Kialvatlanul fáradtan álom nélkül esem – zuhanok az ágyamban Telhetetlen ez az űr… Levegőtlen Elnyel… Tiszta sajgás vagyok – mint múmia testét a balzsamok, úgy tölt be a kín, hogy a párom messze van, mindig csak elkerül… Összeroppant a világ, szilánkjai mint érthetetlen fal, úgy vesznek körül – s...
spenótsalátát s hozzá rántott sajtot reggelizel pár szelet párizsival jeges vizet iszol rá kevés citrommal ízesítve majd elhúzol sebesen az edzőterembe anélkül hogy tudatában lennél: ugyanabban a pillanatban ejtett foglyul egy óriás fekete lyuk egy törpecsillagot mit a bendője azonmód el is nyelt örökre – legföljebb évekkel később furcsállod...
read more
Likes
Hiányod simogató fájdalmát Érzem; lüktető önmarcangolás Átsuhan vibráló gondolataimon Utolsó, szánakozó mosolyod Elrontottam, ismételten Talán már csak megszokásból Üdvözlöm ismerős magányom Visszatérő testi-lelki remegésem Gomolygó érzéseim külső burkát Nyomja össze egy idegen külvilág Mely meglehet ugyanaz, mégis mindig más Várok valamiféle mindent megoldó Boldogító, üres állapotot Szándékosan kerülök minden...
read more
Likes
Ha engeded, hogy adják, ami jár neked, örök hálára kötelezett rabszolga leszel. Láthatatlan láncára ver a kamatos kamat. Ember vagy: bármi áron szabadítsd föl magad! 2013 december, második díj 0
read more
Likes
Gyűrött papírlapon magányos szavak alvó pulzusa egyre csak hevül, ottfelejtett formák huncutkodnak rajta, pucér szeméremben vígan, huncutul. Virágzik körülötted a cirógató ének, gyűjtögetve mindent, amit féltesz, harangját kongatja haldokló szívének, ami ma még kényes,holnap túl veszélyes. Bomlott szárnyakat alázol, arcán kétség, szelíd nyoma tenyeremben lüktet, másképpen vonz...
read more
Likes
Hipochonder, mosolygós-laza Kézlegyintéssel kísérve mondtad Miközben holtdepresszióm tüneteit soroltam Neked; csak egy újabb kifogás Nekem egy újabb ok, megalázhattál Igazad van, belém rögződött az évek során Mondhatnám így kényelmes; hazugság Csak egy újabb, számtalan előző után Unom az udvarias kényszerkérdéseket Tudom, nem akarok, nem leszek őszinte Nem szeretek találkozni...
read more
Likes
A Fedél Nélkül utcalap huszadik évfordulójára! Tudjátok, már éjjel kidobott az ágy, álmatlanság gyötört, így nekiindultam üvegeket keresni, elvégre szombatot írtunk, hátha becsíptek páran a rakparton. A sarki rendőr szokott helyén strázsált, kutyások messzi hangjai fújtak ébresztőt. Örvénylő szomorúsággal lépteimben, csak azon agyaltam, mivégre élek? Értelmetlen, mint ez a...
read more
Likes
Huzella Péter sokoldalúsága nehezen fér rá egy névjegykártyára: Kossuth-díjas énekes, zeneszerző, előadóművész, szerkesztett és vezetett TV-ben gyermekműsort, játszik csapatban, és garabonciázik magányosan. Tavaly december óta a Fedél Nélkül 20 éves születésnapjának házigazdájaként is hivatkozhatunk rá. A dalnokvándort ültettem interjúasztalhoz. 0
read more
Likes
Szerencsésnek tartom magam, amiért épp hallgattam azt a riportműsort, amelyben a mesékről, a mesemondásról, és a meseterápiáról beszéltél. Akkor értettem meg, hogy a mesék nem csak a gyerekeknek, hanem nekünk, nagyoknak is szólnak. Csak mindez valahogy a feledésbe merült. Pedig a mesék itt vannak a szemünk előtt. Megismertettél egy...
read more
Likes
Minden gyűrött álmot, Úgy, ahogy van, Tennék eléd, Kedves,- De mert Néked díszdobozban Járnak kivasalt, szép selyembrokátok, Hát várj. Gyűrődöttségük illatát Érzed majd, Bárhogyan is legyenek azok Testedre fonódva. 0
read more
Likes
A délutáni harangszó ijedten húzódott az eső elől az árkádok alá, hol a féllábú koldus maga elé tette a kis kopott tányérját. Az erre közlekedők jól ismerték, mindennap ezen a helyen szokott várakozni egy kis alamizsna reményében. A február délutáni gyér forgalomban az öreg koldus egykedvűen nézte a mellette...
