Eddig és ne tovább Mondanám De mikor hajnalán Melyik éjszakán Őrlődöm Vigyázom szavaim Ki ne csússzanak Préselt ajkaim Vicsorán Elég volt Sóhajtám Árvult éjszakák hajnalán Pirkad Gyöngyöző homlokom Ott belül Megy tovább Egy szóra rímelve A szó rest, és kifakult Ismétli önmagát Mit sem tanult Azon az éjszakán Nincs...
Pökhendi puffadt úr pénzét számolta, A kisimult pénzek egymás mellett büszkén álltak.. Kettő Mátyás között kíváncsian várt egy Rákóczi. A várakozás korai volt. Ráncos kéz a helyére tette. A pénz szerelmese finoman lépkedett, percenként zsebét cirógatta, melyben a királyok utaztak. Sarokhoz érvén kócos kisfiú várta, koszos arcát a pökhendi...
read more
Likes
A pillanat, akár a porhó száll a széllel, kavarog súlytalan. Megpihen a vállaimra ülve, fehérre festi ritkuló hajam. Bebújik a kabát nyitotta résen, józan, hideg. Hallgatja lázas lüktetésem. Túl sok belőle, fázom. Lesöpröm egy kapualjhoz érve, fölösleges, tovább nem cipelem. Egy gondolatra megáll a kezem. A pillanat, akár a...
read more
Likes
Nem tudott semmit csinálni. De szó szerint. Valamit mindig csinált. Minél nagyobb volt az adott dolog, annál könnyebben boldogult azzal, hogy ne csinálja. Szinte első-osztályúan csinálta, hogy nem fedezi fel a hidegfúziót, az AIDS ellenszerének fel nem találását is remekül csinálta, de az olyan apró dolog, mint például, hogy...
read more
Likes
Előttem van észak… Napok óta megállás nélkül esik a hó. A képen ez látható. Bár itt előttem lábnyomoknak kellene lenniük, de már azokat is beeste a hó. Ha lenézek a lábamra, tisztán látszik, hogy tele van a hócipőm is. Szóval előrefelé nincs mit nézni. Pillantsunk balra. A távolban, a...
read more
Likes
Hogy miközben öltözöm, Mire gondolok… Ablakomhoz állok, Várom a Napot, Kérem nevessen rám, És látom mosolyog!… R.: Mindíg-mindíg mosolyogj rám, Mindíg-mindíg mosolyogj rám! Elindulok hozzád, és Arra gondolok, hogy Percek múlva Nálad Egy Napot csókolok! Ajtód előtt állok, Várom nyisd ki már, Első szavam hozzád: –Kérlek nevess...
read more
Likes
a kávé a koffein túloldalán a világ iszonysúllyal nyom az elmének látása túl élessé vál – belső szerveid rámcsavarodva tiszta iszony – képzelt, valósnál súlyosb jelenléted Munch-tól a sikoly körültem a lét nyomorúsága éhes beállt belőtt emberek torzak kívül belül csúfak ereimben tűzként száguld a szerelem érted s a...
read more
Likes
Az emberiség problémái közt kutatva, azokat rendszerezve egy első olvasatra bizton furcsán ható megoldási javaslattal állok elő. Előtte azonban néhány gondolat, kiindulási pontnak. (Premissza, ha úgy tetszik, hogy az édesebben bizsergeti az agy tekervényeit.) Minden ember egyenlő, mert ugyanaz az őse jött le a fáról, és mi másnak tekinthetnénk,...
read more
Likes
az őszi nap unottan kérdez vége a szüretnek messze a kikötőben bárkák matrózok rumos csókjára cédák alkusznak száz pezeta reggelig nem elég lucifer száz gondolán bankettet ad száz harang zúg lagzit pestist szakadt háló parti szélben szárad száz tenger száz hullám súgja India rád vár Cristóbal Szűz Mária ma...
