551. szám Vers

Tudod Kedvesem

Számtalan bocsánatkéréseim Közül ez a legnagyobb Átölelve szereteted által Akaratlanul is Megbántottalak Pedig csak a Hiányod lehetősége fájt annyira Hogy nem tudtam már Átkarolni szép szemeid simogatásának Távolságtűrő magányát Így hát elköszöntem 0
549. szám Interjú

Az őrnagy úr –  Dévai Zoltán

A sorozatban Zoltánt szeretném bemutatni aki közel tizenhárom éve regisztrált terjesztőnk. A felületes ismeretség alapján azt tapasztaltam, hogy  rendezett megjelenéséhez jó kommunikáció, fegyelmezett magatartás párosul és emellett a humorra nagyon fogékony. Szerettem volna, ha beszélne magáról, hogy jobban megismerhessük, és Igen! Ő is nagy meglepetést okozott számomra. Dévai Zoltán...
549. szám Széppróza

A legelső háború

Valamikor régen az idők kezdete előtt történt, hogy az Úr azt mondta: – Legyen világosság! – és az lett. Erre Lucifer feljött és így szólt: – Mire véljem ezt öreg, talán meg akarsz vakítani? Hát jó, akkor legyen sötétség. – És így lett a nappal és az éjszaka ,...
549. szám Vers

Tik-tak

1 az idő úgy eltelik önmagával mint köldök a bámulással míg egyre hull esik mint végtelen mély sírba a homok – a kisebb nagyobb rög… valami a minden mögött őrült mód röhög és ugyanakkor              zokogva sír… 2 úgy eltelik az idő de úgy ám komám – veled… jó...
551. szám Vers

Pokolkapu – Előhang VII.

Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak  és kórházi dolgozónak.                     Előhang                        VII. …szakállában a szmog szánta szagát,   aztán lassan, kopott kabátjába          bújt, ahogy a szú rágja fába magát.     Foltosan hull lyukas bakancsára     a nadrág, amúgy jó hangulata van,    torkát...
549. szám Vers

Alulnézetben

az ucca túloldalát kukázta sütött a napra aranyló árvasága     árnyékos közteren zugsörözve     gondoltam lazább szeszrendeletre alulnézetből kicsi rongyos emberen demonstrált a koszlott történelem     hisz énrólam mindig gondoskodott     ismeretlen ha gennyem lábaimra folyt kapott valamit valaki lármás kezéből hányt a szökőkút szúnyoglárvás vízétől     ilyen volna...
551. szám Vers

A holt nap hősei

itt elterülnek a romlandó lények kiokádja őket a mater alma lottyadtan heverve mint korhadt alma épp amikor már földközelbe érnek ujjak közül csorgó méreg a lényeg jön a vihar végveszélyben a szalma míg erőlködve fintorog az arca így vesztik el önbizalmuk a tények furcsa szerkezet az élő szervezet manna...
549. szám Vers

Meddig

Meddig fájhat még hogy többé nem nevetsz se rám, se rajtam titokban sem sírhatsz már miattam megátalkodott voltam, önző és ostoba kiengesztelnélek, jó volnék újra futnék hozzád de nincs hova 0
551. szám Vers

Galamb idillek

Örvös galamb  burukkol, felfújva magát, táncolja totyogva a galamb-lambadát. Padomon közben elfogy a kannás borom. Nem bánom. A dallamot tovább dúdolom. Hullámpapír ágyon született vágyálom; hogy mikor fogant meg, nem is tudom… ”Egy hókarú asszony kenyeret dagasszon és fehér galamb üljön a balvállamon!” Borzas galamb fürdik a friss esővízben....
315. szám 549. szám Vers

Banális nyári dal

Dongó dönög, a nap hevít, a homlokon verejték gyöngye gyűl. A völgyben virágok tengere, a dombokon gyér fűre akácok árnyasa terül. Hűs vízzel vár a tiszta tó, nádassal, sással ringató hullám-selyem. Szemem ég-kékben fürdetem, fodros felhő száll, könnytelen. De jó, hogy nyár van, istenem! Megjelent a szerző Bánom is...
552. szám Interjú

A kék ég és a fekete föld között – Beszélgetés Somló Tamással

Rendkívüli izgalommal készültem erre az interjúra. Somló Tamás zsenge korom példaképe volt, mára élő legendává érett. Nemcsak az úgynevezett könnyűzenében, de filmekben is sokat adott a közönségének. Aztán eljött a nagy nap: gutaütésre hajlamosító kánikulával, egy órás várakozással. Az interjú készítése közben úgy éreztem, hogy teljesen lebénult az agyam,...
549. szám Vers

Pokolkapu – Előhang V.

Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak  és kórházi dolgozónak.                     Előhang                         V. …a szabadság hazájából hozták,           a páratlan magyar szakács, muszájból,    csak jó pofákat vághatott hozzá.         Szaftos álláspontja habzott a nyálban,   ahogy bánatos sapkáját rázva             klopfolóját asztalához vágta.            Gulyásunk zamata olvad a szájban,         rakott...
552. szám Széppróza

Vagy hagysz, vagy hagylak nyerni

(avagy: „a szerelembe – mondják – belehal, aki él.”) József Attila: Amit szívedbe rejtesz /részlet/      Dühöngés Egy köpésre van a Halász utcától a Batthyányi tér, akármelyik busszal. Mégis szitkozódom, és joggal kérdezhetik, miért? Hiszen egyetlen megálló. Ez eddig OKÉ, de itt jön a gubanc. Ezeregy DT-rendszámú autó...
552. szám Széppróza

Angyalka a kórházban

Ketten feküdtek a háromágyas „elfekvő” korteremben. A betegek persze nem tudták, hogy ez az úgynevezett elfekvő, és hogy az tulajdonképpen mit is jelent. Volt még egy „súlyos elfekvő” is, amit a bennfentesek a halál előszobájának is becéztek néha, és a betegek természetesen arról sem tudták, hogy az mit is...
546. szám Vers

Megszokott magány

Oly sokan távoztak már mellőlem Elmentek némán, vissza sem néztek Másokkal együtt osztozunk könnyeinkben Akadt ki szitkozódott, ki átkozódott S olyan is, ki boldogan kacagott Sokszor voltam könyörtelen, meglehet Titokban én is sírtam, amikor így hagytak el Fogadkoztam; úgy küldött el Más lehetett őszinte; én nem hittem Végül, gyakran...
548. szám Vers

Úgy tesz

Úgy tesz, mint aki nincsen itt. Nem veszi be, vagy van neki, maga adagolja gyógyszereit. Nem eszik a többiekkel, de a részét – sok éheseknek –, senkinek sem ajánlja fel. Nem beszélget senkivel. Külön, és röviden telefonál. Különb s különb látogatóival cikcakkban a parkban sétál, tekintetével gesztikulál. Egyedül alszik...
546. szám Vers

A magány

A szeretet az néha a szívünkben él!  A keserűség néha a szívemben él!  A bánat az, az életem része! A tökéletlenség az én vagyok! Szeretnék mindenkinek megfelelni! Soha nem tudtam másnak megfeleleni! A szeretet már nincs a szívemben! A keserűség ami elmúlt az életemben! A múltam már nem keserít...