in memoriam Arany János Csend a csöndhöz, csönd a csendhez koccant medrek iszapos alján A folyónak meg se kottyant hajtja a hal egy-egy parttal arany jobbján ezüst balján Csöndhöz koccant csöndben a csend igézése megbűvölte csendhez koccant csendben a csönd bűvölése megigézte A hal hajtja ezüst jobbal hajtja a...
Szűz liliomban kötésig gázoltam, nem törődtem a letiport virággal, szembeszegültem a nagyvilággal, és lám, lázadásom elmúlt hasztalan. Markoltam hajdan mindenből jó sokat, mára kihullott minden a kezemből, beigazolván a zordon jósokat. Mohón habzsoltam ételt, s éveket; nem érdekelt, hogy milyen gyorsan telnek. Ma megrezzenek, ha gyászról énekelnek… A bölcs...
tovább
Likes
Égitestek közt álmodom magányosak kik elhagytak nem ront meg bú, baj, rágalom köd karmai nem szaggatnak Gyenge aki megfenyeget enyészet nem lakik bennem egye más a rabkenyeret a dacból fölemelkedten Nem veszek el nyers habokban árván soha nem csavargok a szívem nincs darabokban keresztet háton nem hordok Álmom könnyebb...
tovább
Likes
Hajnal virraszt, tüze most nem akar égni, mert csak föllobbanó fényben tud beszélni. Csöndben, gyászban eltörött színek köszöntenek, hajszoltam: a hősi lelkek így üzennek. – Csak a gátakat őrző vihar kiabál, konok ajka szögletén, térkép közti bál. Megtépett emlék futkos véres alkuban: – Kakas csípett, tyúk szegett. Mackó szalad...
tovább
Likes
Csüngtek alá akár a karácsonyfadíszek jézuska ropogó csizmáját csizmácskája lábanyomát lesték a hóban nem tudták én meg nem mondom el soha errefelé fagyoktól ótvaros istenek járnak nem azért hogy csodát hozzanak hanem mert ebben a kultúrkörben rá kell nézni az ablaküvegre deresedő gyermekarcokra is. 0
tovább
Likes
Hogy nő a repedés a falon, mész rakódik le a szívben, fogy a fény az áfonyaízben, tegnapi emlék; holt hatalom. Ennyi maradt; hát így akarom, remegés alszik a kézben, imává lesz majd az Egészben, s széthull azután, tétova lom. Hullnak szét, el a barátok, por lett házak törmeléke, halovány...
tovább
Likes
November 27-én Pozsonyban találkoztunk spanyol, német, osztrák és szlovák hajléktalan emberekkel a Let’s talk about homelessness című Erasmus+ pályázati program keretében. A pályázat a társadalmi szemléletformáló programokban dolgozó hajléktalan emberek és szakemberek tapasztalatcseréjéről szól. Magyar részről négy érintett (Jutka, Taki, Dodi és Gyula) vett részt az ötnapos találkozón, egy...
tovább
Likes
… miért csak most tudtunk találkozni,amikor testem és lelkem romokbanhever? Maradjak? Jobb volna fogyni, méltósággal, akár a hold. Nyomorbanélek, mióta magamról tudok.Sose hátrálok meg, nem is futoksenki elé és senki után. Gyorsan okulok s még gyakrabban selejtezememlékeim. Hogy kerültünk egybe?Talán nem számít. Mindig a percbe,könyvekbe, barátokba temetkezem. Még itt...
tovább
Likes
kádakban fürdőző meztelen testek lepedőt csavaró száradó kéj valakik felállnak, később elesnek ne nézd a padlót, csak halkan mesélj gyárakban elveszett kallódó szavak levesbe szűrődött túladag só ebéded száradó mártásod marad huszonhét százalék lesz az adó vénülő kezemmel foghatom kezed barátom idézett, mosolygok rá eltépett függönyön igazság mered csatornák...
tovább
Likes
Begyakorolt mozdulatokkal rámolja ki a szemetest úgy tűnik ismeri a járást és hogy éhes kis lelke test ablakomból naponta látom szakszerűen hogy bontja ki a zacskókba és dobozba göngyölt múmiákat egy vén szaki látszik tanult a többiektől feszült a szem rebbent a fül egyszer csak a dolmányos varjú rebbenti...
