Valamikor nékem is volt biztos, meleg otthonom. Benne szép gyermekem és szerető asszonyom Rossz sorsom kifosztott, mindent elvett tőlem, Fiam magamra hagyott és meghalt a feleségem Mindenem elveszett, hamar az utcára kerültem, Mások jóindulatára szoruló hajléktalan lettem. Nem maradt más számomra csak ez a kis kutya. Szeretete éltet, biztat,...
I. Maroknyi meggörbült szeget zsebre dugott kezek kalapálnak. Az égig vagy a csőtörésig kell, hogy elérjen a hegyük. Falra akasztasz egy tükröt, megreped benne az arcod. Két agyféltekéd közé beszüremlik a vakság, hasonlít rád, mint a szemeid elé tartott üres papírlap: az olvasó- lámpa órák alatt áthevítette, most puhán...
Létezik olyan közösség, ahol egyik ember nem nézi le a másikat? Erről (is) beszélgettünk Románné Bolba Márta lelkésszel, a VIII. kerületi evangélikus közösség nemrég megválasztott vezetőjével. Mi indított téged arra, hogy lelkészi pályára lépj? Kiskoromban péntek délutánonként gyülekezeti gyermekprogramokra jártam. Ez egy játszóház volt, amit az egyik lelkész vezetett,...
Szerencsére már csak rossz emlék) Ha fölveszem, melegem van, ha leveszem fázom. Én Istenem, miért nincs nekem egy vékonyabb kabátom? És ha volna, hova tenném? Szekrényem a szatyrom. Mindenhova kézben viszem egész háztartásom. 0
Mostanában viszonylag ritkán járok a plázák szupermarketjeibe vásárolni, mivel az anyagi helyzetem olyan szűkös, hogy gyakran a zsíros kenyeret is zsír nélkül eszem. De a múltkor pechemre betévedtem egy ilyen műintézménybe. Bátran állíthatom, hogy aki túlél egy bevásárlást egy ilyen szupermarketben, az megállná a helyét a legkeményebb római gladiátor...
Téglával ébredtem. Korán kellett kelni. Fújt a gyár. Negyedóránként hol az egyik irányból, hol a közeli ipartelepről jött a jelzés: szövöde, fonoda-textilgyár, vagongyár várja kétkezi munkásait műszakra. Éjjel-nappal. Szombaton is. Gyerekkorom ma is élő friss emlékei. Ja! A Bútorgyárat kihagytam. A téglára sem adtam magyarázatot. Téli, sötét hajnalok. Fázós...
Jó barátom, ha erre jársz Ne kerüld el házamat, Szívem, ajtóm nyitva tartom, Engem mindig itt találsz. Bármerre is sodor sorsod, Egyszer úgyis visszatérsz. Nálam ételt, italt kaphatsz, Hozzá jó szót is, ha kérsz. Jó barátom, ha arra járok, Nem kerülöm el házadat. Szíved, ajtód nyitva tartod, Engem mindig...
Halálhozó levélhordó kétezer- ötszáz- ötvenöt oldalon Galícia Abbázia bornírt k. u. k. zászlók címerek Maedchen Knabe Liebe fiákker gebe Bierstube havasokon rengetegen túl oláh ruszin tót rác örmény kisorosz sine pecunia szponzor canis matrem tuam az dög tollnokok ülnökök komornyik szobalány lakáj cseléd pénztelen villásreggeli divatlap délibáb bulvártévé görénytalálkozó...
Nem kellesz az országnak És nem kellesz a cégnek Homlokodon láthatatlan Szégyenbélyeg éget. Bűnöd az, hogy ártatlan vagy, S nincs ki szóljon érted, Zsebed üres, ujjad sárga, Szíved körül kéreg. Ria, ria kálvária Kálvária ria, ria Lúzer lettél a világban Erre nincsen mentség. Bármivel is próbálkozol Elkerül szerencséd. Kitaszított...
512. szám
Interjú
12 év, egy nagy család és a bevehetetlen vár – Komonyi Zoltán az Év Menhelyese 2013.
12 év, egy nagy család, és a „bevehetetlen vár”… Az Év Menhelyese – 2013 díj nyertesével, Komonyi Zoltánnal beszélgettünk 2013-ban az év Menhelyese díjat Komonyi Zoli, a „Vajda3” Idősotthon és Éjjeli Menedékhelyének oszlopos tagja, kapta a kollégáktól, vele beszélgettem az alapítványnál eltöltött időről és a díjról. Kezdjünk egy kis...
