Az emberiség problémái közt kutatva, azokat rendszerezve egy első olvasatra bizton furcsán ható megoldási javaslattal állok elő. Előtte azonban néhány gondolat, kiindulási pontnak. (Premissza, ha úgy tetszik, hogy az édesebben bizsergeti az agy tekervényeit.)
Minden ember egyenlő, mert ugyanaz az őse jött le a fáról, és mi másnak tekinthetnénk, mint evolúciós zsákutcának azt, aki enyhe alapfokon sem tud írni-olvasni (leszámítva a hét esztendősnél fiatalabb homo sapiens sapiens egyedeket)?
Minden ember szabad, mert immáron a harmadik évszázada gyúltak ki a szellem azon tüzei, melynél mindenki egyaránt melegedhet, okosodhat, tanulhat. Mi másnak, mint evolúciós zsákutcának tekinthetnénk azt, aki ennek ellenére a kinti sötétségben fogvacog (leszámítva azokat, akiket a kirekesztő pénzuralmi rendszer vet szellemi gályarabságra)?
Minden ember testvér, mert bizton állítható, hogy ha saját magának nem is tudott kellően emberi körülményeket teremteni, hajtja a vágy, hogy utódainak már ne kelljen szembesülnie mindazon hátrányokkal, amelyekkel neki magának esetleg igen (leszámítva azokat, akik nem így éreznek).
Ezért hát a megoldás is kétlépcsős, első körben kötelező könyvtártagság alanyi jogon, ingyenes felzárkóztató lehetőségekkel. Természetesen olyan vizsgarendszerrel, amely értékeli mind a kiindulási pontból megtett utat, mind az egyéni szorgalmat. Ezen vizsgák letétele után joggal tekinthetjük embertársainkat azon csoport tagjainak, akik sikeresen vették az evolúciós folyamatok éppen zajló szakaszát.
Mivel véges és korlátos a tér, amely rendelkezésre áll az evolúciós fejlődésre, ezért súlyos jövőtékozlás, energiapazarlás olyan egyedekkel foglalkozni a továbbiakban, akik megrekedtek valahol félúton az aranyos tündibündi kis makákó és az ember között. Nincsen hova hátrálni, nincsen miért lejjebb szállítani a szinteket, mert az összemberiség érdeke felülír minden mást. És a természettel semmilyen szinten nem lehet huzamosabban szembefordulni, így szellemi szinten sem.
A második lépcsőfok, ha úgy tetszik: második gyorsítási fokozat, a természetes úton kettévált emberiség emberi (továbbiakban „emberi” alatt az evolúciós lépcsőfokot sikeresen vett élőlényt értek) részének kiemelt és fokozott jövőbiztosítása, amelyben már nem lehet figyelemmel lenni azon makákókra, akik nem tudták, vagy nem akarták venni a lépcsőfokot, ám továbbra is biztosítani kell számukra a köreikből származó spontán evolúció érvényre jutását, akár egy ötévenkénti Emberré Válás Day alkalmával, akár más, most még akár ki sem munkált szelekciós folyamatokkal (nem feltétlenül, de akár -horribile dictu-: gödörásás közbeni másodfokú-egyenlet megoldás, jó eredmény esetén a lapát továbbadásának lehetőségével).
No de kicsit elkanyarodtam. Több szót a makákókra nem érdemes vesztegetni (kész csoda, hogy eddig nem haltak ki), koncentráljunk az emberekre.
Az emberiség elérkezik egy olyan világba, ahol a pénzt helyettesítő pénzhelyettesítők is helyettesítve vannak, ezáltal az ember sem közvetlen sem közvetett kapcsolatban nincs és nem is lehet a pénzzel, mint az egyéni boldogulásnak kulcsával, helyette (gazdaságilag természetesen konvertálható, így értelmezhető és felhasználható) egységekkel rendelkezik mindenki. A javak (értve minden fizikait és szellemit) nem egységekért, hanem egységek által vehetőek igénybe. A javak egységsávokba vannak sorolva és mindenki jogosult rájuk, aki eléri az adott sáv legalsó határát.
(Egy kellőképpen elvont, így mindenki által értelmezhető példán levezetve: hét melódiás kvarcóra 15 egységtől felfelé, a tizennégy melódiás 30 egységtől. Természetesen az igénybe vevő köteles vigyázni rá, és szintlépéskori váltáskor leadni az alacsonyabb egységszinthez tartozót, amennyiben nem vigyázott rá, akkor egységlevonás.)
Ezáltal a javak nem felhalmozásra kerülnek, hanem felhasználásra.
Az alapélelmiszer, az emberi lakhatás, az egészségügy alanyi jogon jár (elvégre emberek vagyunk, vagy mi!?).
Úgy elöljáróban ennyit kívántam megosztani a Szép Új Világról.
2013 szeptember, 2. díj
