Ma fűszeres ízű rókagomba rotyog csendesen a fazekomba’; barackillatát főzés közben szerfelett élvezem. Sógornőm véle büszkén megkínálom, s jótettem jutalmát rögtön elveszem… – Friss rókagomba?! Egy vagyon kilója! Miből telik erre, neked, kedvesem? Ez ám a hála! Bőviben van nála… Pedig ha tudná! Megyényi erdő sáros avarját túrtam érte...
Úgy megyek, mint farkasok közé a bárány, hófehér bundámon mégse csillan a vér, jövök én bátor és néma rejtelemmel, szelíd lelkemet védi az acélos vért. Menekülök vadak elől az erdők mélyén, és üldöznek engem már az emberek is, nincs nyugtom, hogy lehajtsam árva fejemet, csak remélem Istent áldó reggeleim....
tovább
Likes
Lassan száz éven át tette meg ugyanazokat a kis mozdulatokat. „Talán kilencven fok” – gondolta, mert látott már szebb napokat is a mostaninál. Volt idő, amikor sokat tanult… Először gyerekszobába nyílott. Egy kedves kislány volt a társa, szőke fürtjeire sütött a nap az ablakon át. Virágok nyíltak a párkányon...
tovább
Likes
rab vers – először is állj vigyázzba ne lengesd szárnyaid s csak lábról lábra lépkedj – ha alszol fel ne ébredj mert akkor annyi meg egy bambi még a végén megértenek téged… engem persze nem – de ez így fair – hisz én sem értek meg mást… hát ezért...
tovább
Likes
2019-ben a Menhely Alapítvány társadalmi szemléletformálás témában V 4-es nemzetközi pályázatot nyert. Három nemzetközi partnerrel cserélhetünk tapasztalatokat a helyi szervezetek társadalmi szemléletformáló tevékenységeiről a hajléktalansággal kapcsolatban. A pályázatban gdanszki, pozsonyi és prágai szervezetekkel működünk együtt. Alapvető célunk, hogy megismerjük egymás programjait, a bennük résztvevő érintetteket és elleshessünk új ötleteket...
tovább
Likes
nem tudott békén maradni hajtotta valami megfoghatatlan nyughatatlanság sejtjeiben áramolva vitte előre a napok lassú folyamának értelme lett célja közösségbe kerültek magányos órái a negatív érzése nem fakult nem homályosította el valami más valami jó érzés ami pozitív életörömként ragyogná be az arcát árnyékba fordult keserűség ráncai közt megbújó...
tovább
Likes
Tudom már: Te voltál látomásom, még ébredező – kölyökkoromben. Hülye vagy – akkor magamra így szóltam, szégyenlettem, hogy vágyakozásom lenyomata ez; biztosan téveszme, az öröm, a mosoly messze elkerül. Felfal a magány szőröstül, bőröstül, sosem lennél éhes, ha engem megenne! Ta-rá-rá-ta-rá-rá-rá-ta-rá, rá- rá-rá- ta-rá-rá, ta- rá-rá-ta-rá-rá-rá-ta-rá. Ha Téged húzna...
tovább
Likes
Az égbolt ritkán felhőtlen Ezt megtanultam mire felnőttem Boldogság ha van is múlandó Amikor van az olyan jó Némán álltam és néztetek Úgy éreztem, hogy féltetek, Olyan szép voltál mint egy álom Te lehettél volna a párom Sajnos az élet közbeszólt Helyettem a halál volt aki átkarolt Az álmom...
tovább
Likes
Csak ült és várta a halált. Egyelőre hiába. Felülről és balról egy lapulevél takarta, jobbról és hátulról a magasra nőtt fű és egyéb gyomok. Szemből ferdén sütött rá a délutáni nap. A közeli földútról mégsem láthatták, mert egy útszéli csipkebokor úgy terpeszkedett előtte, hogy megakadályozta a kilátást, egyúttal a...
