Tovább aludtam, mint szabadna,
keltegetett hiányod.
Lustán elhúztam a függyönyt,
s húzta velem hiányod.
A „kotyogóból” lefőtt a kávé,
csészémbe töltött hiányod.
Előkotortam cigarettám,
tűzzel kínált hiányod.
Rámzuhogó víz alól szóltam,
És benyújtotta, mit kértem, hiányod.
Munka után loholtam,
vállon veregetve bíztatott hiányod.
Indultam a boltba kenyérért,
belém karolt hiányod.
Megéheztem,terítettem,
Együtt étkeztünk, én és hiányod.
A csekkeket tologattam némán,
Búsultam s búsult hiányod.
Magamra húztam a takarót,
hozzámbújt, átkulcsolt hiányod.
S mikor beléptél a lépcsőház ajtaján,
kislisszant mellőled hiányod.
Mindig és mindenkor érezni Téged,
megtanított hiányod.
