508. szám Széppróza

Kell ott fenn egy ország

Nesztelen lépteit lelassítja, majd megáll előttük. Szervusztok. Igen, régen jártam nálatok. Mindig ilyen voltam, tudjátok. A fontos dolgokat elhanyagoltam, és belevesztem a semmibe. Emlékszem, anya, te mindig mondtad. Nem lesz ennek jó vége, kisfiam. De hát minek van jó vége? Az életnek? Mindennek csak a kezdete jó, abból még...
508. szám Széppróza

Meskete – két kis medvebocsról

Volt egyszer két kicsi mackó, vagy medvenyelven szólva, két kicsi bocs. Ikrek voltak. Pontosan úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás. De nem ám, mint egy, teszem azt, kacsatojás és egy strucctojás, hanem mint két egyazon tyúk tojta pettyes tojás. De nem tojások voltak, hanem medvebocsok. Ezt onnan lehet tudni,...
508. szám Széppróza

A mankó

Az utcai közlekedésben mankót használok. Jót tesz a mankónak. Épületen belül pihentetem, de  mintaszerű lakótelepi ebtartó módjára az utcára mindig magammal viszem. Kell neki a mozgás. Mindkettőnknek igazi tornagyakorlat egy hagyományos budapesti villamosra föllépnünk. Hogy miért nem állt az ujjaiba a görcs tervezőjének, amikor az első ceruzavonást megtette?! De...
508. szám Vers

When I die

ha meghalok meghalok kezeim nem írnak több verset s bennük lévő egész vagy fél-őrült dallamot rajzokat sem gyártok tovább és nem is festek nem vágom falhoz dühödve a ceruzát az ecsetet a széttépett vázlatot hangom nem hallik többé ahogy strófát recitál – ez az egy legalább tiszta haszon… s...
506. szám Vers

Érték

Arcunk és gesztusaink mögött maradunk némák néhány súlyosan kiejtett szó ami néz ránk lehúzza mindannak a súlya mirol nem tudunk semmit vagy csak mit nem mondunk ki úszunk csendesen ringatózva az árulás tengerén s csak a vízbefúlt arcok néznek vissza tükrünkbol ránk hullám okat ver köröskörül a pszichikai szél...
508. szám Vers

Kincsem…

kincsem nincsen felhő libben a nap is itten be tippen – toppan magányom roppan magammal hoztam húztam toltam az időt elnyűttem mint a cipőm szakadt álmom nem találom foltos az én rongy világom köddel elszállt ujjaim közül kihullt a nyár szívemből kivettem szemeidbe beletettem nézve lássad árvaságom madár füttyös...
506. szám Vers

Egy kalóz mosolyával

egy kalóz mosolyával nézem őt a nőt a karcsút müezzin lágy szaván versem minaret csúcsáig úszik tengerre magyar lelkem lékem szerelem brutuszok tógák szirének és te? inged vánkosod padlód asztalod emelem kalapom szeretem kosod fáradt csillagjós hamis remények zenészek filmek golgotánk kálváriátok hegyen három olajfa integet kinek? ópium a...
508. szám Vers

Bazárban ezüst…

bazárban ezüst kancsó jó bor selymes fehér bébiteve ezeregy dirham mindössze megvenném mi legyen a neve? fátime kedvesem kedvét keresem mit szólna ha havva? magyarul e szép dallamos név bordából lett csinos éva biblia első asszonya ádám hites neje jól kever tarokk ördög bibliája fortuna kígyó bűnre nevel miszter...
506. szám Vers

Soha így még szerelem soha

nem tettem semmit hogy szerelmünk elkerulje az összeomlást úgy hittem kosziklára teremtetett most lépkedek a murván késon tudatosult bennem : a szikla is fogyatkozik lezúduló tömbök apró szilánkok helyét fáradhatatlanul betömködni erotlen és gyáva voltam – vagyok csak sepregettem a lehulló darabkákat tökéletességet színlelve – divat holott soha így...
508. szám Vers

