672. szám Vers

Visszafogva

By

hol volt
hol nem volt
immár holt
régen volt
egykor volt
érzéseim
nyögnek
mára már csak
nyűgnek
érzem
szívem
emlék-tárházában
emlék-pitvarában
emlékeim viharában
esik eső fú a szél
szegény ember mindig él
háztetője csupasz ég
sehol semmi menedék
ne is akarj menedéket
amíg zihál benned lélek
elköltözni csúnya volna
deszkák közé csomagolva
ki hajlik rá szivárványra
halkul hát szavam
visszafogom magam

You may also like