XIII, század, Japán Egy erdei vadászat ahol találkozik a Shogun meg egy shotgun S összeül a konklávé új pápaválasztásra míg Macbeth mögött sündörög a bába… Leonardo megáll Budán egy jó túróscsuszára míg szervízben az időgép Holnap indul tovább – a XXX. század a cél… A szomszéd asztalnál egy cromagnoni...
Minden ember életében eljön az a perc, amikor a piacra kell mennie. Én sűrűn vagyok minden ember. A piac az a hely, ahol dúlt tekintetű asszonyok és megfáradt urak hatalmas csomagokkal kószálnak. A férfiak általában utálnak piacra járni. Én kivétel vagyok, mondhatni, jó asszony. Szórakozni járok a csarnokba. A...
Nincsen nekem fedelem csillag ül a fejemen, otthonomat keresem, segítenek – de kevesen Égbolt alatt nem jó lenni Rendőr fog majd beléd kötni S ha hideg ellen bor a vágyad – azt mondják rád – részeg állat! Könnyebb engem kinevetni Mint naponta megetetni Dolgoznék is érte Ha számíthatnék a...
„Áprilisban lesz húsvét, készülök rá, még ha szegényesen is, megünneplem!” – morfondíroztam magamban. Emlékszem, hogy tavaly húsvét előtt megettük a sonkát, mert Dodó, életem párja, nagyon hányadán volt, épp csak pislákolt benne az élet. Három nap múlva megint visszaszökött testébe az erő. Nagy nehezen elcipeltem az orvoshoz, az tápszert...
Nem volt más út, csak egy, csak az amire akaratlan léptél. Váratlan ért, Úgy meglepett, köszönni is feledtél Elnézték még, mert úgy igaz: olyan kevés a múltad. Előtted áll az életed, majd lesz időd, hogy megtanuljad. * Köszönnél már – mi végre, mondd? közben hegyekké nőtt a múltad. Te...
ASSZONYA ÉS GYERMEKE VÁRTA. Szétzúzódott a teste. SZÉTZÚZÓDOTT A TESTE. Asszonya és gyermeke várta. ÜZEMI BALESET. A vezetőség hallgat. A VEZETŐSÉG HALLGAT. ...
Leült és játszott. Nyugodtnak látszott, tíz ujja táncolt a zongorán. A tehetsége vitte az égbe, ámulva nézte megannyi lány. Madarak, erdők egy tehén felbőg, ezernyi képet fest eléd, megtanít arra, figyelj a dalra, lelki szemeddel lásd a zenét! 0
„Ha csak irigységről lenne szó, én boldog lennék” Számomra az a legkülönlegesebb, hogy ilyen gyönyörűen beszél magyarul. Mikor, hol született? 1974-ben születtem, itt Magyarországon. Nyilván ezért van az, hogy gyönyörűen beszélek magyarul, ez az anyanyelvem. Azt tudom, hogy az édesapja Bissau Guineából jött Magyarországra. Ő itt tanult? Igen. Akkoriban...
Vállamon a hulló hó pelyhe megcsillan testemből az élet langymelege illan gyűlik a gyűlölet a mélyben odalenn mardos az éhség és feldühít a csend; Nem várom ezúttal míg a harag elapad felkelek hisz úgyis kőkemény a pad szilánkokra zúzott kirakatüveg jelzi majd tinéktek dühös jöttömet felgyújtott autók lángban álló...
Akkoriban, harmincötéves férfiként, az egyik legnagyobb magyar külkereskedelmi cég Humánerőforrás Osztályának vezetője voltam. Ma már egyszerűbben fejvadásznak neveznének, aki felkutatja, és a céghez csábítja szakterületük legkiválóbb koponyáit. Mindegy, munkahelyem viszonylag békés átmenet volt az üdülő és az őrültekháza között: amennyiben cégünknek új ember kellett, azt a lehető legrövidebb idő...
