546. szám Széppróza

Képzeld el 2.

(számkivetett) …Emlékszem. Nagyon élénken emlékszem arra a napra. Minden percére, minden pillanatára. És most a kétségbeesés viasz máglyája szorítja a szívemet. A torkomban, mintha izzó acélgolyók tömkelege gurulna fel, s alá. A levél kiesik a kezemből. Szemem könnyfátylán át csak nézem, amint egy forró fuvallat felkapja, s sodorja messze...
548. szám Széppróza

Elfogadott békejobb

A kaszált fű illata, a kora nyár már reggel is melengető napsütése mondhatni idilli békét jelent az idősödő férfi számára. Meglepően könnyed léptekkel halad a hátsó kert málnással beültetett végéig, vissza a ház felé igyekezvén már sípol, zilál a tüdeje, pedig két éve már, hogy abbahagyta a dohányzást. A...
546. szám Széppróza

Angyalok vigyáznak rá

Soraim megírására azok a szép reggeli emlékek késztettek, melyek során megismerhettem Halász Barnabást. Igaz, sok olyan találkozás előzte meg a bemutatkozását, amikor névtelenül voltunk Kedvesek egymással. Általában heti egy-két alkalommal álltunk meg annál a kereszteződésnél, ahol Ő mindig sétált. Az FN újabb számait örömmel kínálta, és nagyon szép, „nyomdai-ropogós”...
548. szám Széppróza

Július

Csöpög a zsír az avas szalonnából a padláson, az izzó cserepek alatt. Hűsölnek a tyúkok az öreg diófa árnyékában, verébpalánták várják csipogva az anyjukat. Nagy köröket írva le hűsítik magukat a galambok, hirdetve a levegős szabadságot. Rigók dézsmálják a feketecseresznyét, őrt áll a vadrózsabokor tetején a tövisszúró gébics. Vibrál...
546. szám Széppróza

Egyetlen hajléktalan

„Palackba zárt tablettás boldogság” Töröm a fejemet, hogy miképpen írjam le gondolataimat az opera bemutatója kapcsán. Lehetne hatalmas pátosszal, vagy bánatos melankóliával, esetleg mélységes empátiával. Lehetne a történetet újra felidézve, végigvezetni az olvasót az opera történetén, de minek? Minek? Sokunk életéből ismerős, – ahogy divatosan mondják – ez a...
548. szám Széppróza

Termékbemutató

Lassan beőszül. Beköszöntött a téli sportok ideje. A magam részéről a kedvenc téli sportom a forralt bor, de mindenki máshogy alapozza meg a fizikumát. Kevéssé költségesek és eszközigényesek, ezért gyengébb fizikumúaknak, nyugdíjasoknak is ajánlottak a vidéki termékbemutatók. A rutinosabbak ily módon olcsón körbeutazhatják az országot. És ha erős jelleműek,...
546. szám Vers

Megszokott magány

Oly sokan távoztak már mellőlem Elmentek némán, vissza sem néztek Másokkal együtt osztozunk könnyeinkben Akadt ki szitkozódott, ki átkozódott S olyan is, ki boldogan kacagott Sokszor voltam könyörtelen, meglehet Titokban én is sírtam, amikor így hagytak el Fogadkoztam; úgy küldött el Más lehetett őszinte; én nem hittem Végül, gyakran...
548. szám Vers

Úgy tesz

Úgy tesz, mint aki nincsen itt. Nem veszi be, vagy van neki, maga adagolja gyógyszereit. Nem eszik a többiekkel, de a részét – sok éheseknek –, senkinek sem ajánlja fel. Nem beszélget senkivel. Külön, és röviden telefonál. Különb s különb látogatóival cikcakkban a parkban sétál, tekintetével gesztikulál. Egyedül alszik...
546. szám Vers

A magány

A szeretet az néha a szívünkben él!  A keserűség néha a szívemben él!  A bánat az, az életem része! A tökéletlenség az én vagyok! Szeretnék mindenkinek megfelelni! Soha nem tudtam másnak megfeleleni! A szeretet már nincs a szívemben! A keserűség ami elmúlt az életemben! A múltam már nem keserít...
546. szám Vers

