Magam írom e sorokat, magamnak másolom. magamról ugyan nem sokat, hiszen nincs pártfogóm. Magam kapcsolta lapokon magam mondok igét, magam terjesztem, szétosztom, cserébe mutatnak fügét. Fizetségem gúnyos mosoly, vagy kéz, begörbített: Ingyen ma miért dolgozol, te értetlen beteg?! S én újabb sorokba kezdek, én: „Ember”, te földi lény, ki...
Szeretem, amikor azt mondod, értesz. De bánt nagyon, hogy olykor inkább félre… Lépsz, s míg ringó csípődre lopva nézek, Úgy érzem, kár volt. Félreismertelek. Szeretem, ha erősködsz, ennyi neked elég. Kevésbé, mikor úgy érthető,- na ebből… Látszik, már bonyolulttá vált a pofonegyszerű, S az édes kettes néhanap kusza-keserű. Szeretem...
read more
Likes
Nem tudok már írni nincs miről belenézek a tükörbe a halál néz vissza rám megfogja a kezem vezeti a tollat míg szememből kinézve fütyöl… süvölt a gőze öregszik a vers ráncos a bőre repedéseiből kín szivárog fáj rím a vére klapancia nem is más mis- másolt s tolvajlás falon...
read more
Likes
Sétáltunk csak te meg én, Egy hideg nyári napnak éjjelén. Két hajléktalan szív, mely egybeforrt, Szemünkből a könny, s az eső kimosta a port. Padra ültünk fáradtan és éhesen, Szeretve egymást édesen. Kóbor kutyán segítettünk te meg én… Szerelmet esküdtünk rút hajnal elején. Örökkön örökké veled maradok, Mással közös...
read more
Likes
tehenek faggyot legelnek a tehenek melegednek fagyó után felengednek megkínzok egy eretneket szeretek egy mesterembert szeget ütök facipőmbe zöld gyepen megyek kék fellegek alatt nézem a tájat és a tavat látom a jégen a csillogó havat s ettől eldobom az agyam… én pedig agyakat kapkodok és a létráról a...
read more
Likes
Ülök a hármas villamoson, Táskáim szorosan az oldalamon. Mellémül egy tini csávó, Szájában pukkanós rágó. Folyamatosan pattog a rágó, Arcomat figyeli a csávó, Mikor fogom megelégelni, S lökött felnőttként helyretenni. Juszt sem teszem, egye kánya, – Önuralmam jó próbája – S egyre azon gondolkodom, Pukkasztottam én polgárt egykoron ?...
read more
Likes
Volt filmdramaturg, színigazgató, tanított, filmet írt, színházat rendezett, újságíró, PR-tanácsadó, vezetett kiadót, és több rendkívül népszerű tévés műsor szerzője–házigazdája is volt. Elsősorban azonban regényírónak tartja magát. Vámos Miklóst kérdezem televízióról és regényről; múltról, jelenről és jövőről. Kedves Miklós, megkeresésemre már másnap válaszolt és azonnal elfogadta az interjúajánlatot. Sok interjút...
read more
Likes
Nézd a felhőt, tűz égeti! Vörös tollú, vörös szemű, vörösbegyű rút keselyű: száll a rétre, száll az égre, kis házikó kéményére. Hess te ronda! Hess te kánya! Szállj el innen éjszakára. Hol az otthon? Hol az édes? Készülődünk a fejéshez. A sarokban sok kis gyermek egy kupacban lehevertek. Kenyérillat?...
read more
Likes
Egy éve vettem feleségül Ildikót, aki köztudottan macskarajongó volt, és ennek megfelelően egy kilenchetes, felemás szemszínű /zöld és kék!/, Gézengúznak elkeresztelt perzsa macskakölyköt hozott magával házasságunkba. Frigyünk annak ellenére reményteljesnek indult, hogy én kutyás családban nőttem fel, és egy féléves magyar vizslával költöztem be e családi fészekbe. Bocsássák...
read more
Likes
Sokat gondolkodom azon, miként is lehet feldolgozni azt a rengeteg pocsékságot, ami naponta megtörténik velünk. Mivel magam is megtapasztaltam a hajléktalanságot, most pedig hajléktalan emberekkel dolgozom egy nappali melegedőben, elsősorban az foglalkoztat, hogy akikkel ugyanannyi rossz történik, mint velem-velünk, hajléktalan emberekkel, de nem veszítik el a teljes egzisztenciájukat, vajon...
