Fapados a fapadom.
Ha a szemem becsukom,
alszom rajta, s utazom –
túl a Városmajoron.
Kitárul a nagyvilág,
nekem nyílik száz virág.
Álmom ringat, repülök,
célhoz érek, üdülök.
Átölel a levegő,
vár rám tenger, kikötő,
napfény, pálmák, szerető,
s nem riaszt el az eső.
Ez a nyár is elszalad,
de az álmom megmarad:
fiatalság, tetterő,
csődbe jut a temető!
Nehéz lesz az ébredés,
ennyi alvás túl kevés!
Holnap este folytatom
a majori fapadon.
Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében.