A Menhely Alapítvány 2013-ban ismét megszavazta az Év Önkéntese-díjazottat. Minden egységünkben jelölteket állítottunk, s ezúttal Bozsódi Blanka nyerte el a megtisztelő címet. Az interjú készítése során a jelölés indoklásával csak egyetérteni tudtam: „Barátságos természete, mosolya, folyamatos lelkesedése, kitartása nem csak minket, dolgozókat, hanem ügyfeleinket is határtalan jó érzéssel töltötte...
A gimi 2B osztálya végigdolgozta a tavaszi szünetet, – úgy osztályilag közösen. Epret kapáltak egy fóti TSZ-ben – hát igen, ez még a 70-es években volt. Tették ezt azért, hogy összegyűljön a pénz egy egyhetes, vonatos Moszkva-Leningrád nyári kirándulásra. (akkor még Leningrád). Megérkeztek Moszkvába, megnéztek minden érdekeset. Legjobban a...
Ivett beindította a mosógépet. Téblábolt a lakásban, azután különös zajra lett figyelmes, az automata már öblített, pedig esküdni mert volna rá, hogy öt percnél több nem telt el. Kézitükrében nézegette arcát, szemügyre vette ráncait, az idő sajnos rajta hagyta nyomát, majd félrehúzta a függönyt, és hosszasan nézte, ahogyan nagy...
Elérkezett a várva várt elbocsátás napja. Barátom már napok óta készült rá. Más ilyenkor körbejárja a beteg társait, mindenkihez szól egy jó szót. Megköszöni a nővéreknek a fáradozásukat, és persze az orvosoknak is legalább egy köszönömöt mond. Szóról szóra majdnem minden így történt. Bemelegítésképpen először a takarítónőkkel veszett össze,...
December hava, advent második hete. Mint egy jégkorszaki jelenség, nagy pelyhekben sűrűn hullt a hó a késő éjszakában. A fiatal lány szorosan összehúzza szövetkabátját. Várakozik tán negyed órája, didergése jelzi az igencsak hideg időt. A barátnőjét várja, Timit, és annak barátját, gyulát. Egy menő helyre mennek a nagykörúton, hol...
A gyertyák mindig csonkig égnek, A szerelmek egymás után ‘ bedőlnek, A játékok idővel elromlanak, A kölök pénzér ‘ az anyjához szalad, Az embert mindenhonnan kirúgják, Ha nem istennek hívja a munkát, A pároknak vannak külön párjaik, Ez a század, a huszonegyedik, Legyen piercing tested intim pontjain, A hétvégét...
Feri nagy barátja volt az alkoholnak és a nikotinnak, ám egyszer csak, hatalmas akaraterővel, egy csapásra eldobta az üveget, a cigarettát és majdnem a kanalat is. Váratlanul leszokott mindenről. Itt a recept, de ne kövessétek! Feri sok-sok éve nyugdíjas buszsofőr. Hogy legyen valami mellékese, gondnoki állást vállalt egy házban....
Kialvatlanul fáradtan álom nélkül esem – zuhanok az ágyamban Telhetetlen ez az űr… Levegőtlen Elnyel… Tiszta sajgás vagyok – mint múmia testét a balzsamok, úgy tölt be a kín, hogy a párom messze van, mindig csak elkerül… Összeroppant a világ, szilánkjai mint érthetetlen fal, úgy vesznek körül – s...
spenótsalátát s hozzá rántott sajtot reggelizel pár szelet párizsival jeges vizet iszol rá kevés citrommal ízesítve majd elhúzol sebesen az edzőterembe anélkül hogy tudatában lennél: ugyanabban a pillanatban ejtett foglyul egy óriás fekete lyuk egy törpecsillagot mit a bendője azonmód el is nyelt örökre – legföljebb évekkel később furcsállod...
Hiányod simogató fájdalmát Érzem; lüktető önmarcangolás Átsuhan vibráló gondolataimon Utolsó, szánakozó mosolyod Elrontottam, ismételten Talán már csak megszokásból Üdvözlöm ismerős magányom Visszatérő testi-lelki remegésem Gomolygó érzéseim külső burkát Nyomja össze egy idegen külvilág Mely meglehet ugyanaz, mégis mindig más Várok valamiféle mindent megoldó Boldogító, üres állapotot Szándékosan kerülök minden...