Lámpaoszlopok. Megyek, megyek. Hamis állatok közt. Avagy tán emberek? Otthonom: kegyelem-lakhatás, s még itt is fenyegetett kilakoltatás – Ahová „hazaérvén” már nem várok szerelmet (bár ezt sem értem), mint kerti csap befagyott minden értelemben köztünk, mi volt, de hagyjuk… megszoktam – egykedvűen vigyorogva ballagok a sorban. 2013 február, különdíj...
Dömötör László Sárközi Lászlóhoz Legföljebb néhány kérdést tenni föl merek. Néha. Magamnak. Lábujjhegyen. Habzó szájjal osztani ítéletet, s „észt”, épp elmével ugyan ki tenne? Önhitt bírák közt elvész a törvény, az ősi és örök parancsolat, s más nem marad, csak a jog. A gyűlöletre. Barátom! Ettől, leszel boldogabb? Tetejébe,...
A boldogság, manapság? Ó, igen! Rémlik valami… Úgy tudom, sokaknak ritkaság. Hol nagy, hol egészen kicsi. Néha eltűnik hirtelen, és sokáig nem kapható. Praktikus. Megéri, – higgy nekem! Nehezen pótolható. De ne kérdezd tőlem, Hogy mennyit fogyaszt, és hol van rajta a kapcsoló! Megjelent a szerző Bánom is én...
Éveinket megette a szöcskő. A sötét. A kétségbeesés. Az aggodalom. A depresszió. De Te égsz fönn! S kipótolod Halottainkat. S ha megette…? Zenék ajtai tárulnak: Az üvegtengernél énekelünk. Hiszek Benned. Éveink csak most kezdődnek. Szerelmesen… Felhők alatt nézem A lövészárkokat. Dárdákból kapákat Készítünk. A Város ajtaja Mindig nyitva. Éveinkre...
489. szám
Interjú
“Hatalmas erő, ha azok szerveződnek, akik a saját bőrükön érzik az elnyomást” – Beszélgetés Udvarhelyi Tesszával
–Kedves Tessza, itt ülök készenlétben, ha gondolja, elkezdhetjük az interjút. Az elképzelésem szerint ez a levélváltás írásban zajló beszélgetés. –Egy percet kérek.(…) Rendben. Akkor jöhetnek a kérdések. –2013 március 19-e, Budapesten este 7 óra van. Nem tudom, hogy Önt hova képzeljem, és ott mennyi az idő? –Itt most délután...
Hogy kerültem ide? Csak nem? Tegnap még itt jártam. Jártam? Azt mondják ilyenkor, egy alagút. Fényes alagút. Már várnak. Várnak? Boldogságos zene. Nem hallom. Ennyire? Ennyire. Még visszhangzik az élet bennem. Bennem? De már kívül vagyok! Mondják, hogy boldogság. Itt? Nincs. Utánam? Fellélegzés! Én is sóhajtanék. Nincs bennem már....
Hollósy Kövecses Sarolta nem tehetett róla, hogy ilyen gyönyörű nővé sikeredett. Hófehér bőre, hollófekete haja-szeme, hibátlan alakja már az egyetemen is sok férfihallgató szívét megdobogtatta. A lányt azonban nem a szerelemmel kapcsolatos múló problémák érdekelték; tudta, hogy észvesztően csinos, de nem törődött vele – szívesen táncolt, szerette a vidámságot,...
Újra itt a vonaton újra rád gondolok újra köd van tejfehéren belefészkeli magát a szemembe te mosolyogsz mindenütt ott vagy nélkülem a vonat kerek kerekein úszik tovasuhan álmom már úgyse viselnélek el szép szemed kelepce a vonat mint könny úszik tova… 2013 február, második díj 0
Tűzön fő a nyomorúság hozzá törnénk a bánatot mindenki kéri a jussát mint aki megháborodott. Én is a tányérom lesem: az éhségbe beledöglöm -és így, halálig éhesen követelőn rázom öklöm. Türelemmel már nem bírom mint a többi idegbeteg lassan megdermed a kínom míg tűzön fő a rettenet. Már úgy...