tovább
Likes
Manapság egyre divatosabb az újrahasznosítás eszméje. Lássuk, hogyan sikerül az életünkbe, hétköznapjainkba becsempészni ezt az egészséges és környezetbarát szemléletet. Nézzünk egy olyan példát, amire az ember szinte nem is gondol, de él és létezik. Elég, ha csak annyit mondok, rántott hús? Félek, hogy nem. Most akkor egy kicsit bővebben....
tovább
Likes
Mese kisdiákoknak Két hidrogénatom unatkozva ücsörög egy szürke felhő sarkán. – Valamit csinálni kellene, nem bírom ezt a lebegést – így az egyik. – Tériszonyom van – bugyborékol a másik. – Nekem is. – Nem kellene nekünk leesni? – szól az okosabbik. – Felőlem mehetünk. Cseppet töprengenek a megoldáson,...
tovább
Likes
A csillag halvány fénye ring a hullámokon. Behunyt szemmel pihen, mert elfáradt nagyon. Oly hosszú volt az út az égi téren át, Kerülve kósza üstökösnép szikrázó záporát… Úgy vágtatott, mint szilaj, játékos kiscsikó. Röpült, hisz fürödni hívta őt a földi tó! S most, hogy lemosta a hosszú út porát,...
tovább
Likes
Tudjuk, hogy van szép ember – csúf ember; szép idő – csúnya idő; szép lány – csúnya lány; tehát ha van szépirodalom… csúfirodalomnak is kell lennie. (Formális logika…) A csövi – villámcsapásszerű felismerésként – rájött erre, és legott megalkotta a csúfprózát. Tessék! … A nyúl, egyszerű mezei baknyúl volt...
tovább
Likes
Béke lengi át a hó-dunnás földet, csengettyű hangjával angyal száll, gyermekeknek vaníliaillatú kalácsot törnek, aki várta, az mind megváltást talál, kisimult arccal örülnek a meggyötörtek, új hajnalt hozott az égi fénysugár, s hozsannánk öleli körbe a Földet: mindenki érzi: megtört a halál. 0
tovább
Likes
nyugalmat súg a szív terhünk folyón hullám mesét lassú pacsirták énekét írom neked rózsák piros vérét iszod alkony keletről kél a három bölcs szavuk mirhán suhan jászolt igéz könnyes szemű szűz nő csecsén istenfiat bámul a láng s őrzője barmoknak nyugalmat súg a szív terhünk folyón hullám az est...
tovább
Likes
születtem Betlehemben hódolt három király bölcsőmet ringató álmok lábainál megváltottam magam bölcs magánymessiás fojtogatott de meg nem fojtott a sírás fenyőillat motoz meztelen testemen karéjos szemgödrében meg-megremeg szemem megváltottam magam a keresztvíz alatt fejemre gyáván csorgott s fröccsent a gondolat az ács fia vagyok születtem Betlehemben s leszek miként...
tovább
Likes
A falomb szőnyeget Felváltotta hótakaró, Jégköpenyt öltött magára a tó, Szürke köd borult a tájra, Könnyet ejtve, szép szóra vágyva… …és jött az este, csendes karácsony, Szobák mélyében barnállik az álom, Puha szárnyait az Idő kibontja, És az álmodó világot Ölébe fogadja… Aludj kisfiam, lásd, hozzánk is eljött már...
tovább
Likes
Aminek ára van, értéktelen. Semmit ér, ha felbecsülhető. A szerzés ragálya féktelen, szelídre butított, torz erő. A teljesség átka súlytalan. Szokatlan teher a semmiség. A csüggedés csodája arctalan, tetszetős irány a ferdeség. A szenvedés tükre a szeretet. A szeretet sorsa a szenvedés. Bárhogyan meséled bárkinek, az Isten nem vigasz…...
tovább
Likes
Egyszervolt, hol nem volt, volt egyszer egy Öreghegy. Azért hívták Öregnek azt a hegyet, mert tényleg nagyon öreg volt ám. Még a hegy lábánál árválkodó falunál, Ördögienöreglaknál is sokkal, de sokkal vénebb. Ezt a négyszázhúsz lelket számláló kis község legidősebb lakója, Toncsi bácsi is készséggel elismerte. Sőt, azt állította,...
tovább
Likes