Ha engeded, hogy adják, ami jár neked, örök hálára kötelezett rabszolga leszel. Láthatatlan láncára ver a kamatos kamat. Ember vagy: bármi áron szabadítsd föl magad! 2013 december, második díj 0
Gyűrött papírlapon magányos szavak alvó pulzusa egyre csak hevül, ottfelejtett formák huncutkodnak rajta, pucér szeméremben vígan, huncutul. Virágzik körülötted a cirógató ének, gyűjtögetve mindent, amit féltesz, harangját kongatja haldokló szívének, ami ma még kényes,holnap túl veszélyes. Bomlott szárnyakat alázol, arcán kétség, szelíd nyoma tenyeremben lüktet, másképpen vonz...
tovább
Likes
Hipochonder, mosolygós-laza Kézlegyintéssel kísérve mondtad Miközben holtdepresszióm tüneteit soroltam Neked; csak egy újabb kifogás Nekem egy újabb ok, megalázhattál Igazad van, belém rögződött az évek során Mondhatnám így kényelmes; hazugság Csak egy újabb, számtalan előző után Unom az udvarias kényszerkérdéseket Tudom, nem akarok, nem leszek őszinte Nem szeretek találkozni...
tovább
Likes
A Fedél Nélkül utcalap huszadik évfordulójára! Tudjátok, már éjjel kidobott az ágy, álmatlanság gyötört, így nekiindultam üvegeket keresni, elvégre szombatot írtunk, hátha becsíptek páran a rakparton. A sarki rendőr szokott helyén strázsált, kutyások messzi hangjai fújtak ébresztőt. Örvénylő szomorúsággal lépteimben, csak azon agyaltam, mivégre élek? Értelmetlen, mint ez a...
tovább
Likes
Huzella Péter sokoldalúsága nehezen fér rá egy névjegykártyára: Kossuth-díjas énekes, zeneszerző, előadóművész, szerkesztett és vezetett TV-ben gyermekműsort, játszik csapatban, és garabonciázik magányosan. Tavaly december óta a Fedél Nélkül 20 éves születésnapjának házigazdájaként is hivatkozhatunk rá. A dalnokvándort ültettem interjúasztalhoz. 0
tovább
Likes
Már csak ez hiányzott! Felébredtem az éjszaka kellős közepén. Most védtelenül és kiszolgáltatottan fekszem az ágyban, makacsul leszorított szemhéjakkal, hallgatva a csend hangjait körülöttem. Próbálok nem kétségbe esni, valahogy úrrá lenni a helyzeten, és megbarátkozni a gondolattal: könnyen lehet, hogy így virrad majd rám a hajnal. Nem, nem vagyok...
tovább
Likes
Nem a Ferenc, a színház! Itt is dolgoztam díszletépítőként a 70-es évek derekán. Tipikus, hamisítatlan, vérbeli háttérember voltam, akár az ügyelő, a világosítók, a (zsinórpadlásról) díszleteket leengedő munkások, vagy az ugyancsak szem előtt nem lévő kórustagok, muzsikusok. Hogy pillanatnyilag sem unatkoztam, arra ma is „rögtönítélő” mérget vehetek. Mindazt láttam,...
tovább
Likes
Vajda 3 udvarára hó esik, Megkezdték a beengedést a szocmukik. Kiültetik a legényeket sorjába’, kinek nem tetszik a kisasszonyos orcája. Engem babám ne szívass! Ennek kevés haszna van. Beírták a nevemet a nagykönyvbe, Remélem, hogy ki se húzzák belőle. Engem babám ne szívass! Ennek kevés haszna van. Beírták a...
tovább
Likes
fekete tó fekete kappan riogató lidérces katlan szántó szántatlan szántás vetetlen vetés esőtlen falvak éhesen halkan csendesen költő verstelen hullám tengeren isten szava surran keserű méz köszvényes koldus parókás paraván rímrabló erdő engem esdve néz meddő táj sunyít ne kérdezz magyarán nyalka arszlán égi lump csillag foltos felhő részeg...
