Romantika? Mindig is tudtam, hogy a romantikát nekem találták fel. Egyszerűen érzékem van hozzá. Vegyünk például egy bemutatkozó randevút! Első lecke Ugye, ilyenkor sokan azt hiszik a hímnemből, hogy virágot kell vinni, meg fehér ing és sötét alj. Hát, egy fenét, mesebeszéd! Elegendő, ha egy BKV-jegyből kis csónakot hajtogatsz,...
Mikor majd nem lesz mellettem senki, S a feledés homálya emészti nevemet, A sárban fetrengve nem tehetek semmit, Tolvajok fosszák ki üres zsebemet! Mikor majd feladok minden egyes álmot, És nem vakítja tovább káprázat szemeim, Magamból nem adhatok csodavilágot, Tompán lüktetnek megfeszült Ereim. Mikor majd üres szívembe Nem szül...
where Satan dwelleth versciklus Ein bißchen Goethe ein bißchen Bonaparte tábori csendőr tábori lelkész az Univerzumnak üzenem nyasgem tájkép után tájkép csata után csata Wajda & aktorzy nyílnak a Sztálin-orgonák Katyusa tácol kása mahorka vodka Sion hegyét Jeroboám saruja tapossa a halotti leplen nincs zseb mazel tov toda 2019....
Egyik napon egy mesébe csöppentem kórházi ágyamon. Nem voltam teljesen tiszta. Bejött egy hölgy kezét fogta, mint egy kisbabát és az alábbi párbeszéd zajlott köztünk: Hölgy: Megharapott egy macska és tetanuszt szeretnék kérni. Én: Bocsánat, de nem ez az ügyeletes kórház. Kérem fáradjon át a János Kórházba ott el...
Visszatértem, ahová erővel rendőrök ragadtak kisgyermekfejjel, hontalan ott, otthontalan fővel itt s a kettő között nincs már semmi. Tudást szívtam, ha nem is anyatejjel; gyökerem elfonnyadt, semmim se kedves és ez ellen nem tudok mit tenni. Mindenem elvették s én cserébe mindent elvetek: Szaturnusszá válok; vérét felfaló istenné és...
Meglopták a szívem, Ellopták a hitem. Elveszett már minden, Ami számított nekem. Kiraboltak teljesen, Nem maradt meg semmi sem. Meghagyták életem, Az nem kellett nekik sem. Ha inkább csak azt vitték volna, Ez a vers is vidámabb volna! 0
öt percig ereszkedik le a mínusz tizenkilencedikre akkor te is kiszállsz a kasból addig ha tudsz állva még alszol magyarország legmélyebb pontja kő zuhog plexikobakodra ezer méterrel a föld alatt fejted uránércért a falat félmeztelen a forró sötétben megreccsen fölötted az acéltám új vagy a társak normádat nézik összeesnél...
Esőerdőt éget, romlott húsba vág Kávézaccból jósolt, fröccsöntött világ Elmázolva szürkül hét vödörnyi mész Békében megőszült száz bátor vitéz Leomlik egy kémény, felépül a rom Tőkében a gyűlölt árnyékhatalom Szónokol egy balga, megnémul a bölcs Almafákon fonnyadt, félérett gyümölcs Gyökerek közt bújok, arcom felett fű Hordóban az áldás, megszentelt...
Ma fűszeres ízű rókagomba rotyog csendesen a fazekomba’; barackillatát főzés közben szerfelett élvezem. Sógornőm véle büszkén megkínálom, s jótettem jutalmát rögtön elveszem… – Friss rókagomba?! Egy vagyon kilója! Miből telik erre, neked, kedvesem? Ez ám a hála! Bőviben van nála… Pedig ha tudná! Megyényi erdő sáros avarját túrtam érte...
Úgy megyek, mint farkasok közé a bárány, hófehér bundámon mégse csillan a vér, jövök én bátor és néma rejtelemmel, szelíd lelkemet védi az acélos vért. Menekülök vadak elől az erdők mélyén, és üldöznek engem már az emberek is, nincs nyugtom, hogy lehajtsam árva fejemet, csak remélem Istent áldó reggeleim....
Lassan száz éven át tette meg ugyanazokat a kis mozdulatokat. „Talán kilencven fok” – gondolta, mert látott már szebb napokat is a mostaninál. Volt idő, amikor sokat tanult… Először gyerekszobába nyílott. Egy kedves kislány volt a társa, szőke fürtjeire sütött a nap az ablakon át. Virágok nyíltak a párkányon...
In 2019, the Menhely Foundation was granted by the International Visegrad Fund on the topic of awareness rising activities of local organizations in relation to homelessness. During the project we can exchange experiences with three international partners. In the project we cooperate with organizations based in Gdańsk, Bratislava and...
nem tudott békén maradni hajtotta valami megfoghatatlan nyughatatlanság sejtjeiben áramolva vitte előre a napok lassú folyamának értelme lett célja közösségbe kerültek magányos órái a negatív érzése nem fakult nem homályosította el valami más valami jó érzés ami pozitív életörömként ragyogná be az arcát árnyékba fordult keserűség ráncai közt megbújó...
Tudom már: Te voltál látomásom, még ébredező – kölyökkoromben. Hülye vagy – akkor magamra így szóltam, szégyenlettem, hogy vágyakozásom lenyomata ez; biztosan téveszme, az öröm, a mosoly messze elkerül. Felfal a magány szőröstül, bőröstül, sosem lennél éhes, ha engem megenne! Ta-rá-rá-ta-rá-rá-rá-ta-rá, rá- rá-rá- ta-rá-rá, ta- rá-rá-ta-rá-rá-rá-ta-rá. Ha Téged húzna...
Az égbolt ritkán felhőtlen Ezt megtanultam mire felnőttem Boldogság ha van is múlandó Amikor van az olyan jó Némán álltam és néztetek Úgy éreztem, hogy féltetek, Olyan szép voltál mint egy álom Te lehettél volna a párom Sajnos az élet közbeszólt Helyettem a halál volt aki átkarolt Az álmom...
Csak ült és várta a halált. Egyelőre hiába. Felülről és balról egy lapulevél takarta, jobbról és hátulról a magasra nőtt fű és egyéb gyomok. Szemből ferdén sütött rá a délutáni nap. A közeli földútról mégsem láthatták, mert egy útszéli csipkebokor úgy terpeszkedett előtte, hogy megakadályozta a kilátást, egyúttal a...
Manapság egyre divatosabb az újrahasznosítás eszméje. Lássuk, hogyan sikerül az életünkbe, hétköznapjainkba becsempészni ezt az egészséges és környezetbarát szemléletet. Nézzünk egy olyan példát, amire az ember szinte nem is gondol, de él és létezik. Elég, ha csak annyit mondok, rántott hús? Félek, hogy nem. Most akkor egy kicsit bővebben....
Mese kisdiákoknak Két hidrogénatom unatkozva ücsörög egy szürke felhő sarkán. – Valamit csinálni kellene, nem bírom ezt a lebegést – így az egyik. – Tériszonyom van – bugyborékol a másik. – Nekem is. – Nem kellene nekünk leesni? – szól az okosabbik. – Felőlem mehetünk. Cseppet töprengenek a megoldáson,...