508. szám Vers

When I die

By
ha meghalok meghalok
kezeim nem írnak több
verset s bennük lévő egész
vagy fél-őrült dallamot
rajzokat sem gyártok
tovább és nem is festek
nem vágom falhoz
dühödve a ceruzát az
ecsetet a széttépett
vázlatot hangom nem
hallik többé ahogy
strófát recitál – ez az
egy legalább tiszta
haszon… s valahol
a csontok s a hamvak
hamvas borzongást
okozhatnak egy vaknak
és az ég az kék lesz
a nap felszáll reggel
újra szárnyra kap s egy
másik költő verset ír
egy virágról vagy egy két
hirtelen jött halálról
de lehet a téma épp
egy születés és sírás
is lesz még az éjben
s részegen táncol majd
a hold szeretőket lesnek
meg a csillagok ahogy
(és közben ők is) csókot
lopnak macskákat
kergetnek kutyák és
hazug politikusok
sötét álma is kint
oson az éjszakában
s festéket is más applikál
majd vászonra fára
asszonyi bőrre – oda
kézzel szájjal s mennyi
sziget… erdőkben fák
tengerszorosok meg
hegyek és felhőalakzatok
várnak hiába itt rám
bemutatni őket
másoknak is hogy
tudják nemcsak az
elmémben léteznek
mint ott bóbiskoló
furcsa alakok – hisz

ha meghalok meghalok
de az ég kék marad
az éjszaka meg sötét
s mind mind eme kincs

oly messze messze már –
elmém minden álma
immár igen távol jár…

2013 November, első díj

You may also like