tovább
Likes
Társas magányunk mókuscsapdáiban riadtan makogunk. A sötétben megváltó fénycsóvára vágyunk… De csak az Őr jő; lámpájával megzörgetni ketrecünk. 0
tovább
Likes
Benne láttam a szemedben mindent, ami szép. Szépséggel álcázott hazugság volt, voltaképp… Benne láttam a szemedben mindent, ami jó, Olyan kékként vakított vakká, Akár az indigó – A túloldalon lemásolt a lényeget, Amire szükség volt anno, De még jól jöhet Egyszer… talán a jövőben, Ha felnőttél, és én is...
tovább
Likes
Előttünk a jég egyre vékonyabb Lábunk alatt már beszakad Ez a világ nem valós, nem is valótlan A lényeg most is legbelül van: A gyermek, Rá várunk mindannyian. Szivárványos aurába Menekültél pólyába Gyere hozzám, segíts nekem! Te, ki túl vagy minden képzeleten. Jelenléted gyakran érzem Sok kiszolgáltatott nézésben Amit...
tovább
Likes
A sötét magányát tárja szét, Reszketve fekszik egy vérző lény. Szerelmes sóhaj haldoklik ajkai szélén, Vágy uralkodik a végzet végén. Párnáját sós könnyel áztatja, Lelke a boldogságba vágtatna. Mellette mozdulatlan test, Kínzó, gyűlölködő erény. Csók helyett vádak sikoltanak. Érintés nélkül öl a gyűlölködő. A lény halálért könyörög, Életét adta,...
tovább
Likes
Süvítő szél, vad hózápor, elrugaszkodik a madárka a faágról. Szél szárnyán röppen ide, oda, hiába szeretne, nem halad sehova. Fagyos végtagokkal lepottyan a hóba, úgy érzi magát mint hal, a befagyott tóban. Egyhelyben topog, nem halad sehova, inába száll bátorsága, messze el, tova. Szárnyaival csapkodja átfagyott kis testét, szeretné...
tovább
Likes
Szerintem az AHA színpadról sem tudósítani, sem beszámolni nem lehet, és még kevésbé érdemes tényszerűen. Sokkal hitelesebb képet kapunk, ha a gonzó irányából próbáljuk megközelíteni magát a jelenséget. Ennek szellemében próbáltam a társulat vezetőjének, Füsti-Molnár Sándor „Fecskének”, a 216-os szobában elkövetett beszélgetés során diktafon által rögzített hangos gondolkodását kivonatolni....
tovább
Likes
Nesztelen lépteit lelassítja, majd megáll előttük. Szervusztok. Igen, régen jártam nálatok. Mindig ilyen voltam, tudjátok. A fontos dolgokat elhanyagoltam, és belevesztem a semmibe. Emlékszem, anya, te mindig mondtad. Nem lesz ennek jó vége, kisfiam. De hát minek van jó vége? Az életnek? Mindennek csak a kezdete jó, abból még...
tovább
Likes
Volt egyszer két kicsi mackó, vagy medvenyelven szólva, két kicsi bocs. Ikrek voltak. Pontosan úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás. De nem ám, mint egy, teszem azt, kacsatojás és egy strucctojás, hanem mint két egyazon tyúk tojta pettyes tojás. De nem tojások voltak, hanem medvebocsok. Ezt onnan lehet tudni,...
tovább
Likes
Az utcai közlekedésben mankót használok. Jót tesz a mankónak. Épületen belül pihentetem, de mintaszerű lakótelepi ebtartó módjára az utcára mindig magammal viszem. Kell neki a mozgás. Mindkettőnknek igazi tornagyakorlat egy hagyományos budapesti villamosra föllépnünk. Hogy miért nem állt az ujjaiba a görcs tervezőjének, amikor az első ceruzavonást megtette?! De...
tovább
Likes
ha meghalok meghalok kezeim nem írnak több verset s bennük lévő egész vagy fél-őrült dallamot rajzokat sem gyártok tovább és nem is festek nem vágom falhoz dühödve a ceruzát az ecsetet a széttépett vázlatot hangom nem hallik többé ahogy strófát recitál – ez az egy legalább tiszta haszon… s...
tovább
Likes
Arcunk és gesztusaink mögött maradunk némák néhány súlyosan kiejtett szó ami néz ránk lehúzza mindannak a súlya mirol nem tudunk semmit vagy csak mit nem mondunk ki úszunk csendesen ringatózva az árulás tengerén s csak a vízbefúlt arcok néznek vissza tükrünkbol ránk hullám okat ver köröskörül a pszichikai szél...
tovább
Likes