(számkivetett) …Emlékszem. Nagyon élénken emlékszem arra a napra. Minden percére, minden pillanatára. És most a kétségbeesés viasz máglyája szorítja a szívemet. A torkomban, mintha izzó acélgolyók tömkelege gurulna fel, s alá. A levél kiesik a kezemből. Szemem könnyfátylán át csak nézem, amint egy forró fuvallat felkapja, s sodorja messze...
A kaszált fű illata, a kora nyár már reggel is melengető napsütése mondhatni idilli békét jelent az idősödő férfi számára. Meglepően könnyed léptekkel halad a hátsó kert málnással beültetett végéig, vissza a ház felé igyekezvén már sípol, zilál a tüdeje, pedig két éve már, hogy abbahagyta a dohányzást. A...
Soraim megírására azok a szép reggeli emlékek késztettek, melyek során megismerhettem Halász Barnabást. Igaz, sok olyan találkozás előzte meg a bemutatkozását, amikor névtelenül voltunk Kedvesek egymással. Általában heti egy-két alkalommal álltunk meg annál a kereszteződésnél, ahol Ő mindig sétált. Az FN újabb számait örömmel kínálta, és nagyon szép, „nyomdai-ropogós”...
Csöpög a zsír az avas szalonnából a padláson, az izzó cserepek alatt. Hűsölnek a tyúkok az öreg diófa árnyékában, verébpalánták várják csipogva az anyjukat. Nagy köröket írva le hűsítik magukat a galambok, hirdetve a levegős szabadságot. Rigók dézsmálják a feketecseresznyét, őrt áll a vadrózsabokor tetején a tövisszúró gébics. Vibrál...
„Palackba zárt tablettás boldogság” Töröm a fejemet, hogy miképpen írjam le gondolataimat az opera bemutatója kapcsán. Lehetne hatalmas pátosszal, vagy bánatos melankóliával, esetleg mélységes empátiával. Lehetne a történetet újra felidézve, végigvezetni az olvasót az opera történetén, de minek? Minek? Sokunk életéből ismerős, – ahogy divatosan mondják – ez a...
Lassan beőszül. Beköszöntött a téli sportok ideje. A magam részéről a kedvenc téli sportom a forralt bor, de mindenki máshogy alapozza meg a fizikumát. Kevéssé költségesek és eszközigényesek, ezért gyengébb fizikumúaknak, nyugdíjasoknak is ajánlottak a vidéki termékbemutatók. A rutinosabbak ily módon olcsón körbeutazhatják az országot. És ha erős jelleműek,...
Oly sokan távoztak már mellőlem Elmentek némán, vissza sem néztek Másokkal együtt osztozunk könnyeinkben Akadt ki szitkozódott, ki átkozódott S olyan is, ki boldogan kacagott Sokszor voltam könyörtelen, meglehet Titokban én is sírtam, amikor így hagytak el Fogadkoztam; úgy küldött el Más lehetett őszinte; én nem hittem Végül, gyakran...
Úgy tesz, mint aki nincsen itt. Nem veszi be, vagy van neki, maga adagolja gyógyszereit. Nem eszik a többiekkel, de a részét – sok éheseknek –, senkinek sem ajánlja fel. Nem beszélget senkivel. Külön, és röviden telefonál. Különb s különb látogatóival cikcakkban a parkban sétál, tekintetével gesztikulál. Egyedül alszik...
A szeretet az néha a szívünkben él! A keserűség néha a szívemben él! A bánat az, az életem része! A tökéletlenség az én vagyok! Szeretnék mindenkinek megfelelni! Soha nem tudtam másnak megfeleleni! A szeretet már nincs a szívemben! A keserűség ami elmúlt az életemben! A múltam már nem keserít...
Nincs munkád. Nincs teendőd, elintéznivalód. Naptárad is üres. Két hónapja már. Nem csörren, csak tévedésből a telefonod. Szabad vagy végre, mint szabad madár. – Hisz erre vártál, öreg! – súgja valahol belül egy cinikus, régi hang. – Hányszor fohászkodtál nyugalomért?! – de kong a tompa hangú nagyharang; tevékeny életed...
Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak és kórházi dolgozónak. Előhang II. Bomló, dús, barna hajjal hull alá a fáradó hajnal. Kátyuktól kornyad a foszló járda, a kocsma falán róka csorog, a sárga lámpa roggyan a ragyogásban. Akácfa alatt ...
Megnyugtató borzongással Jellemezhetném állapotomat Idegen emberek Fehér köpenyben Fölém hajolnak Nem értem De tudom, rólam beszélnek Még kábult fejemet Nehézkesen megemelve Látom a képet: A karjaimból mindenfelé kilógó csöveket Lemeztelenített testemben Érzem a csípős katétert Lassan, töredezve Visszatérnek az emlékek Melyek még foltosak De annál szomorúabbak Gyűlölöm kiszolgáltatott Magatehetetlenségemet...
Illésy Éva színművésznő 1989-ben született Budapesten. A Babits Mihály gimnáziumban érettségizett, a Pesti Magyar Színiakadémián szerzett diplomát, végzett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatástudományi Karán is. Tagja a GlobART Társulatnak és az Ékszer Balett Társulatnak, ez utóbbival nyári táborozáskor gyerekeket tanít táncolni. Éva rendkívül csinos, intelligens, nyitott az egész világra,...
Mészáros János Eleknek A haza: Egy sólyom, Egy ének. Nyelv. A haza Az, mikor szeretnek. Mikor megszorítják kezed, A szemedbe néznek. A haza Jézus Krisztus. A világosság. A hit. A haza Mindig remény. Ne add föl! Élj –, merészül. Vezekelj. Hortobágy A. D. 2015. május 16. szombat 0
Az 1970-es év egyik téli estéjén történt. A sárga fénnyel megvilágított pálya fagyott talaján lópaták csattognak. Amikor az állatok a kanyarban gyorsítanak, minden szem rájuk tapad. Egy apró termetű ember megigézve nézi a lovakat. Szuggerálja őket. Nem is őket, csak egyet közülük. A kis sárga paripát s mögötte a...
A furcsán öltözött öregembernek – a vénekre jellemző suta ravaszdisággal – sikerült ellopakodnia a tekintélyes, örök éber portás mellett, és egyszerűen betelepedett az irodalmi újság főszerkesztőségének titkárságára. – Ó, én várhatok! – mondta a nyolc telefonkészülék mögött trónoló ifjú titkárnőnek – nem igazán sietős a dolgom, értem én, hogy...
Marryat kapitány azt mondta: Nagy Szennycsatorna. Itt állok: ez hát a Mississippi. Nem mintha volna hely, ahol igazabb figyelemre volnék képes. Gondoljatok bele: célpont mozdulatlanul. Ez előny a célkereszttel szemben, azokkal szemben, akiknek keze örökké remeg poháron, kormánykeréken, szabadidőben meg aktuális széljárás szerint haladnak mindig szélirányban. E halmazállapot, mit...