553. szám Széppróza

A találkozó

A menny lakói között futótűzként terjedt a hír: Lucifer találkozót kért az Atya Úristentől. Tekintve, hogy a két fél már kétezer éve nem áll szóba egymással, mindenki úgy véli, rendkívül nyomós oka lehet a pokol urának erre a lépésre. Az Úristen természetesen nem hagyhatja el mennyei birodalmát, Lucifer viszont...
553. szám Széppróza

Az Élet-program

Az éjszakában átautózni a város másik felébe szinte pihentető is lehetne. A férfi harmincas évein túl, de még korántsem a senior korosztály, túlzott éberséggel figyeli a kocsi lámpasugarán túli sötétséget. A kihalt, néptelen utcákon halad, igyekszik minél előbb elhagyni a rosszhírű negyedet. A „Fortuna” nevű mulatóba igyekszik a nap...
553. szám 647. szám Vers

Doh

Belépsz. A szoba meginog – köröz denevérszárnyakon emberöltőnyi doh. Íme: tetthelyed. Leülsz. Számbaveszed a jeleket, és kiköpsz. Porbundát ölt, gurul  ganéj köpeted. Sírsz vagy röhögsz. Kilépsz. Kattan a kilincs. Vár a katlan. Lakatlan. Van, ami nincs. 2015 Augusztus, 2. díj 0
553. szám Vers

Citadella

Mióta perlekedek már, és semmi békém. Honnan jött, nem tudom, megy, és nem tudom hol lesz majd helye boldogan megnyugodni. Itt valaha kút volt, most omladékos város, gyomorbűz és gaborgya beszéd ragaszkodik, mint a Látott Kő fölött járőröző árva madaraim, a megvasalt sirályok és utolsó kárókatonám, fenolos halra lesve...
553. szám Vers

 

Ti aluljárókba leszorult, pályaudvarok mocskos zugában meghúzódó, borostás, rosszképű emberek, arcotokon a riadtság, a kétségbeesés, a lemondás, a múltba nézés és lenézés; honnan jöttök, hová tartotok? volt-e valaha kuckó helyett meghitt, rendes, meleg otthonotok? Ti megfáradt, megbecstelenített vándorok, akik nem tudjátok, hogy nap-nap után hol alszotok, hol lesz az...
553. szám Vers

Pokolkapu – Előhang I

Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak  és kórházi dolgozónak.                     Előhang                         IX. …a bortól tompa, hord fájdalmat, szúrást, lába gyulladás, tályogos, dagadt.          Bár máskor jutányos árakon kúrált,        korhadt foga jogán szapul kormányt,         hazát. „–…valahány tudatlan paraszt,    fontos dolga van s...
550. szám 563. szám Vers

Te hellén  táj…

te hellén táj mosolygó ciprusokkal perzsák akhájok kopár sírja alszik a fejfám köztük ámító fehérbor csókjával éjszín a pán kecskefürtje karod mint hó phaják hercegkisasszony kínom lehull élveteg tenger árja füröszt lassan dagályhold nézi s őrt áll hermész csen ágrólszakadt lettem én is engem kísér utam hosszú az égen...
552. szám Vers

A szép hölgy, a vonzó nő…

A szép hölgy, a vonzó nő, csak ült Csak egzaltáltan nézett maga elé, ahogy szembesült Az áradattal szemben ült Embrió pózban csücsült S nézte, hogy jönnek feléje Sok titkos jelből, már tudta, lesz ilyen Mégis, most ez ember ár felkészületlen Érte el, bénultságában, maga tehetetlen Kisebb újkori népvándorlás zajlik...
550. szám Vers

Pokolkapu – Előhang VI.

Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak  és kórházi dolgozónak.                 Előhang                    VI. Ragyogó márványon látom magam:          csorgó nyállal pulthoz támasztom        gulyásokon hájasodott hasam.            Drága apróságok, mutatós nyugat:        fagyburgonya, aszott saláta, karton     a szósznak, parányka apróhús, karcol     a kávé,...
550. szám Vers

Meseország

Tegnap délután is leültem a padra – s mintha Meseországban élnék – belehunyorogva a lemenő napba – mint már annyiszor – szerettem volna megállítani az időt – csak egy pillanatra – Mind hiába, mint homokszemek, ujjaim közül elfolynak a percek, és lassan nem marad semmi, mitől még önmagam lehetnék...
551. szám Vers

Groteszk

 megtámadták szellemem  a földönkívüli szellemek  almopiszkálion  kibújik a zsákból  perpatvar udvarban  fekete macska miákol  arra jött egy boszorkány  tündért látott s megijedt  elszaladt ám szaporán  megtámadták szellemem  a földöntúli szellemek  a tündér bizony te voltál  csókolj meg hát szaporán  ha nem látod a szellemet  attól az még létezhet  létezik...
548. szám Vers

Pokolkapu – Előhang IV.

Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak  és kórházi dolgozónak.                  Előhang                      IV. Az utas azonnal s roppant gálánsan   honorál, ha lábra hágsz. Dohogva      zsongó darázs a szokatlan kaptárban. Valahol, talán fáradt, mogorva        utas stramm álláspontot sugalmazott   s tartózkodó, zárkózott fuvallatot ...
551. szám Vers

Nyomorban

A város mocskos házai Istennek falloszt mutatva emelkednek fel a magasba, mint, ha ő okozta volna égbe kiáltó nyomorukat. Rozzant lépcsősorok kicsorbult, éles peremén, szakadt kis zekében gubbaszt a remény, ábrándozva egy új utat, hol nem a szegénység kiált fénytelen ablakon át, kér ökölbe görcsösült keze elegendő vacsorát, míg...
549. szám Interjú

Az emberségünket minden nap próbára tevő társadalomban élünk – Beszélgetés György Péterrel

György Péter esztéta, egyetemi tanár, médiakutató az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének igazgatója, számos kötet szerzője, az utóbbi húsz évben tizenegy kötete jelent meg az ország legjelentősebb könyvkiadójának gondozásában.  A munkájáról, művészetről, kultúráról beszélgettünk, és hogy a téma az esztétika problémáiról a társadalom súlyosabb kérdései felé terelődött, a tanár...
551. szám Vers

Tudod Kedvesem

Számtalan bocsánatkéréseim Közül ez a legnagyobb Átölelve szereteted által Akaratlanul is Megbántottalak Pedig csak a Hiányod lehetősége fájt annyira Hogy nem tudtam már Átkarolni szép szemeid simogatásának Távolságtűrő magányát Így hát elköszöntem 0
549. szám Interjú

Az őrnagy úr –  Dévai Zoltán

A sorozatban Zoltánt szeretném bemutatni aki közel tizenhárom éve regisztrált terjesztőnk. A felületes ismeretség alapján azt tapasztaltam, hogy  rendezett megjelenéséhez jó kommunikáció, fegyelmezett magatartás párosul és emellett a humorra nagyon fogékony. Szerettem volna, ha beszélne magáról, hogy jobban megismerhessük, és Igen! Ő is nagy meglepetést okozott számomra. Dévai Zoltán...
549. szám Széppróza

A legelső háború

Valamikor régen az idők kezdete előtt történt, hogy az Úr azt mondta: – Legyen világosság! – és az lett. Erre Lucifer feljött és így szólt: – Mire véljem ezt öreg, talán meg akarsz vakítani? Hát jó, akkor legyen sötétség. – És így lett a nappal és az éjszaka ,...