read more
Likes
„Aki dudás akar lenni pokolra kell annak menni ott kell annak megtanulni hogyan kell a dudát fújni.” Anno Domini az Úr 2007. esztendejében a rendszerváltoztatott Magyarország fővárosában két valaha volt „kedves és jó pesti férfi” húsz év múlva találkozott újra egymással egy angyalföldi kórház pszichiátriai osztályán. P. B. Zoltán...
read more
Likes
Egyik nap, mikor elmélyülten dolgoztam az íróasztalom mögött, sietve a feleségem nyitott be és ezt mondta: -Egy furcsa ember van itt, és téged keres. Próbáltam elküldeni, de nem tágít és folyton csak azt hajtogatja, hogy veled kell beszélnie. Mégpedig okvetlenül! -Nem mondta a nevét? Nem is mutatkozott be? -tudakolóztam,...
read more
Likes
dátum nélkül: Búcsúvers jeligére Szevasztok. Jó volt és rossz volt veletek. Egy csúzli se lő egy kaviccsal tizenkét verebet. Bocsássátok meg – ha tudjátok – elkövetett, és el nem követett – esetleg megesett – hibáimat és bűneimet. Oly árva vagyok – társas lény –, amilyen csak a kettős magányra...
read more
Likes
A színpad: Asztal sakktáblával, sakkórával, székekkel. A háttérben bírói pulpitus, kivetítő vagy monitor. A szereplők: tudósító bíró Alexej Ugornovics, az orosz versenyző Ting Lu He, a kínai versenyző A bíró már a helyén. Először érkezik az orosz. Bevonuló zene (valami ismert orosz dal). Ünnepelteti magát a nézőkkel (hajolgat,...
read more
Likes
értekezlet hamis ha IQ de elérte a kazlat kéne tán hogy oda legyen érte? s nem is egy tanka pengeként hasítva az érbe ferdén lett rakva és félre felhőn száll az ég le a fagy ragya verte térdre 0
read more
Likes
amikor bolyongó léptekkel megyek aláhullott vállal mint vert emberek nem hinnéd miért is hinnéd olyankor érzem magam néha a fejem fölött is vagyok sebzett tüdőm a szárnyam s már elhagyhatnám magányos őrhelyem mit őrizzek mit vigyázzak csorba fegyveremmel? az álmot? a tudattalan testet? kínlódó szavainkat kötözze így az elme?...
read more
Likes
Vidáman szálló, felhők közt repkedő madarak. Ott oda fut olybá’ tűnik szabadak. De mikor leszállnak, félniük kell Mert nem tudják, mi vár a felhő alatt! Hallgatólagosan megbosszult gondolataim. Önsanyargatásra kényszerítve Bele nem remélt vágyaim netovábbja. Szívem marcangolásával nem törődve Én magam hibáit nem keresve, csak állva! Hihetetlen gondolatok fuldokolnak...
read more
Likes
A holdfény besurrant az ablakon megtörve a függöny árnyékát erős fénye mint megannyi lámpa nappallá tette a magányos éjszakát Vonyító kutya panasza égig száll üdvözlés ez vagy tán félelem csak ő tudja no meg a többi eb vagy talán nincs ebben semmi értelem A holdfény játszik-alakot varázsol a sötétség...
read more
Likes
(gyermekkorom analízise) Csaltam. – színleltem születést. Fájt egy kicsit, a csillagok közt az űrt karmolta ujjam. Kapkodtam, elromlott valami, nagyon magam maradtam. Mímeltem ordítást, gügyögést, kiharcoltam az ölelést, – világ elől egy csöppnyi rést, kellett, ha nem anyám ölébe bújtam. Nem volt igaz, mindegyre csaltam. Ma sem tudom és...
read more
Likes
Tovább aludtam, mint szabadna, keltegetett hiányod. Lustán elhúztam a függyönyt, s húzta velem hiányod. A „kotyogóból” lefőtt a kávé, csészémbe töltött hiányod. Előkotortam cigarettám, tűzzel kínált hiányod. Rámzuhogó víz alól szóltam, És benyújtotta, mit kértem, hiányod. Munka után loholtam, vállon veregetve bíztatott hiányod. Indultam...
read more
Likes