547. szám Vers

A Föld alvó lelke

Elvadult tájon, magam járok, szám sövényén egy-egy szó reszket; csak várhatatlanokra várok, mint aki ezer édent vesztett. Dudvás a föld, felhős az észak, nem érezni ízét a nyárnak; csak szállong felém a szegény szag, az álmaim nászágyra várnak. Magam járok az ősi földön, mely tele búval, tele gyásszal; alszik,...
546. szám Interjú

Abban hiszek, hogy dolgom van – Beszélgetés Alföldi Róberttel

Alföldi Róbert az egyik legbefolyásosabb sztár Magyarországon, milliók imádják, van, aki nem szereti, de senki nem közömbös iránta. Noha alig van hozzá fogható színházi szakember Magyarországon, mára már többet dolgozik – nagyon nagy sikerrel – külföldön, mint itthon. Olvashattuk már tavaly is, hogy úgy érezte, itthon nem dolgozik eleget....
547. szám Vers

Máshová szőnek

Engem a szél már nem szeret, elsodor, megvet – kéreget, szavakat, ritmust, éneket, de engem a szél már nem szeret. Nekem a tó már nem való, mélysége mámor – takaró, hulláma ringat – altató, de nekem a tó már nem való. Bennem a tűz már nem lobog, parazsam salak,...
546. szám Interjú

Kiáltok magamért – Nagy A. Gábor

A mi kis családunk bemutatja: Markáns, napbarnított arc, tekintete rezdületlen, de a szemei szinte mosolyognak. Első látásra megállapítható, hogy nincs könnyű élethelyzetben. Valaha két kisgyermekes apaként, családdal, lakással, nem jómódban, de szeretetben élt. Nagyjából 2000-ben megromlottak családi körülményei, arra ért haza, hogy nem tud bejutni otthonába, a  családjához. Kizárták!...
547. szám Vers

Pokolkapu – Előhang III.

Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak  és kórházi dolgozónak.                         Előhang                         III. Áldott a poszt, hol a csontokat kapod.      Ragaszkodsz, holott ha tudnád, munkád         otthagynád. Magad vagy, a láncod marod.     A nyomor humánuma hazugság:                  úgy kaphatsz állást, ha jól...
546. szám Széppróza

Romantika…

A tó vizét hűs szellő fodrozza, s benne világol a teli hold. A tó körüli padokon szerelmespárok bújnak össze. Egy-két csavargó szunyókál. A kora esti tavaszvég fáinak és bokrainak bódító virág illata érződik. Különös álmot hoz az őszt feledő embekre. A fiatal férfi, Ernő, harmadéves bölcsészhallgató „korai öregsége” okán...
548. szám Interjú

Erő, akarat – Kovács Dániel

A Mi Kis Családunk bemutatja: A közelmúltban történt, hogy utaztam egy trolibusszal a Dohány utcában és figyelmes lettem egy Fedél Nélkül terjesztőre, aki  megjelenésével, modorával az érdeklődésemet felkeltette. Szerettem volna jobban megismerni, elhatároztam, hogy felkeresem, időpontot egyeztettem vele és megbeszéltünk egy találkozót. Munkahelye (pályája) a Dohány utca és a...
543. szám Széppróza

Anyám, Éva

A belvárosi sétáló utca üzleteinél, karácsony lévén – mondhatni már szabadon – Szent este napjának késő délutánján, színes, égő fények világolnak a kirakatok üvegfalain. Az utcai lámpák is felgyúlnak, így Éva, a fiatalos és csinosnak mondott asszonyka akaratlanul az órájára néz. Egyetlen fuvarja sem volt délután, roppant bosszantó. A...
478. szám 544. szám Vers

A Hatalmashoz

Verj, ha verni van még kedved, ahogy eddig, újra tedd meg! Verj esővel, jégveréssel, gyáva lettem, – jöjj rám késsel, sújts le gyilkos megvetéssel! Nyár volna, én mégis fázom, itt van, vedd le a kabátom! Ne szükségből, tedd jó kedvvel! Mit kezdenék ennyi zsebbel? Semmim sincs már, azt is...
543. szám Vers

A repülés…

…álombéli suhanás, amit érzek, hang nélküli lebegés. Ilyenkor újraélem gyermekkori álmaim, a paplan-fogta szárnycsapásokat, a torokszorító repülni vágyást, hogy a lábaim tán már nem is érintik a földet, a házak, a fák, a templomtorony ott lent egyre kisebbé zsugorodik… …s most újra itt vagyok. A csend legyőzi hangos ujjongásomat,...
543. szám Vers

