I. Mostanában nem lehet óvodába és iskolába menni, de valamiért még sincs senkinek vakációhangulata. Szomorúak és kihaltak az utcák, mintha mindenki elutazott volna. Pedig nem utaztak el az emberek, csak bezárkóztak a lakásaikba. Nem lehet meglátogatni a nagyiékat, nem szabad átmenni a szomszéd gyerekekhez, és apu és anyu se...
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akinek meghalt az édesanyja. Sokáig kettesben éldegéltek az édesapjával. Ennek a fiúnak volt egy macskája, akit nagy szeretettel gondozott. Az édesapa feleségül vett egy özvegyasszonyt, akinek volt már két fia. Az asszony gyűlölte a macskát, és miatta meggyűlölte a mostohafiát...
tovább
Likes
2012-ben az ENSZ közgyűlése március 20-át a boldogság nemzetközi napjává nyilvánította. Olyan szomorú vagyok. Leültem a főtér mögötti templom parkjába a fűbe, és gondolkoztam az életemen. Közelebb vagyok még az ötödik X-hez, mint a hatodikhoz, és mégis teljesen kiégve, tanácstalanul éreztem magam. Vajon bezárult a kör vagy csak a...
tovább
Likes
Több évig vidéken éltem és ebből kifolyólag nem volt személyes kapcsolatom a hajléktalansággal küzdő emberekkel. Múlt év júniusában kerültem fel Budapestre abba a szeretetotthonba, ahol huszonöt évvel ezelőtt már dolgoztam. Egy alkalommal rádióban hallottam Szalai Kriszta Maradjunk annyiban c. monológjáról. Erről az előadásról írtam le személyes benyomásom. Ebben a...
tovább
Likes
„Úristen! Ne baszd meg! Ez most hozzám fog érni? Légyszi’, ne! Légyszi’, menj arrébb! Ne érj hozzám! Sikítani fogok!” Magában rimánkodott. Befelé szűkölt. Persze, a tömeg, mint mindig! Reklámszatyra a két lába közt, a metrón kapaszkodott. Várta, nagyon várta, hogy leszállhasson. Kellett neki erre jönni! Muszáj volt? Muszáj! De...
tovább
Likes
az egyszer biztos jön majd egy biztos megkérdezi biztos hol mikor miért születtél előtted áll terpeszben áll válaszra vár iratra vár ez a biztos ez már biztos köpni nem tudsz nyelni sem már nem kevés gombóc ami rám vár 0
tovább
Likes
Savanya Ubulka soha nem volt teljesen átlagos kisfiú. El is határozta, hogy tervez egy űrhajót, amit kijuttat a világűrbe, tervei szerint a Naprendszeren kívülre. A terv nagyon jól sikerült, ezért megépítette az űrhajót. Sajnálatos anyagi okokból nagyon kicsire sikerült, viszont képes lesz majd a fénysebesség tizedrészét elérni száguldás közben!...
tovább
Likes
Talán tényleg csak ezek maradnak, öregkorom hű társai lesznek, ők, akik nem hagynak el: a versek, általuk üdvözülnek a szavak. Homokvárnyi létem nem fájlalom, bár szenvedésen át vezet utam, lelkemen átszűröm azt is, Uram, igazságban rejlik az oltalom. Mit emberként vállunkra kimértél, leteszem múltunk bús kudarcait, kiket a siker...
tovább
Likes
A szavak ömlenek, kikívánkozva vajúdva a világra, kínját én állom. Idegenek az arcok. Idegen a hely, ahol vagyok. Élek még? Csípj meg! De ne rúgj belém. Csak érzem, nem tudatos egyetlen lépésem sem. Nyikorogva szól a megmunkált vas. Elmém bont, fejemből elvész a vízió. Elérhetetlen a horizont, az ég...
tovább
Likes
Pucér kölykök játszanak az utcán, napsütötte bőrük mosdóvíz után kiáltozik s ők sem hallják; pulykát, macskát édesgetnek, csibét és kutyát: s mint játszótársaik – aképp’ tiszták. Szemtelen szemük, orrukból békaláb lóg, kézfejük elkeni, de hitvány e zsebkendő, ében hajuk egy madár fészke, nyelvük trágár és őszinte s két nyelven...
