Nesztelen lépteit lelassítja, majd megáll előttük. Szervusztok. Igen, régen jártam nálatok. Mindig ilyen voltam, tudjátok. A fontos dolgokat elhanyagoltam, és belevesztem a semmibe. Emlékszem, anya, te mindig mondtad. Nem lesz ennek jó vége, kisfiam. De hát minek van jó vége? Az életnek? Mindennek csak a kezdete jó, abból még...
Volt egyszer két kicsi mackó, vagy medvenyelven szólva, két kicsi bocs. Ikrek voltak. Pontosan úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás. De nem ám, mint egy, teszem azt, kacsatojás és egy strucctojás, hanem mint két egyazon tyúk tojta pettyes tojás. De nem tojások voltak, hanem medvebocsok. Ezt onnan lehet tudni,...
Az utcai közlekedésben mankót használok. Jót tesz a mankónak. Épületen belül pihentetem, de mintaszerű lakótelepi ebtartó módjára az utcára mindig magammal viszem. Kell neki a mozgás. Mindkettőnknek igazi tornagyakorlat egy hagyományos budapesti villamosra föllépnünk. Hogy miért nem állt az ujjaiba a görcs tervezőjének, amikor az első ceruzavonást megtette?! De...
ha meghalok meghalok kezeim nem írnak több verset s bennük lévő egész vagy fél-őrült dallamot rajzokat sem gyártok tovább és nem is festek nem vágom falhoz dühödve a ceruzát az ecsetet a széttépett vázlatot hangom nem hallik többé ahogy strófát recitál – ez az egy legalább tiszta haszon… s...
Arcunk és gesztusaink mögött maradunk némák néhány súlyosan kiejtett szó ami néz ránk lehúzza mindannak a súlya mirol nem tudunk semmit vagy csak mit nem mondunk ki úszunk csendesen ringatózva az árulás tengerén s csak a vízbefúlt arcok néznek vissza tükrünkbol ránk hullám okat ver köröskörül a pszichikai szél...
kincsem nincsen felhő libben a nap is itten be tippen – toppan magányom roppan magammal hoztam húztam toltam az időt elnyűttem mint a cipőm szakadt álmom nem találom foltos az én rongy világom köddel elszállt ujjaim közül kihullt a nyár szívemből kivettem szemeidbe beletettem nézve lássad árvaságom madár füttyös...
egy kalóz mosolyával nézem őt a nőt a karcsút müezzin lágy szaván versem minaret csúcsáig úszik tengerre magyar lelkem lékem szerelem brutuszok tógák szirének és te? inged vánkosod padlód asztalod emelem kalapom szeretem kosod fáradt csillagjós hamis remények zenészek filmek golgotánk kálváriátok hegyen három olajfa integet kinek? ópium a...
bazárban ezüst kancsó jó bor selymes fehér bébiteve ezeregy dirham mindössze megvenném mi legyen a neve? fátime kedvesem kedvét keresem mit szólna ha havva? magyarul e szép dallamos név bordából lett csinos éva biblia első asszonya ádám hites neje jól kever tarokk ördög bibliája fortuna kígyó bűnre nevel miszter...
nem tettem semmit hogy szerelmünk elkerulje az összeomlást úgy hittem kosziklára teremtetett most lépkedek a murván késon tudatosult bennem : a szikla is fogyatkozik lezúduló tömbök apró szilánkok helyét fáradhatatlanul betömködni erotlen és gyáva voltam – vagyok csak sepregettem a lehulló darabkákat tökéletességet színlelve – divat holott soha így...
Ajándék vers – csak jött, hát elteszem. Játéknak jó! – és nem kell megdolgoznom érte. Továbbadom – tetszik? Tiéd lehet. Játéknak jó… – tedd el! s leírnom már megérte. Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében. 0
Szerencsésnek tartom magam, amiért épp hallgattam azt a riportműsort, amelyben a mesékről, a mesemondásról, és a meseterápiáról beszéltél. Akkor értettem meg, hogy a mesék nem csak a gyerekeknek, hanem nekünk, nagyoknak is szólnak. Csak mindez valahogy a feledésbe merült. Pedig a mesék itt vannak a szemünk előtt. Megismertettél egy...
Minden gyűrött álmot, Úgy, ahogy van, Tennék eléd, Kedves,- De mert Néked díszdobozban Járnak kivasalt, szép selyembrokátok, Hát várj. Gyűrődöttségük illatát Érzed majd, Bárhogyan is legyenek azok Testedre fonódva. 0
A délutáni harangszó ijedten húzódott az eső elől az árkádok alá, hol a féllábú koldus maga elé tette a kis kopott tányérját. Az erre közlekedők jól ismerték, mindennap ezen a helyen szokott várakozni egy kis alamizsna reményében. A február délutáni gyér forgalomban az öreg koldus egykedvűen nézte a mellette...
Az éles csilingelő hangra a TV előtti kanapén szunyókáló férfi felriad, az egész csirke, amit a sütőbe tett, elkészült. A konyhába siet, az asztalra teszi a sütőtálat. A hús a háromféle fűszersó okán ínycsiklandóan ropogósnak tűnik. A frigóból egy doboz sört vesz magához, mexikói világos sör, még délelőtt vett...
Eddig és ne tovább Mondanám De mikor hajnalán Melyik éjszakán Őrlődöm Vigyázom szavaim Ki ne csússzanak Préselt ajkaim Vicsorán Elég volt Sóhajtám Árvult éjszakák hajnalán Pirkad Gyöngyöző homlokom Ott belül Megy tovább Egy szóra rímelve A szó rest, és kifakult Ismétli önmagát Mit sem tanult Azon az éjszakán Nincs...
Pökhendi puffadt úr pénzét számolta, A kisimult pénzek egymás mellett büszkén álltak.. Kettő Mátyás között kíváncsian várt egy Rákóczi. A várakozás korai volt. Ráncos kéz a helyére tette. A pénz szerelmese finoman lépkedett, percenként zsebét cirógatta, melyben a királyok utaztak. Sarokhoz érvén kócos kisfiú várta, koszos arcát a pökhendi...
A pillanat, akár a porhó száll a széllel, kavarog súlytalan. Megpihen a vállaimra ülve, fehérre festi ritkuló hajam. Bebújik a kabát nyitotta résen, józan, hideg. Hallgatja lázas lüktetésem. Túl sok belőle, fázom. Lesöpröm egy kapualjhoz érve, fölösleges, tovább nem cipelem. Egy gondolatra megáll a kezem. A pillanat, akár a...
Nem tudott semmit csinálni. De szó szerint. Valamit mindig csinált. Minél nagyobb volt az adott dolog, annál könnyebben boldogult azzal, hogy ne csinálja. Szinte első-osztályúan csinálta, hogy nem fedezi fel a hidegfúziót, az AIDS ellenszerének fel nem találását is remekül csinálta, de az olyan apró dolog, mint például, hogy...
Előttem van észak… Napok óta megállás nélkül esik a hó. A képen ez látható. Bár itt előttem lábnyomoknak kellene lenniük, de már azokat is beeste a hó. Ha lenézek a lábamra, tisztán látszik, hogy tele van a hócipőm is. Szóval előrefelé nincs mit nézni. Pillantsunk balra. A távolban, a...