Az ibolya

Oly piciny vagy s oly szép És illatos, erdők-mezők kiskirálya. Trónodat senki sem birtokolhatja. Csudálatos alakod, formád olyan kecses, Oly törékeny, hogy megérinteni is félek. Színt pompázó kicsiny leveleid, Mint a lila akácé kék, mint a tengeré, Fehér, mint a hópehelyé. Száracskád zöld, zsenge- pille, Lédús levelek közt élve,...
543. szám Vers

Hazám

Hol a Hazám, merre leljem? Utam során hol keressem? Ott a Hazám, hol a házam? Választ erre nem találtam. Mert ott az Igazság, ahol a pénz? Ott a szeretet, ahol a házad? Választ erre sem találtam. Gyermekem elvette az „ÁLLAM” Hazám nincsen, házam nincsen. Segítséget keresgélvén,……… Mentem jobbra, mentem...
541. szám Vers

Túl

A férfi túlnőtt magán Kihűlt teste Bőr-díszmű pácoldat nélkül Még majd felér egy misével. Nincs semmi meglepő ezen: Az eseményeket visszajátszva Kopott tollhegyek halálvágtája, Áthúzott sorok hisztérikus őrjöngése Pereg szalagszakadásig. Örökségnek hagyta itt kezenyomát. Ölelés helyett Ütötte magát szétzúzott ököllel Azon a bizonyos ponton átesve, A tartományban, a testi...
543. szám Vers

Májusi Fagy

Még ha te úgy is érzed, teljesen betölt a szerelem: Fagy van. A piciny madarak holtan zuhannak le a fák ágairól, az állatok beássák magukat a hó alá, a többinek eledelt raknak ki a vadőrök. Szemükig rongyokba bugyolált hajléktalanok melegítik magukat reszkető kutyáikkal. Elképesztő helyeken lelik meg őket a...
542. szám Interjú

Tetszett a fagott  olyan szépen csillogott – Beszélgetés Vajda Józseffel

Vajda József fagottművészt minden negyven éven felüli magyar állampolgár hallotta játszani fagotton. Ugyanis ő adta elő azt kis zenét, ami az esti mesében szólt, mikor a tévé maci készülődött a lefekvéshez. Díjait, kitüntetéseit nehéz felsorolni, néhány ezek közül: Liszt Ferenc-díj,  Artisjus-díj,  Pásztory-díj, stb. Zenélt Claudio Abbadóval, a Fischer testvérekkel,...
544. szám Vers

Reflexiók szonett ciklus – Epilógus

Dömötör László Nehezék c. könyvére – Koleszár Noémi Lillához és Dömötör Lászlónak Epilogus Amióta gerincem megsérült, érzem igazán, hogy gerinces vagyok. Balesetem busásan megtérült: éhen dögléshez fix nyugdíjat kapok. Megismertem, majd beleszerettem egy lányba, kit mindig is kerestem. Mire rátaláltam, addigra nagyon magasra ült a homlokom fejemen. Nem volt...
542. szám Széppróza

A kezdetektől…

Kezdetben a fákon éltünk, soha nem látott bőségben. Ezidőtájt mindenki ott aludt, ahol elálmosodott, de senki sem volt hajléktalan. Nem voltak ingatlan ügyletek sem. Sajnos hiába mondta a körzeti orvos: „Fiam! Ne zabálj annyit, mert elhízol!” Nem hallgattunk rá. Végzetesen elhízott mindenki, eltörtek alattunk a gallyak, lepottyantunk a fáról....
545. szám Interjú

Gyújtóláng használata – Vendégünk Kemény Zsófi

Kemény Zsófia slammer, író, költő, 1994-ben született Budapesten, édesapja Kemény István költő, író, édesanyja az RTL-en futó szappanopera, a Barátok közt forgatókönyvírója. Zsófi már gyerekkorában is írt, egy interjúban így vallott erről: „mi a nővéremmel, (Kemény Lili költő, rendező) gyerekkorunkban játékból is folyton írtunk meg olvastunk”. Egészen fiatalon, már...
341. szám 545. szám Vers

Aratás előtt

Az én halálom nem siet, bár megindult felém, A búzatábla szélén, lassacskán bandukol. Kaszája élén kicsorbul a fény, Lába nyomában forró szél csahol. Rám gondol, amíg az árokparton ül, Csont ujjakkal, komótosan cigarettát sodor. A pipacsok közt csak egy tücsök hegedül, Nagyobb a csönd, mint volt bármikor. Ha majd...