E Földön

Ha Földünkre jutsz testvér, Tudj parázson járni, Míg felemészt a tűz. Ha itt vagy köztünk, testvér, A felszínen lebegjél, Míg vad örvény fűz. Ha levegőnket szívod, Mosolyogva sóhajts, Hol terjeng a bűz. S hogyha már Tudsz, testvér, Betakar e föld majd, Más álmot ne űzz… 0
548. szám Vers

Kényszernyugdíj

Nincs munkád. Nincs teendőd, elintéznivalód. Naptárad is üres. Két hónapja már. Nem csörren, csak tévedésből a telefonod. Szabad vagy végre, mint szabad madár. – Hisz erre vártál, öreg! – súgja valahol belül egy cinikus, régi hang. – Hányszor fohászkodtál nyugalomért?! – de kong a tompa hangú nagyharang; tevékeny életed...
546. szám Vers

Pokolkapu – Előhang II.

Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak  és kórházi dolgozónak.                Előhang                    II. Bomló, dús, barna hajjal hull alá           a fáradó hajnal. Kátyuktól kornyad        a foszló járda, a kocsma falán              róka csorog, a sárga lámpa roggyan   a ragyogásban. Akácfa alatt          ...
548. szám Vers

Rémálom

Megnyugtató borzongással Jellemezhetném állapotomat Idegen emberek Fehér köpenyben Fölém hajolnak Nem értem De tudom, rólam beszélnek Még kábult fejemet Nehézkesen megemelve Látom a képet: A karjaimból mindenfelé kilógó csöveket Lemeztelenített testemben Érzem a csípős katétert Lassan, töredezve Visszatérnek az emlékek Melyek még foltosak De annál szomorúabbak Gyűlölöm kiszolgáltatott Magatehetetlenségemet...
547. szám Interjú

Színes, vidám. érzékeny – Beszélgetés Illésy Éva színművésznővel

Illésy Éva színművésznő 1989-ben született Budapesten. A Babits Mihály gimnáziumban érettségizett, a Pesti Magyar Színiakadémián szerzett diplomát, végzett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatástudományi Karán is. Tagja a GlobART Társulatnak és az Ékszer Balett Társulatnak, ez utóbbival nyári táborozáskor gyerekeket tanít táncolni. Éva rendkívül csinos, intelligens, nyitott az egész világra,...
548. szám Vers

A haza

Mészáros János Eleknek A haza: Egy sólyom, Egy ének. Nyelv. A haza Az, mikor szeretnek. Mikor megszorítják kezed, A szemedbe néznek. A haza Jézus Krisztus. A világosság. A hit. A haza Mindig remény. Ne add föl! Élj –, merészül. Vezekelj. Hortobágy  A. D. 2015. május 16. szombat      0
547. szám Széppróza

Emlékem Zelk Zoltánról

Az 1970-es év egyik téli estéjén történt. A sárga fénnyel megvilágított pálya fagyott talaján lópaták csattognak. Amikor az állatok a kanyarban gyorsítanak, minden szem rájuk tapad. Egy apró termetű ember megigézve nézi a lovakat. Szuggerálja őket. Nem is őket, csak egyet közülük. A kis sárga paripát s mögötte a...
547. szám Széppróza

A télapó

A furcsán öltözött öregembernek – a vénekre jellemző suta ravaszdisággal – sikerült ellopakodnia a tekintélyes, örök éber portás mellett, és egyszerűen betelepedett az irodalmi újság főszerkesztőségének titkárságára. – Ó, én várhatok! – mondta a nyolc telefonkészülék mögött trónoló ifjú titkárnőnek – nem igazán sietős a dolgom, értem én, hogy...
547. szám Vers

Lettem

Lettem mint legtöbbünk született anyám meddő apám magtalan Élek mint vagyunk mindannyian És talántán adatik nekem is kegyelem meghalok vala mint mennyien 2015 május, első díj 0
547. szám Vers

Mark Twain a hídon

Marryat kapitány azt mondta: Nagy Szennycsatorna. Itt állok: ez hát a Mississippi. Nem mintha volna hely, ahol igazabb figyelemre volnék képes. Gondoljatok bele: célpont mozdulatlanul. Ez előny a célkereszttel szemben, azokkal szemben, akiknek keze örökké remeg poháron, kormánykeréken, szabadidőben meg aktuális széljárás szerint haladnak mindig szélirányban. E halmazállapot, mit...