655. szám Vers

Örökké tartó búbánat szonettkoszorú IX.

By

Sosem látott húgom – repült felém,
vagy nővérem? eldöntenem nehéz.

Majd lassan eltolt s úgy gyönyörködött
bennem, letörtem: sokat köhög s köpött.

Gyermekei mögé takarództak,
itt még a kutyák is vakaródznak!

A férje – részeg, rokonai: szintúgy,
elkel majd a víz; udvaron a kis kút.

– Látom, van egy kukoricagóréd!
Francot! ott lakunk! Mióta? Jó rég.

Szürke köpenyét a nap felöltötte,
és a fáradtság testünk megőrölte.

S lélekben oly’ messze távolodtam;
a Göncöl rúdját megroppantottam!

You may also like