Itt a vég – nyögte a férfi. Az ágyon feküdt nagyokat lélegzet, a feje hasogatott, mintha ezer meg ezer harkály kalapált volna. Óvatosan felült. Szédült is. Lassan felállt, és kiballagott a fürdőszobába. Belenézett a tükörbe, és az elé táruló látvány elborzasztotta. Sápadt arc, karikás szemek. Nem tudta mi baja,...
Nyüzsgő kocsmában ugrál szegény Andi, nincsen pihenője, nem tud megnyugodni. Kiabáló hangos itt a népség, szegény kicsi Andi, ő egyedül a szépség. Lángost süt, és italt mér, attól függ, hogy ki mit kér. Zárórára fáradt nagyon, én is megyek, és itt hagyom. 0
read more
Likes
értekezlet hamis ha IQ de elérte a kazlat kéne tán hogy oda legyen érte? s nem is egy tanka pengeként hasítva az érbe ferdén lett rakva és félre felhőn száll az ég le a fagy ragya verte térdre 0
read more
Likes
amikor bolyongó léptekkel megyek aláhullott vállal mint vert emberek nem hinnéd miért is hinnéd olyankor érzem magam néha a fejem fölött is vagyok sebzett tüdőm a szárnyam s már elhagyhatnám magányos őrhelyem mit őrizzek mit vigyázzak csorba fegyveremmel? az álmot? a tudattalan testet? kínlódó szavainkat kötözze így az elme?...
read more
Likes
Vidáman szálló, felhők közt repkedő madarak. Ott oda fut olybá’ tűnik szabadak. De mikor leszállnak, félniük kell Mert nem tudják, mi vár a felhő alatt! Hallgatólagosan megbosszult gondolataim. Önsanyargatásra kényszerítve Bele nem remélt vágyaim netovábbja. Szívem marcangolásával nem törődve Én magam hibáit nem keresve, csak állva! Hihetetlen gondolatok fuldokolnak...
read more
Likes
A holdfény besurrant az ablakon megtörve a függöny árnyékát erős fénye mint megannyi lámpa nappallá tette a magányos éjszakát Vonyító kutya panasza égig száll üdvözlés ez vagy tán félelem csak ő tudja no meg a többi eb vagy talán nincs ebben semmi értelem A holdfény játszik-alakot varázsol a sötétség...
read more
Likes
(gyermekkorom analízise) Csaltam. – színleltem születést. Fájt egy kicsit, a csillagok közt az űrt karmolta ujjam. Kapkodtam, elromlott valami, nagyon magam maradtam. Mímeltem ordítást, gügyögést, kiharcoltam az ölelést, – világ elől egy csöppnyi rést, kellett, ha nem anyám ölébe bújtam. Nem volt igaz, mindegyre csaltam. Ma sem tudom és...
read more
Likes
Tovább aludtam, mint szabadna, keltegetett hiányod. Lustán elhúztam a függyönyt, s húzta velem hiányod. A „kotyogóból” lefőtt a kávé, csészémbe töltött hiányod. Előkotortam cigarettám, tűzzel kínált hiányod. Rámzuhogó víz alól szóltam, És benyújtotta, mit kértem, hiányod. Munka után loholtam, vállon veregetve bíztatott hiányod. Indultam...
read more
Likes
Végeztél magaddal, Mert Életed cirokseprűként viharzott, És felsöpörted vele eltékozolt lehetőségeid szemetét. Nem engedted, hogy odébb vigyelek a gödörtől, Látnom kellett 23 év kétségbeesett kapkodását, És végletes lépését. A telefonomban még itt őrzöm legutolsó üzeneted. Képtelen vagyok kitörölni… Az utak rögösek sírodhoz felkapaszkodva, És amikor ott vagyok, Detti, Egész...
read more
Likes
Pataky P. Dániel Junior Prima-díjas, fiatal operaénekessel beszélgetek fellépése után. A magyar és német operaházakat betöltő hibátlan tenorhang hol líraian, hol játékosan tölti meg a Fészek Művészklub termét. A tenor a dalest teljes bevételét a Csöbörből Vödörbe Humorfesztivál részére ajánlotta fel, melyet a Fedél Nélkül és a Vöröskereszt AHA-színpada...
