Az 1960-70 években elkezdtek gondolkozni a hajómérnökök és addig törpöltek, hogy kitalálták nem csak húzni, hanem tolni is lehet hajókat illetve dereglyéket,bárkákat is a vízen. Így született meg a tolóhajózás, ami a vontatóhajózás után forradalmi változást jelentett a vizeken, és a hajózás történetében is. A mérnökök éjt nappallá téve...
Hűvös párnákat könnyezni össze, Hűvös párnák közt várni, hogy jössz-e? Még mindig jobb lenne, mint álmatlanul forgolódni, és elhinni azt, amiről tudjuk: nem lehet igaz. Hűvös párnákat rongyosra gyűrni, hinni, nem hinni, hinni nem hinni, diliházban kikötni, hogyha más karjában látlak. Szívem vérerein kanyargó vonatok kisiklatása a legvégső üzenetem...
tovább
Likes
Boldog telünk volt. Ne légyen kíváncsi senki soha az efféle idétlen topogásra, a hungarikumos gőz ahogy glóriázott önarcképünk fölött és kóvályogtunk a zúgpálinkafőzde mellékudvarán, mintha lennénk régtől szárnyaszegettek. Zsolozsmázva sápatag árnyékunk fölött, erősen hittük is a csendes megváltást, hogy majd a svéd, a norvég és a dán! Amundsen kisbojtár...
tovább
Likes
Törőcsik Mari a heves megyei Pélyen született 1935. november 23-án. A Sancta Maria Általános és Leány Gimnáziumba járt Egerben. 1954-1958-ig a Színház és Filmművészeti Főiskola növendéke. 1958 és 1979 között a budapesti Nemzeti Színházban játszott. 1979-1980-ban a győri Kisfaludy Színház műszaki vezetője. 1980-1990-ig a Mafilm színtársulat, 1990-1993-ban a szolnoki...
tovább
Likes
Nekem ünnep, de lehetne fájdalom. Beleléptem? Hát én vállalom! Az ember már csak ilyen – követ el hibát – de butaság lenne nyomozni az okát. Nekem ünnep, mert még megyek. Teszem a dolgomat, bár ott vannak a hegyek. Tudom, mást nem lehet. Szomorú vagyok, de ne lássa más, Én...
tovább
Likes
Itt falakból párállik a nyomor, s ezerszer átlépett testek felett borgőz gomolyog szelíden vagy halk böffenés egy kapualjban és csendesen csorog a vizelet; buli van – kiált a virtus egy fiatalban, majd mozgásba lendül a szombat est. Ők csak ülnek meg állnak vagy támasztják reszketeg sorsuk a falnak, még...
tovább
Likes
Maradék boromat megiszom. Présházam örökre lezárom. Turistáknak nem nyitok „borpatikát”. S e párszáz tőkét jövőre kivágom. Tűzre vetem az összes venyigét! Nem számolgatom a károm. Ősi örökségemet eladom. A kikeletet többé sose várom. Maradék boromat megiszom. S nem láttok többé e tájon. 0
tovább
Likes
Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak és kórházi dolgozónak. Előhang X. Az oszlopnál sápadt, páros hold hasal, rajtuk pár ujj, lassú mozdulattal, jókora, gyulladt pattanást vakar. Túloldalt, rojtos, rázkódó kalappal markában, csonkolt lábú koldus ugrál mankókkal hóna alatt. Magyar?...
tovább
Likes
Kapcsolatok, utak, Melyek néhol kényelmesek, Olykor kényelmetlenek, És nem mondják be az állomásokat, De ezt a rizikót egymásért vállalnunk kell. Padok, csillagok, sátrak, tűzrakások, S csókok a forró lüktetésben, Észre sem véve, amint egy-egy szikra Testünkbe égeti emlékét, Az erdő miértünk lélegzik – nekünk elég szeretni. Mikor eljön a...
