Jó kezű asztalosmester volt. Kora hajnaltól sötétedésig csak a munkájának élt, és mégis, megmagyarázhatatlan érzésekkel tért nyugovóra esténként. Valami hiányzott neki. Rengeteg fejtörés után rájött, hogy egy utódra, egy saját gyermekre van szüksége. Látta az imitt-amott felcseperedő gyermekeket, és irigyelni kezdte a szüleiket. Egyedül éldegélt hosszú éveken át, és mégsem esett teherbe.
Nem igazság! A tanárnő a falujukban tíz éve, hogy egyedül él, de már a második gyermekét szüli. Gondolta, hogy mielőtt még túl öreg lenne a gyermekvállaláshoz, kezébe veszi a dolgokat, hiszen neki is ketyeg a biológiai órája. Egy romantikába hajló téli estén, amikor is tovább maradt a műhelyében, hirtelen kipattant egy szikra az agyából. Ez nagy merészség volt tőle, mert a műhely teli volt éghető anyaggal.
Igen, most már tudja a megoldást a bajára. Itt az és most gyereket fog csinálni. Komótosan levette a télikabátját, majd gombolkozni kezdett. Kigombolta ingét, és felgyűrte az ujját. Eddig minden a terv szerint ment.
Hogyan tovább?, tűnődött, majd határozottan odalépett a gyalupadhoz, és munkához látott Geppetto mester.
Fúrt, faragott, esztergált, enyvezett, és kész is lett.
Pancserok!, motyogta. Miért kell ehhez asszony is meg a kilenc hónap? A mester, olvasott ember lévén, meglepetésre a Pinocchio nevet adta Pinocchiónak, és nem is sejtette mennyi baj lehet egy kisgyermekkel.
Egyre-másra merültek fel a problémák. Törvénytisztelő ember lévén elballagott az elöljáróságra kiváltani a fiúcska születési bizonyítványát.
Nem kapta meg! Azt mondta a bürokrata, hogy a kicsit „nem olyan fából faragták”. Egy cseppet elkomorult, ám később már csak legyintett a dologra. Sebaj! Aztán elvitte Pinocchiót megkeresztelni. Ekkor derült ki, hogy allergiás. Csúnyán feldagadt mindene a szenteltvíztől. Geppetto megtapasztalta, milyen érzés aggódó anyának lenni.
Teltek-múltak a hónapok, és a kicsi csak nem akart feljebb cseperedni. Orvostól orvosig vitte a gyermeket, de nem tudtak rajta segíteni. Egyik este tanácstalanságában elhívta sokat tapasztalt mesterét, meghányni-vetni ezt a dolgot. Nem hiába kreatív szakma az övéké, arra az eredményre jutottak, hogy a babát naponta meg kell füröszteni.
Eddig nem látott fejlődésnek indult Pinocchio. Úgy nőtt, mint a gomba. Gyorsan megtanult járni, ugrabugrálni, és időnként szárba is szökkent. Egyre magasabb is lett. Egészséges színre váltott a bőre, és ki is virágzott.
Eleven, élénk gyermek volt, igazi rosszcsont.
Geppetto aki soha nem tanulta a gyermeknevelést, és nem is volt egy pszichológus alkat, ösztönösen rátalált a helyes útra. Hamar ráérzett arra, hogy a gyermeki lelket alakítgatni, csiszolni, pallérozni kell. Így aztán amikor Pinocchio rosszalkodott, feleselt vagy nem hallgatott a szép szóra, befogta a satuba, és csiszolt egyet rajta – és szinte észrevétlenül formálódott a srác.
Repültek az évek. Geppetto büszkén kísérte a kisfiút az iskolába. De a büszkeségét hamar lehűtötték, mert Pinocchio nem nagyon jeleskedett a tanulmányokban. A tanárai gyanították, hogy egy kicsit fafejű. Az apja ezt már rég tudta.
Az iskolát elvégezve Pinocchio természetesnek vette, hogy Geppetto mester szakmáját folytatja. Naphosszat a műhelyben volt, és megpróbálta ellesni a szakmai fogásokat. Miután kiderült Pinocchio születésének titka, nagy keletje lett az ilyenfajta gyermekvállalásnak. Abban az időben már rengeteg megrendelésük volt. Fellendült az üzlet. Új cégér került a porta fölé. Öles betűk hirdették Geppetto & Son! „Kis fogyasztású gyermekek vállalása rövid határidőre, négyféle színben. Biováltozat!”
Húszéves korára Pinocchio már értette mesterségének csínját-bínját, de ahhoz, hogy a mestervizsgát letehesse, vándorútra kellett mennie.
Egy kilencgyermekes mester fogadta be segédnek. Itt azt is megtanulhatta, amit otthon, a nevelőapjától nem tudott.
Leteltek az inasévek, és hazament.
