Hátam támasztom, Vén fa törzsének, Emlékezem rád, Hogy ’repültek az évek. Átfutnak rajtam, Sok régi nyarak, A poros-lomos padláson, A madarak, Szárny-csapdosva riadtak fel, Mikor elbújtunk, Hogy eggyé váljunk ketten, S az egészből egy csók lett, Mégis visszatekintve: Nem történhetett volna szebben… Új nyár előtt állunk, Te máshol, én...
(Juditnak) elmondanám ha érdekel rosszízű szám nem énekel régen már szívhez szóló szerelmes szólamot elmondanám elhalkuló szavaimmal Nálad Neked Hozzád némán kiáltva simulnék még bújnék 0
read more
Likes
Kettétört bennünk sokadik sóhajtásra a bizakodás: megbántásokká hasadt a jövő. * Sebeink lázas fájdalmát felszakítva gerjed új harag: lélek-lázadás. Veszélyes játék. * Feltorlódtak az évről évre elmaradt csillaghullások. Hallgatásokba zártuk fényeit. 0
read more
Likes
Nix dájcs Én menni mozi Háváj dizsi napszemüveg Romkocsma nyelvvizsga Kirkegór vagy churchyard Schopenhauer reggelije Rührei Lelkem ha van mentsd meg ha vagy Máté 15:26 A hulladémon 27. meséje A karóba húzott férj A cicoma ára A cicoma átka Áprilisi törvények Politológusok nélküli Politbüro Cserélj zárat Barátot szeretőt Wiener...
read more
Likes
ballagtam a belvárosban csupa latyak volt a világ mentem-mentem mendegéltem és egyszer csak fejemre esett egy hókupac először nagyon nagyot káromkodtam azután picikét gondolkodtam és rájöttem még mindig jobb a hókupac mint egy hatalmas nagy kődarab +2
read more
Likes
írni csak pontosan szépen mint ahogyan a költött csillag ballag az égen ahogy pipacs kacérkodik a réten és szállnak a darvak óh a darvak és repülnek a táltos paripák s követik egymást a füstkarikák kék füvet legelnek a felhő-barikák növesztik a gyapjút hogy eső legyen amit rózsa és gyöngyvirág...
read more
Likes
Úgy indul, mint egy néma lm, majd megtelik százféle zajjal, kánonban kántálnak korszakok, szólamod dallama elhal. Ám addig is babonáz számtalan, zálogba csapott ígéret, megteszel mindent, hogy megfelelj, s te légy az örök igézet. Kötelékekből függések lesznek, szerelmekből híg viszonyok, s tartoznod kell, mert adóssá tesznek, mammon illatú ikonok....
read more
Likes
Vén, ráncos arca feketére tört, csókjától régen égett a kalász; nem várja szerető, csupán a föld, süket fülébe tücsök dudorász. Fogatlan szája néha megremeg, rongyos szoknyáján játszik a körme; nem is tudnak róla az emberek, az Istennel meg minek pörölne?… Csöndes, akár csak a szürke reggel, szűkös estéken kenyerét...
read more
Likes
Kicsiny az ország, de túl nagy a bánat Éhes vagy este, fogd be a szádat Szélfútta földön igazság robban Javaink eltűnnek egy mély torokban Foszlik a kenyér és lehull a morzsa Dalolva állsz be a tömött sorokba Belep a ködnyálkás, bénító álom Túlteszed magad az agyhalálon Rövid az idő,...
read more
Likes
Tavakba kap! Nagyokat kacsázva a vizekre Szökell az Este. Hogy a költő megírja, A festő lefesse: Tükröződik szemeidben Szívem szerelme. Egy könnycsepp az Alkonyat. Szépre mossa, arcomban az arcodat. Miközben: igazgyöngy lett És tenyerembe gurult a Nap! Deli Bálint Emlékdíj 2017 0
read more
Likes
Azt mondod, higgyek a bennem lakó Istenben, nos, én azt felelem erre, hogy hiszek a mocskos ágytakarókban, amiken megvoltam reggelig. Hiszek a rohadt üvegekben, amik aztán elindítottak. Hiszek a könyvekben, mivel totálisan letörölték életem táblájáról a helytelen egyenleteket, és új krétával úgy oldottam meg őket, ahogy azzal áthágtam a...
read more
Likes
kisápadni a létezésből befeketülni árnyékok közé jajgatni holtakból fúvó széllel élőben vágyakat korbácsolni az égbe kékben zöldben sárgán lila szederjes nyelvvel lógva szavakból font spárgán nem kéne figyelni a sorvégekre pokolba mindenféle rímmel ámmal és ímmel csak mint egy kéthátú állat adni teret bármely délutánnak közösség s par excellence...
read more
Likes
csiribú csiribá – hát voltál aztán elmúltál mert ez itt pontosan már az elmúl-tál… hát sikerült meg nem menteni ami még veszélyben se volt – csak én és mi: hát Márta vagyok – amíg éltem az egész Mátra átment rajtam éppen hétszer – mert ott ahol fát vágnak ott...
read more
Likes
ide jön majd a szöveg A művek itt olvashatók: Versek Alus Dozentinnen: Mádám Sálközy Expozíció Alus Dozentinnen: Mazel Tov hágyépé: A kukázó Alus Dozentinnen: Metrosesso Dvorcsák Gábor: Cím nélkül (ha fejbe lőnek…) Alus Dozentinnen: Tekercs Németh Anikó Ködmadár: Érzed-e kedves? Képek Prózák +9
read more
Likes
A város lassan ébred, ma kedvetlen a lét; unott szerető, ki reggeli búcsúzáskor már meg sem öleli kedvesét. Majd szétesik alattam az ócska villamos, a külvárosi utca is oly poros, romos, az emberek szeme homályos, mart üveg. Dalomat énekelni ma tényleg nincs kinek. Az egyik klimaxol, a másik xanaxol,...
read more
Likes
Nos, jól nyissátok ki a fületeket, skacok! Ez a mese különösen tanulságos ám, és nem csupán nektek, gyerekeknek, hanem a felnőtteknek is. Kár, hogy a legtöbb felnőtt sosem olvas mesét, pedig cseppet sem ártana nekik. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy város. A szélén gyönyörűszép erdő zöldellt,...
read more
Likes