546. szám Vers

Megszokott magány

By

Oly sokan távoztak már mellőlem
Elmentek némán, vissza sem néztek
Másokkal együtt osztozunk könnyeinkben
Akadt ki szitkozódott, ki átkozódott
S olyan is, ki boldogan kacagott
Sokszor voltam könyörtelen, meglehet
Titokban én is sírtam, amikor így hagytak el
Fogadkoztam; úgy küldött el
Más lehetett őszinte; én nem hittem
Végül, gyakran búcsú nélkül, váratlan
Maradtam egypárban, gyászommal
Sorolhatnám, ám egyetlen, mi állandósult
Önmagam magányában egyedül osztozkodom

You may also like