read more
Likes
Az éles csilingelő hangra a TV előtti kanapén szunyókáló férfi felriad, az egész csirke, amit a sütőbe tett, elkészült. A konyhába siet, az asztalra teszi a sütőtálat. A hús a háromféle fűszersó okán ínycsiklandóan ropogósnak tűnik. A frigóból egy doboz sört vesz magához, mexikói világos sör, még délelőtt vett...
read more
Likes
Az Újvilág szimfónia akkordjai betöltötték a tágas szobát, lágyan és puhán járták körül a falakat, bár kisség erőszakosnak tűntek a hangok, Laura úgy érezte, mintha a tengerparton lenne, mélyen beúszna a sós vízbe, a nap áldott sugarai táncot járnának a habokon. Boldoggá tette, hogy meggyógyult, bár félelmek fonták körül...
read more
Likes
Hommage B. Andrea szociális munkásnak „A szociális munkások a társadalom lelkiismeretének szolgáló papjai.” „Pokolból feltámadott hideg szelet érzek, édes öledbe bújnék, mint a gyermek. Mama, mama, mama, mama…” A fiúkat száztizenöt nap elmúltával kiebrudalták a Cserkesz utcai ora et labora, szenvedélybetegeket imádkoztatással és terápiás munkavégzéssel rehabilitáló alapítványi önfertőző legényegyletből....
read more
Likes
Teljék öröm, jóság, béke Szeretet legyen már végre! Nem kell kincs és gazdaság Pompa és szivárvány Hajsza a pénz után! Megbántás, összeszólalkozás. Gúnyolódás és önbecsülés Rágalmak, melyek köré dermedünk! Legyen az életünk tiszta folyó Melyből a szeretet szerteágazó. Ragyogjon a csillagod Az utadat bevilágítom. Fonja körbe a gyermekáldás, Melyet...
read more
Likes
Létezem – de miért!? Kérdem – vétkeztem!? A bűnöm akkora, mit elkövettem!? Hisz csak mindent másként éreztem. És aszerint tettem… vettem…. De miért – még ma is így cselekszem. Az életet reménytelenül kergetem. Fegyver lett kezemben! A legpusztítóbb, mit csak ember alkotott, alkothatott! Magam tettem kezembe, Énemből erősödik, táplálkozik,...
read more
Likes
De sokszor felbukkansz váratlanul…A legmélyrőlTörsz fényemre, szinteLátva látlak,Egészen hétköznapi elfoglaltságaid közt,Vagy munkád végezvénGyermekek lelkét ringatva.Neked bájt kölcsönözA tűzhely dörzsölése,Edények súrolása is,Ahogy otthonkádban sürögsz-forogsz.Este megnyugszol, tollat ragadsz,S átváltozol, akárAz utca képe.Elképzellek, milyen lehetsz,Hogyan hordod hajad,Ruhád, mit magadra öltöttél.Miként mutat ajkadnak íve,Szomorúságodban, örömödben?Olykor a benned megnyugvásTudatának csillagszórójaKápráztatja szemem.Színek váltják egymást,Felvonások.Röpkék, a...
read more
Likes
Látom a cinke reptét, a szívem kivirágzik. Pedig a fenekem a nadrágból teljesen kiviláglik. Lehetsz szegény, lehetsz gazdag. Vajon amit megérdemelsz, vissza mindig azt kaptad? S néha a hibát hibára halmozol – – hiszed-e, hogy akkor pont úgy tetted jól? Mert látod a cinkét, a szépet és jót. Hát...
read more
Likes
Oly fekete volt az égbolt, mintha öröke kihunytak volna a csillagok és a jeges Hold mereven, holtan, eltemetve feküdne a köztemetőben, keresztfa nélküli sírban árván, elfeledve. Huszonnegyedike volt. És mélységes mély üresség volt odafent, a Mennyország talán úgy oda lett, mintha sosem lettek volna angyalok és szentek és tízparancsolat,...
read more
Likes
Lehallgattuk a csillagokat, Ismeretlen nyelven motyogtak, Néma csendben ültünk, fülelve, Szorongatott a vágy s az idő. Teltek a percek, perzselt a szél, Tágult a világ, szűkült a tér. Egymást csaltuk csalfán tőrbe, Nekünk így szép, így izgalmas a jövő. A kód még dekódolásra vár, Kattan a bilincs, nyílik egy...
read more
Likes