tovább
Likes
1 mint nyers beton úgy esik magába köt mindent és jég is – nedves a gyász és rögzít – őrjítő a lánc! hát megyek az erdőbe levegőt enni tonnaszám szellőzik az agyam a szám szemem tisztul a könnytől – 2 mítoszok ti mit isztok ősztől? s télen mi lesz?...
tovább
Likes
Fagyos napok után végre előbújt a nap. Juci, akit a gyerekek építettek karácsonykor, végre hasznát vette a rózsaszín kis kalapnak, nem sütött így a szénszemébe a nap. Fitos sárgarépa orra finom illatot árasztott, a nyuszik előbújtak a erdő széli bokrokból, hogy megnézzék. A cinkék is előmerészkedtek a fenyők lombjai...
tovább
Likes
A következő napon izgatottan vonult az egész óvoda kisborjúkat simogatni. A két komondor csodálkozva nézte a közeledő gyerekhadat. Kérdőn pislogtak gazdájukra. Vajha, most mi a teendő? A pásztor csendesen szólt rájuk: „Kushadjatok!” S azok szót fogadtak. Leheveredtek. A bocik anyukái, a tehenek azonban nyugtalanul figyelték a nagy-nagy simogatósdit. El...
tovább
Likes
Ha eljön az idő, és már senki nem tart veled, Látod ködbe veszni kimondatlan neved. Kutyák marcangolják elfáradt lelkedet, Én itt várok reád, vigyázom helyedet. Mikor szíved helyén csak egy tátongó seb marad, Nem lesz már ember, kihez lenne pár szavad. Kiket egykor barátnak hittél is, mind megtagad, Én...
tovább
Likes
where Satan dwelleth versciklus Se helyem se időm hiába keresem igék üldöznek ha utolérnek nem könyörülnek sárba tipornak lemészárolnak terhemtől-testemtől így megszabadulnék lelkek szólítanak kövessem őket könyvek szobrok kapualjak garmadája csábítja lustuló szellemem papos buzukis mediterrán lakodalom keresztelő temetés ingerkedve menekül siralomvölgy lemarad lomhán szárnyal képzeletünk bizonytalan jövő tör...
tovább
Likes
A „Beszéljünk a hajléktalanságról: a tanulás, mint a hajléktalan emberek szociális integrációjának eszköze” (Let’s Talk About Homelessness: Learning as a Tool For Social Integration of Homeless People), rövidítve „HomelessTalk” c. program segítségével hozzá akarunk járulni ahhoz, hogy a hajléktalan emberek a nemformális tanulás eszközével jussanak ki a hajléktalan helyzetből,...
tovább
Likes
Egy láncfűrészes ember félbevágta álmainkat. Halált hozó volt az ébredés. Csonkán száradó ágaink vádlón az ég felé merednek; megannyi célt tévesztett, végső tőrdöfés… Mondják, ház épül itt nemsokára. S hol nem terjeszkedik majd sivár beton, oda a tulaj tájidegen tuját ültet, s büszkén néz körül a művi udvaron. Megjelent...
tovább
Likes
Hazából tört kéz meleg föld, Mezőkre dőlt Idő-csönd, Magyar ajkú Ember Fenség, Élet és Fény, minden szegény. Irgalmas örök égbolt alatt, Mikor a leheverő éjszaka Bevackol pihenő erdőnyi levélre: – Éj-csöndű csillagok szalmáin, Odabújik hozzájuk az édes Haza éjre, S gyötört Világ-virágú testüket, Betakarja a Hold ezüst fénye. Rokonaim,...
tovább
Likes
Zöld moha ágyán, sárga levélen a szél dudorászik, szürke-fehéren az égen a felhő könnyezik éppen, mégis a távoli bércen fényesen izzik az élet. Vérvörösen bukik álmaim édes napja a sárba. Tán sose jő el a boldog idő, ami véled igézett, bárhogyan is retusáltam a vágyaimat cukor ízre. Szép szemeid...
tovább
Likes