read more
Likes
Az emberiség problémái közt kutatva, azokat rendszerezve egy első olvasatra bizton furcsán ható megoldási javaslattal állok elő. Előtte azonban néhány gondolat, kiindulási pontnak. (Premissza, ha úgy tetszik, hogy az édesebben bizsergeti az agy tekervényeit.) Minden ember egyenlő, mert ugyanaz az őse jött le a fáról, és mi másnak tekinthetnénk,...
read more
Likes
A külvárosnak eme részén nem láthatsz semmi szívderítőt, csak magukba roskadt házakat. Felkúszik a falon a salétrom s a rég bezárt hajdani bolton a feltört redőny a szélben fájón és folyton csikorog; rajta még a „rögtön jövök” felirat, de olajos tócsában hever már utolsó emlékként odavetve a csúffátett öreg...
read more
Likes
A Művészettörténészek Országos Szövetkezete (MOSZ) 1968. július 16-án a keszthelyi Festetics kastélyban tartotta kétévente esedékes szimpóziumát. Az ürült feketekávés csészék felett álmos galambként szálldostak az információk, a gúnyos, vagy komoly megjegyzések, melyek mindegyike azonban ilyen, vagy olyan formában a küszöbön álló „Nonfiguratív realizmus a Békeművészetben” című kiállításra utalt. Csendes...
read more
Likes
Ha jön az éjszaka, Ki lesz majd velem? Ki fogja meg majd Izzadó kezem? Ha jön az éjszaka, A sötétben mit látok? Számíthatok-e Emberek rátok? Ha jön az éjszaka, Vele jön-e a hideg? S milyen lesz velem? Érzéketlen, rideg? Ha jön az éjszaka, Betakarsz-e engem? Ha eljön a pillanat...
read more
Likes
Voltam Innen felejtős Minden ős már rég el Körívben látnak vissza hagyva el saját feléjük a jövőt Visszamenőleg többszáz generáció mind letagadná hogy vagyok – s ez elmúlt már… Tiszta ez a délután Mint harsona hangos dudák a dombháti vakító hó ellen sötétbarnán villanó comb rács mintás karmolt hát...
read more
Likes
Meg akar halni, de a halál nem fogadja be. Hiába keresi, kunyerálja kegyét – gyógyszer, áram, borotva, kötél –, épp az a szenvedés gyarapszik, amelytől szabadulni remél. Kiforgatja tetteit – talán így prédikál –, amikor bohócot csinál belőle harlekin, a halál. 2013 október, 3. díj 0
read more
Likes
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a Semmi. Olyan egyedül volt, hogy nem is érezte. Ez persze nagyon fájt neki, de nem tudta, hogy mi fáj, és hol fáj, és miért fáj. Ahogy mondom, a Semmi nagyon egyedül volt. Ha körülnézett: magát látta mindenütt, vagyis a Semmit. A...
read more
Likes
Utcák és játszóterek Ahol egy életében megfáradt vándor mereng Mert valami a régmúltból dereng A sok gyermek vidám játéka Gondolatokat teremt Miként járta, mászta végig Az élet ranglétráját Melynek csúszdáján egyre mélyebbre lement élete A társadalom peremére Az utca porába vezet Poremberként egy padon így mereng Fejében fellázadó gondolatok...
read more
Likes
2013 augusztus 21-e van, szerda koradélután. Balog Gyulával ülök a Menhely Alapítvány épületének parányi belső udvarán, ahol a kerek asztal mellett göngyölegek, kerti szerszámok vesznek körül bennünket, mégis arborétumnak hat az udvar a közepén gondozott dús növényzet látványával. Már korábban megismerkedtünk, így a beszélgetést tegeződve folytatjuk. Feltehetem végre azokat...
read more
Likes
Minden nap ugyanakkor érkezik. A pult elé pakolja a csomagjait. Mindene benne van. Egy élet munkája. Az ő életének munkája becsomagolva két zörgős szatyorba. – Józsi úr! Kérnék tisztelettel egy hosszúlépést! A csapos undorodva löki elé, majd számolás nélkül csapja be az aprót a kasszába. Az öreg fájós derékkal,...
read more
Likes