read more
Likes
Jó kezű asztalosmester volt. Kora hajnaltól sötétedésig csak a munkájának élt, és mégis, megmagyarázhatatlan érzésekkel tért nyugovóra esténként. Valami hiányzott neki. Rengeteg fejtörés után rájött, hogy egy utódra, egy saját gyermekre van szüksége. Látta az imitt-amott felcseperedő gyermekeket, és irigyelni kezdte a szüleiket. Egyedül éldegélt hosszú éveken át, és...
read more
Likes
Hommage Sz. Lehelné Júlia általános iskolai földrajz-biológia szakos tanárnőnek és Ungár István középiskolai zenetörténet tanárnak. „Nem minden rovar bogár, de minden bogár rovar – és vannak gerinctelen kétlábú csótányok is.” A 2005. esztendő tavaszán, a rendszerváltoztatás munkanélküli áldozataként – kényszerlakhelyemen, egy újpalotai szükséglakásban – zenehallgatással és alkoholizálással múlattam az...
read more
Likes
Valaha régen ölelésed adta a ruhám – most itt az üres fák között máshogy van már minden – a fákat, a bokrokat viselem és a mardosó hiányt… Tüskés, hajlott ágakból készül koronám, avarral rakva bőven s hántok magamnak karmolt s kötözött fakéregből mellvértet, cukorjuhar-levelekből húzok a mancsaimra ujjatlan kesztyűt…...
read more
Likes
Tudna-e Ön melleket csókolni szúette erdei kunyhó mellett nyárközép havában? A deresedő pincérnek, mint minden vendéglátósnak csapnivalóan rossz volt a modora. Tudnék – nyújtózott a lány. De most inkább csónakáznék a tavon, azután ledőlnék aludni egy fa alá a parton. Ha megöregszem majd, – sóhajtotta a dekoltázs – minden...
read more
Likes
Neked adtam mindent, amit kértél. Átöleltelek mindig, amikor féltél. Átéreztem a bánatodat. Elhittem minden szép szavadat. Átmelegítettelek, ha fáztál. Ételed, italod asztalomon várt rád. Megértettem minden gondolatod. Szerettem minden mozdulatod. Most egyedül vagyok, te nem vagy sehol. Köröttem a napfény sötét pokol. Szemmel verem, aki nevetni mer. Pusztulhat minden,...
read more
Likes
A csillag halvány fénye ring a hullámokon. Behunyt szemmel pihen, mert elfáradt nagyon. Oly hosszú volt az út az égi téren át, Kerülve kósza üstökösnép szikrázó záporát. Úgy vágtatott, mint egy szilaj, játékos csikó, Röpült, hisz fürödni hívta őt a földi tó! És most, hogy lemosta a végtelen porát,...
read more
Likes
Amikor az interjúra készültem, a képviselői irodaház előtt – ahol a Fedél Nélkül-t szoktam árulni – több parlamenti képviselőt is megkérdeztem, hogy ismerik-e Erdős Virág nevét. Meglepően sokan mondtak igent. Pedig igazán nem rájuk hajtok… Ezt sejteni lehet az írásaiból. Mikor kezdett közéleti témákkal foglalkozni? Íróként engem mindig is...
read more
Likes
Hollósy Kövecses Sarolta nem tehetett róla, hogy ilyen gyönyörű nővé sikeredett. Hófehér bőre, hollófekete haja-szeme, hibátlan alakja már az egyetemen is sok férfihallgató szívét megdobogtatta. A lányt azonban nem a szerelemmel kapcsolatos múló problémák érdekelték; tudta, hogy észvesztően csinos, de nem törődött vele – szívesen táncolt, szerette a vidámságot,...
read more
Likes
Újra itt a vonaton újra rád gondolok újra köd van tejfehéren belefészkeli magát a szemembe te mosolyogsz mindenütt ott vagy nélkülem a vonat kerek kerekein úszik tovasuhan álmom már úgyse viselnélek el szép szemed kelepce a vonat mint könny úszik tova… 2013 február, második díj 0
read more
Likes
Tűzön fő a nyomorúság hozzá törnénk a bánatot mindenki kéri a jussát mint aki megháborodott. Én is a tányérom lesem: az éhségbe beledöglöm -és így, halálig éhesen követelőn rázom öklöm. Türelemmel már nem bírom mint a többi idegbeteg lassan megdermed a kínom míg tűzön fő a rettenet. Már úgy...
read more
Likes