In memoriam Garai Gábor elfecsérelt évek csak jöttök szemben kivénültök szívemben akár kínjaim hol vannak már egykori borozásaim mikor a KÖLTŐT vártam kapujában aki percnyi pontossággal érkezett a kocsmából kezében vörösborral telt kanna szívében több év fiókba zárt vers ültünk telt poharakkal kezünkben a szobában majd végigvezetett azon az...
nem tudom mért mondom el ezt most a gangot odvas gerendák tartották az udvar végén a pince mellett laktunk anyám azt mondta ’hoztam valakit fordulj a fal felé’ hamutálak voltak mindenütt a pasik egy része ott maradt éjszakára ’veszek neked egy kólát ha hagyod’ bújt be mellém reggel az...
(Február, február) Lámpaoszlopok. Megyek, megyek. Hamis állatok közt. Avagy tán emberek? Otthonom: kegyelem-lakhatás, s még itt is fenyeget a kilakoltatás – ahová „hazaérvén” már nem várok szerelmet (bár ezt sem értem), mint kerti csap befagyott minden értelemben köztünk, mi volt, de hagyjuk… megszoktam – egykedvűen vigyorogva ballagok a sorban....
I. Szorongatom az esernyődet,amit kölcsönadtál az útraTőled eljövet.Eleredt. (Tudtam, el fog, hisza rádióban is bemondták, denéha saját szerencsétlenségemnekkovácsává leszek.)Így lett, hogy szorongatom, összecsukva,mert nem bírta a szél cibálását.Folyton kifordult magából és hiábaverne vissza millió cseppet,ha padlóra küldi valami,ami ellen gyenge védekezni.Valami folytonos.Ázom. II.Közben fülkagylómon üldögélaz a rég halottnak hitt...
A kilencedik mese napjának reggelén sokáig kétségesnek tűnt, ki lehet-e menni a mezőre, mert lógott az eső lába. Kilenc órakor azonban a felhők durcásan elvonultak kelet felé. No, nem éppen sietve, de megindultak. Fél tízkor már sütött az áldott napocska. A mesemondó gulyás ezúttal is levette kalapját, belenézett, aztán...
Gyerekkoromban volt egy könyvem, A mi utcánk volt a címe. A főszereplő kisfiút Gabinak hívták. Eddig abban a hitben voltam, hogy a Gabi lánynév, a szomszéd kislánynak ez volt a neve. Nos, a könyvbéli Gabi egy vasárnap ül a szüleivel a vacsora asztalnál, amikor édesapja felteszi a kérdést: mit...
Tauté té nykté tauté té nykté Pásztoraim csak önmagukat Legeltették No para no nyáj no düh Főpályaudvar abortusz Be more social Apaitousin apo su Te bolond ma éjjel A lelkedet elkérik tetőled Mire a hombár, a gabona Székesegyház robotpap Robothívő robotsirály Borostyánsárga vércseppek Zwei-Busen-Jobs Mi bajom lehet? 2020. január,...
A Magyarországot is érintő, koronavírus miatt bevezetett rendkívüli helyzet sokak munkáját, megélhetését veszélyezteti. A Fedél Nélkül hajléktalan munkatársai különösen nehéz időszak elé néznek. Az utcalapot mindnyájan a közterületeken állva árusítják Önöknek, munkába járóknak, Olvasóknak, és így volt ez hóban, esőben és a tikkasztó hőségben egyaránt. Most viszont helyzet van,...
Uhrik Teodóra Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész, balettpedagógus, a méltán ismert Pécsi Balett ügyvezető igazgatója és még hosszan sorolhatnánk, akárcsak azoknak a nevét, akikre hatott, akik végül úgy döntöttek; balettel akarnak foglalkozni – még akkor is, ha minden előadás egy olimpia, ha sok áldozatot követel, ahogy olykor az...
ajánlás: Kovács Béla csöcsös képe alá ma éjszaka ablakomon belesett a telihold addig csikálta szívemet míg be nem csuktam szememet és akkor szemhéjamon megjelent a tonna donna pajzán mosollyal melleit rámvillantotta 0
Oltáron szalma tekercsek papirusz mesék parázna patás kerubok csínye se télikabát alól fél szárnyam kilóg kutya-macska barát együtt issza borát visegrádi egér dörmög ide nekem múltas vackot befészkelném magam talján kerál nagyon lajos látni és meghalni pizza nápolyival oliva sörrel kemény kikelet havas a határ +1
Megkaptam, s gyermekien örültem neki, Félve kérdeztem, szabad-e a kezembe venni. A hosszú, forró, tikkasztó nyár után Enyém lett ő egy késődélután. Hidegen tört az ég felé, Én néztem, csodáltam szüntelen, Óvatosan markomba fogtam, s féltem, Hogy pillantásommal el is nyelem. Ó, mily szép volt a hold fényében állva!...
Gyöngéden érints, lágy szellő! Táncolj velem, eső! Csipp-csepp Játssz velem, napocska! Bújj, bújj hozzám, erdő illata Ne hagyj magamra, föld szava! Igen, igen, kerek erdő közepén Esküszöm! Egyszer volt, holnemvolt Mesélj, mesélj még, úgy kérlek én. Szellő szava, hol vagy? Orgona illata. Ezt tanultam. Hallasz? Halj meg! Ne, ne!...
Szeptember közepe volt. A napok rövidültek. A szüret már a vége felé járt. Valahol egy apró erdőszegte faluban Mater Doloróza búcsúját ülték. Ilyenkor még a faluból elszármazottak is hazaértek. Mindenki ismert mindenkit s egyben rokonok is voltak. Ekkor már az iskola is elkezdődött, amit nem mindenki várt. Volt aki...
– Most mondd meg… ekkora felhajtást csapni! Mindenki tisztában volt vele, hogy legyengült, szinte már haldokló emberről van szó. – Na igen, erre behívott az „Úr” műszak után, fantasztikus. A helyi tévétől is kiküldték azt a törtető kis riportert, lassan bujkálni kényszerülök. Két orvos, Kováts doktornő és Varga doktor...
Négysoros válasz Koleszár Lillának …egyre csak úszom szembe az árral: senkise járt még ott, ahová nekem eljutnom kell és kire várnék? Alkonyodom már s mégis a vágyak rabja maradtam: mondd, mi legyen kicsi lány – ifjúságom tovaszállt rég… I. Őszi napfény …nem is tudom hová merültek éveim, ifjúságom? a...
Hitvesemnek Oda van már tavaszom nyaram őszöm hetvenkét évem koptatja telem futnék immár széllel jönnék viharral csak ne fájna úgy lassú elmúlásom mindig fényre vágytam színes napokra magas csúcsokra hóval fedett ormokra ahonnan letekintve láthattam volna szép ifjúságom de eltakarták éveim fekete fellegek fürödtem hamis rózsaszín ködökben írtam életem...