tovább
Likes
György Péterrel beszélgettünk a filmről 1944-ben Auschwitz-Birkenau lágerben a fogoly Auslander Saul a munkáját végzi a Sonderkommando tagjaként. A megsemmisítésre ítélteket a gázkamrákba tereli, a holttesteket átviszi a krematóriumokba, a hamvakat elszállítja, és a folyóba lapátolja, takarít a következő transzport érkezése előtt. Egy nap Saul az elégetésre váró holttestek...
tovább
Likes
Az éji vihar, mely keletről jött, nem vonul tovább, és szinte állóháborút vív az ég villámlásaival, dörgéseivel. A nyár vége felé, augusztus havában talán ez az utolsó nagy vihar az évben. Az öregember hanyatt veti magát az ágyban, verítékes a teste, így forgolódik. A kis szobában egy-egy villámlást követően...
tovább
Likes
(ha történt ilyesmi, az tévedés) Egyszer egy hajléktalan barátommal megszaladt a szekér. A sorsa a nyomor egy emeltszintű változatával vetette össze az épp szabadságon lévő Mindenható és Úr kegyeiből. Szálláshoz jutott egy nyomortelep negyven méteres pincéjének a végében. Még ventilátor is volt benne, amin keresztül lehetett levegőt is kapni....
tovább
Likes
János, mióta megözvegyült minden reggel gondterhelten ébred! Munkanélküli segélyből tartja el hét éves kisfiát. – Jánoska, ébredj, iskola! – Kelti fiát az apa. János, miközben a reggelit készíti gondolkodik. Milyen boldogok is voltak mikor Jánoska iskolába kezdett járni. Egymás mellett ültek az imádott feleség és szerető édesanyával az iskolai...
tovább
Likes
NYUGALMAT SÚG A SZÍV TERHÜNK FOLYÓN HULLÁM MESÉT LASSÚ PACSIRTÁK ÉNEKÉT ÍROM NEKED RÓZSÁK PIROS VÉRÉT ISZOD ALKONY KELETRŐL KÉL A HÁROM BÖLCS SZAVUK MIRHÁN SUHAN JÁSZOLT IGÉZ KÖNNYES SZEMŰ SZŰZ NŐ CSECSÉN ISTENFIAT BÁMUL A LÁNG S ŐRZŐJE BARMOKNAK NYUGALMAT SÚG A SZÍV TERHÜNK FOLYÓN HULLÁM AZ EST...
tovább
Likes
Én nem tartozom ide, csak itt élek, és minden nap meghalok kicsit. Ezért a keserű ébredések: Alt+F4 indulnom kell, az idő szorít. Könyörtelen program. Lefut, s hagy-e időt a lényegest menteni, – menteni menthetőt? Vagy jobb lenne átlépni, s eltűnni nyomtalan, mint akit meghívtak, mint kinek dolga van? Letenni...
tovább
Likes
Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak és kórházi dolgozónak. Előhang XI. …sovány koponyája rajzolja sorsát. Háta hajnal homályába olvad, számára a ma, ahogy a holnap. A valóság sorvaszt, jobb az agybomlás alkohol vagy a ragasztós zacskó által, holott tudattalan...
tovább
Likes
Az úgy esett, hogy Mariska megesett. Nem szóvicc ez kérem, szomorú valóság. S noha nem most történt mindez, Nő még soha el nem kerülte sorsát. Amit most mesélek, az az 50-es évek Magyar mindennapos praktikája volt, S mily jó, hogy azóta más világ lett, Nem mondom, hogy jobb, De...
tovább
Likes
Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak és kórházi dolgozónak. Előhang VIII. Alkata bomba, kamasz az arca, lakáskulcs lóg szoros nadrágjáról, bal karját tartva magasra lyukat formál karcsú ujjából, a jobb mutatót húzza-dugja mosolyogva; határozottan tudja, hogy alkothat gubát a...
tovább
Likes
asszem nékem se illenék tán hisz írok bőven – elveszve s el vesztegetve mennyi mindent tőben úgyhogy nem kedveljem már régen s mert mégis olvasom megvetve-lelkendezve fedezem fel a sok elkopott frázis mögött a bújdosó eredeti valót föl-fölbukva benne mint aki ott és akkor nem vette észre vagy komolyan...
tovább
Likes