Továbbajándékozás

Ajándék vers – csak jött, hát elteszem. Játéknak jó! – és nem kell megdolgoznom érte. Továbbadom – tetszik? Tiéd lehet. Játéknak jó… – tedd el! s leírnom már megérte. Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében. 0
508. szám Vers

Úgy, ahogy van

Minden gyűrött álmot, Úgy, ahogy van, Tennék eléd, Kedves,- De mert Néked díszdobozban Járnak kivasalt, szép selyembrokátok, Hát várj. Gyűrődöttségük illatát Érzed majd, Bárhogyan is legyenek azok Testedre fonódva. 0
507. szám 766. szám Széppróza

Az ünnepi vacsora

A délutáni harangszó ijedten húzódott az eső elől az árkádok alá, hol a féllábú koldus maga elé tette a kis kopott tányérját. Az erre közlekedők jól ismerték, mindennap ezen a helyen szokott várakozni egy kis alamizsna reményében. A február délutáni gyér forgalomban az öreg koldus egykedvűen nézte a mellette...
509. szám Széppróza

A kegyetlen nem én voltam

Az éles csilingelő hangra a TV előtti kanapén szunyókáló férfi felriad, az egész csirke, amit a sütőbe tett, elkészült. A konyhába siet, az asztalra teszi a sütőtálat. A hús a háromféle fűszersó okán ínycsiklandóan ropogósnak tűnik. A frigóból egy doboz sört vesz magához, mexikói világos sör, még délelőtt vett...
502. szám Vers

Találomra

Eddig és ne tovább Mondanám De mikor hajnalán Melyik éjszakán Őrlődöm Vigyázom szavaim Ki ne csússzanak Préselt ajkaim Vicsorán Elég volt Sóhajtám Árvult éjszakák hajnalán Pirkad Gyöngyöző homlokom Ott belül Megy tovább Egy szóra rímelve A szó rest, és kifakult Ismétli önmagát Mit sem tanult Azon az éjszakán Nincs...
504. szám Vers

Hamuban a király

Pökhendi puffadt úr pénzét számolta, A kisimult pénzek egymás mellett büszkén álltak.. Kettő Mátyás között kíváncsian várt egy Rákóczi. A várakozás korai volt. Ráncos kéz a helyére tette. A pénz szerelmese finoman lépkedett, percenként zsebét cirógatta, melyben a királyok utaztak. Sarokhoz érvén kócos kisfiú várta, koszos arcát a pökhendi...
502. szám Vers

Relativitás

A pillanat, akár a porhó száll a széllel, kavarog súlytalan. Megpihen a vállaimra ülve, fehérre festi ritkuló hajam. Bebújik a kabát nyitotta résen, józan, hideg. Hallgatja lázas lüktetésem. Túl sok belőle, fázom. Lesöpröm egy kapualjhoz érve, fölösleges, tovább nem cipelem. Egy gondolatra megáll a kezem. A pillanat, akár a...
505. szám Széppróza

A semmit csináló

Nem tudott semmit csinálni. De szó szerint. Valamit mindig csinált. Minél nagyobb volt az adott dolog, annál könnyebben boldogult azzal, hogy ne csinálja. Szinte első-osztályúan csinálta, hogy nem fedezi fel a hidegfúziót, az AIDS ellenszerének fel nem találását is remekül csinálta, de az olyan apró dolog, mint például, hogy...
502. szám Vers

Zavar

Szavakkal mondok semmit neked, S te ezt az ürességet elhiszed. Hazudok csillagot az égről, Pirosat mondok a fűszagú zöldről. A kezedet fogom, de másét érzem. Ha meglátlak téged – másért remeg a térdem. – De te vagy csak nekem, S púp én terajtad. 0
505. szám Széppróza

Képtelensség

Előttem van észak… Napok óta megállás nélkül esik a hó. A képen ez látható. Bár itt előttem lábnyomoknak kellene lenniük, de már azokat is beeste a hó. Ha lenézek a lábamra, tisztán látszik, hogy tele van a hócipőm is. Szóval előrefelé nincs mit nézni. Pillantsunk balra. A távolban, a...