tovább
Likes
nem vagy te még kész a túlvilágra mentőt hívsz hát mielőtt elalszol a traumatológián ébredezve torkod lüktet sajog még a slagtól fáj de nem tudsz nem szívből örülni az infúzió néma cseppjeinek jobb igen jobb még ideát ezt ott és akkor vajh ki nem érzi meg? s bár te...
tovább
Likes
csak múlnak csak múlnak a percek az egész világ fundamentuma perceg s néha reccsen roppan dobbant s kirobban elpusztul a fél világ s azt mondja a fent fönt jól van hát kezdjük újra a játszmát – dögvész kolera emberi mérgek szabadság háborúk meg katasztrófák s újra a kezdőpontban minden...
tovább
Likes
Elfonnyadt gondolatok hevernek körülöttem, kiszáradt akarat mind a két kezem. Rosszabbat álmodtam, mint amit valaha. Leskelődött a halál ma éjjel a sarokban. Még mindig fogva tart az ágy, pedig a Nap már oly magasan áll. Még mindig fogva tart az ágy, emelném, de nem moccan a láb. Aranytéglát rajzol...
tovább
Likes
e szomorú síkon botladozva reménytelen a horizont szél tépi a bús őszi fákat ritkul már a hajdan dús bozont port hint gyulladt szemembe egyre bár elsírtam már a könnyemet zátony fövenyén kallódó palackposta a turzás homokja lassan eltemet már harag se villan mint a kés csüggedt lemondó legyintés osztályrésze...
tovább
Likes
Elindultam s vittem a barátom; cigánytelepet még képen sem látott, a szélén megállt, feje hátravágott, mint akit ököllel ütnek szájon. Vajon mit vártam? minden a régi: félig romos putrik, lelakott kéglik váltják egymást, kormos zsír feketéllik, fénylik falakon; kezdettől – végig… Szakadékba lök a cigány aroma: régi képek hulltak...
tovább
Likes
A tanteremben igencsak hűvös van, a reggeli takarítók alaposan kiszellőztették a tanoda helyiséget. Békési tanár úr a zakója felső zsebében eltett, törött krétadarabbal írta fel a szövegrészt a táblára. A negyedikes végzősöket tanítja, az A osztály az övé második éve már. Történelmet és magyart tanít, emellett ő az „ofő”is....
tovább
Likes
Elöljáróban le kell szögezni, hogy minden emberben ott szunnyad a gasztrobűnöző. Több csoportot ismer az én wikipédiám. Az első csoport tagjai azon egyedek, akik zsíros kenyérrel eszik a szalonnát, szemernyi lájtos majonézzel megbolondítva. Főbenjáró bűn. (Állítólag.) A második csoport egyedei talán még elvetemültebbek. Ez a fitnesz változat. Reggelire egy...
tovább
Likes
a halál kopogtat az ajtómona halál kopogtat ablakomona halál sugdos a fülembeéppen most surran be a szívembe ott bent kurva jól érzi magátjaj ki nem jönne semmi pénzértén szegény árva őt hordozomsűrű véremmel őt táplálom 2019. február, második díj 0
tovább
Likes
Tizennégy évvel ezelőtt jártam itt utoljára, csak két napig bírtam köztük, aztán majd’ egy hétig bántam Hazaérve s az undortól már sírtam; többé soha feléjük sem nézek, fogadkoztam kamaszfejjel; vérem nem az övék – ezt rögtön visszaszívtam, hiszen lélekben mégis egyek vagyunk: nem tagadhatom, nem is akarom; arcom és...
tovább
Likes
mosom a semmit nem lesz tisztább sem koszosabb azt hiszem s körül a világ leng lógva mint egy félig leszakadt gomb az ingen ami eleve rongyos szakadozott és repedt ráférne egy jó mosás no meg némi tű és cérna akárcsak egy kozmikus varrógép hogy minden szakadás folt megszökött gomb...
tovább
Likes