Saját céget lapított, egy leányvállalatot. De már nem kellett neki a műhely. Új cégér került a ház falára. „Pinocchio gyermekvállaló mester. Hagyományos (old school) módszerrel készülő gyermekek vállalása.”
Csak a határidő tolódott ki kilenc hónapra.
Nem igazság! A tanárnő a falujukban tíz éve, hogy egyedül él, de már a második gyermekét szüli. Gondolta, hogy mielőtt még túl öreg lenne a gyermekvállaláshoz, kezébe veszi a dolgokat, hiszen neki is ketyeg a biológiai órája. Egy romantikába hajló téli estén, amikor is tovább maradt a műhelyében, hirtelen kipattant egy szikra az agyából. Ez nagy merészség volt tőle, mert a műhely teli volt éghető anyaggal.
Igen, most már tudja a megoldást a bajára. Itt az és most gyereket fog csinálni. Komótosan levette a télikabátját, majd gombolkozni kezdett. Kigombolta ingét, és felgyűrte az ujját. Eddig minden a terv szerint ment.
Hogyan tovább?, tűnődött, majd határozottan odalépett a gyalupadhoz, és munkához látott Geppetto mester.
Fúrt, faragott, esztergált, enyvezett, és kész is lett.
Pancserok!, motyogta. Miért kell ehhez asszony is meg a kilenc hónap? A mester, olvasott ember lévén, meglepetésre a Pinocchio nevet adta Pinocchiónak, és nem is sejtette mennyi baj lehet egy kisgyermekkel.
Egyre-másra merültek fel a problémák. Törvénytisztelő ember lévén elballagott az elöljáróságra kiváltani a fiúcska születési bizonyítványát.
Nem kapta meg! Azt mondta a bürokrata, hogy a kicsit „nem olyan fából faragták”. Egy cseppet elkomorult, ám később már csak legyintett a dologra. Sebaj! Aztán elvitte Pinocchiót megkeresztelni. Ekkor derült ki, hogy allergiás. Csúnyán feldagadt mindene a szenteltvíztől. Geppetto megtapasztalta, milyen érzés aggódó anyának lenni.
Teltek-múltak a hónapok, és a kicsi csak nem akart feljebb cseperedni. Orvostól orvosig vitte a gyermeket, de nem tudtak rajta segíteni. Egyik este tanácstalanságában elhívta sokat tapasztalt mesterét, meghányni-vetni ezt a dolgot. Nem hiába kreatív szakma az övéké, arra az eredményre jutottak, hogy a babát naponta meg kell füröszteni.
Eddig nem látott fejlődésnek indult Pinocchio. Úgy nőtt, mint a gomba. Gyorsan megtanult járni, ugrabugrálni, és időnként szárba is szökkent. Egyre magasabb is lett. Egészséges színre váltott a bőre, és ki is virágzott.
Eleven, élénk gyermek volt, igazi rosszcsont.
Geppetto aki soha nem tanulta a gyermeknevelést, és nem is volt egy pszichológus alkat, ösztönösen rátalált a helyes útra. Hamar ráérzett arra, hogy a gyermeki lelket alakítgatni, csiszolni, pallérozni kell. Így aztán amikor Pinocchio rosszalkodott, feleselt vagy nem hallgatott a szép szóra, befogta a satuba, és csiszolt egyet rajta – és szinte észrevétlenül formálódott a srác.
Repültek az évek. Geppetto büszkén kísérte a kisfiút az iskolába. De a büszkeségét hamar lehűtötték, mert Pinocchio nem nagyon jeleskedett a tanulmányokban. A tanárai gyanították, hogy egy kicsit fafejű. Az apja ezt már rég tudta.
Az iskolát elvégezve Pinocchio természetesnek vette, hogy Geppetto mester szakmáját folytatja. Naphosszat a műhelyben volt, és megpróbálta ellesni a szakmai fogásokat. Miután kiderült Pinocchio születésének titka, nagy keletje lett az ilyenfajta gyermekvállalásnak. Abban az időben már rengeteg megrendelésük volt. Fellendült az üzlet. Új cégér került a porta fölé. Öles betűk hirdették Geppetto & Son! „Kis fogyasztású gyermekek vállalása rövid határidőre, négyféle színben. Biováltozat!”
Húszéves korára Pinocchio már értette mesterségének csínját-bínját, de ahhoz, hogy a mestervizsgát letehesse, vándorútra kellett mennie.
Egy kilencgyermekes mester fogadta be segédnek. Itt azt is megtanulhatta, amit otthon, a nevelőapjától nem tudott.
Leteltek az inasévek, és hazament.
Saját céget lapított, egy leányvállalatot. De már nem kellett neki a műhely. Új cégér került a ház falára. „Pinocchio gyermekvállaló mester. Hagyományos (old school) módszerrel készülő gyermekek vállalása.”
Csak a határidő tolódott ki kilenc hónapra.
