539. szám Vers

Szonett a tavaszhoz

By
Ámítani fogsz csak, tudom jól,
mégis topogva várlak;
évente kiújul bennem ez a kór,
alig öleltél, már sírhatok utánad;
követ a nyár: náladnál nagyobb csaló,
nevet, ha szökik, nevet pimaszul;
meleg pulóver kell, vastag takaró,
sokára kél a Nap, hamarabb alkonyul;
olyankor némább a máskor beszédes éjjel.
Finoman bújik mellém be az ágyba,
míg alszom, sok-sok álmot összefércel,
s hajnalhasadásig hegeim vigyázza.
Bolondít illatod, téged vágylak tavasz,
akár érett nő után forduló éretlen kamasz.

2010.03.06.                                             

You may also like