1
az idő úgy eltelik
önmagával mint köldök
a bámulással míg
egyre hull esik
mint végtelen
mély sírba a homok –
a kisebb nagyobb rög…
valami a minden mögött
őrült mód röhög és
ugyanakkor
zokogva sír…
2
úgy eltelik az idő
de úgy ám komám –
veled… jó falat után
jó falat le se nyelt
már totálisan feled
boldog ki nincs ki
sose volt a meg
nem született meg nem
fogant a sem élő se holt
nincs aki azt mondja
a sose voltnak – a te
hibád – it’s your fault..
még mindig
ujjlenyomataiddal
vagyok tele
semmilyen
fürdés nem
mossa le
*
jaj de ritka hogy
látom a napot –
helyette halvány
fényű arcod mi
szememben ragyog
úgy tűnik az
életem holdja
lettél mi lenne
ha most már
hazavezetnél…
2015 június
3. díj
