hogyan menjek mélyebbre magamban hogy lássam Isten szemét végre fel- csillani hogyan értsem meg a tervét velem és mindenki mással aki nem én vagyok hogyan rakjam ki az üresre mosott lelkem a napjára száradni hogy hagyhatom megtölteni bármivel amit nem akarok ? 0
Giorgio Pressburgernek, Karsai Gábornak, Li Zhen Árpádnak, Macedóniai Nagy Sándornak, valamint Iványi Gábornak és Pecze Mariannak. ...rég kerestem a kör végét: nem találtam, így – átvágtam... Fokról-fokra, fogról-fogra tudni vélem, mégsem értem: létezik a tér és idő s mihez mérten létezik? Miért kellett megszületnem ha nincs mennyország s nincs...
nem érem meg a dölyf metamorfózisát szégyenné nem érem meg a riadt egymásra rebbenést nem érem meg az unokáik előli bujdokolásukat nem érem meg a történelem megítéltetését remélem nem érem meg hogy meg kelljen fogalmaznom a magam felelősségét hogy számonkérjék mulasztásomat a tűrésből fakadó cinkosságot pedig megérné megérni és...
– Miniszter úr, köszöntjük itt a határon. Kellemesen utazott? – Ja, igen, rendben volt. – Nem volt légörvény az úton? – Nem, jó volt minden. – Az óceán felett sem rázkódott a gép? Ott szokott. – Most nem rázkódott. – Akkor jó. Miniszter úr, ha nem veszi tolakodásnak, akkor engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra,...
lusta szellő kavicsot bámul éjfél acsarog félsziget lánya alél lantom érvel temető sír kuvik fél remegő hónap álnok napokat szül középkor liheg itt erdeinkben ibolyák kelletik bájaikat bús rozé krúdy gyulát várja kék asszony lapul köd les álmos harisnyát szép szemű fut leszaladt zöld penész életeden vén halál táncos...
a holdról is jön egy kis fény a szívben remélem él még remény mondogatom mormolgatom árnyékot csak a fény szülhet magamfajta csak megfeszülhet nem bánom a sötétséget álmot hozhat nekem szépet 0
9. Ha seggbe kúrnál kiszeretnék belőled. Bár... Kötve hiszem! * 10. Olykor a vágyam csak egy harmatos álom gyűrt lepedőmön. * 11. Mi hoz össze két embert? Bokros gond? Vad vágy?? Különbözőség??? * 12. Vágyva nézlek: egy gyönyörű, igazi nő! Látom az embert? * 13. Ha látlak – mindig...
Fölyhők golyhók fellegek a nyár fölöttem ellebeg bőrig átnyírt celebek elnyájult pincsült ebek beteg blogok beteg logók áttúrt zsebek átírt legek én fekszem kósza földön gyermek bámulom a kikapart vermet itt minden fűszál arra termett hogy bólintson ha énekelnek alulról bárha bárha föntről álmosodik érzem a kontroll és várom...
hívők nélkül már az Olympos is kihalt ha kiderül az istenekről hogy nem értem hanem csak egymással csatáznak elfogy a hitem üresek lesznek a hegyek 0
(Az áldozathibáztatás margójára) Köszönettel tartoznál? Pedig milliószor kelthette volna feléd az őszinteségnek legalább a látszatát ő is. Hálásabb lehetnél, mert megtanított eltávolodni hazugságoktól, keserű csókoktól, amik valójában neki sem voltak édesek? Imádkoznod kellene a boldogságáért, hogy két lábon járó apátiává tett, befagyasztva egy állapotba, ahonnan non-stop rálátás nyílik mindenre?...
nem érzem az arcom súlyát visszafelé hat rá minden a simogatás is pofon a kedvesség cigarettákat nyom el az alkaromon Isten hamutartónak használja az eget üzen hogy ahogy akarom úgy nem lehet ő jobban tudja én meg duzzogok hogy újra bal lábbal keltem fel de nem az én hibám...
üresedő tükörkép Ki nem laksz, csak létezel négyévszakos szanaszétben, azonnal beköltözhető valaholban. Kirakat üvegén áttűnő arcod brómezüstből kihámló fénykép: lassan fölszívja a mögötted dobogó várost. Zubbonyod súlyosan lóg a szemetes szélben: egy fürösztésed lesz még, talán majd, ha holtan. Dőlsz a járdán, időtlen zátony, megkerülnek boldog létezések, léted átlüktet...
(gyermekdal) Félvándor, aki félvállról Veszi az életet Félvándor nem téblábol Vándorol, míg lehet Félvándor, kinek télidőben Nem gond egy kis hó Néhány méter vastagságig Elfogadható Félvándor, aki fura nevével Ellentétesen Soha nem fél a boszorkáktól Fent a Zöldhegyen Félvándornak egyik lábán Varázsbőr topán Átugorni a mély szakadékot Egy pillanat...
Kísértetes utcák árkádjai alatt, fáradt illatú, züllött, kemény sorsok hólepte szennyes vackokon, s tüzet csihol eltörpült agyukban a silány alkohol, s bagó-ködben, füst mámortól bódult, kétkedő, üres tekintetek… várnak segítséget egy jobb, világi Sorstól. 0
Késő őszi estén, ha elballag a nap, kertemben morzsányi meleget se hagy! Ha nincs vastag takaród, hogy körülöleljen, reggelre már talán megdermeszt a fagy! Két sünim is didereg, falevelet gyűjtöget… Meleg vacok csak a vágyuk, benne puha-pihe ágyuk. Elkészült végre a kuckó! Befészkelte magát mélyre Süni Lackó, Süni Pockó!...
Jaj, gerlék, óh, ti gerlék, milyen vidáman vagytok, hajnalban köszöntitek szerelmesen a Napot. Énekeltek, mintha még mindig kikelet lenne, pedig az ősz múlik már, és a zord tél fenyeget. Kertünkben falevelek hullanak szép csendesen, ti ezzel mit sem törődtök, énekeltek szelíden. S énrám ugyan mi vár még? Hallgatom a...
Enyedi Ildikó saját nyelvén – filmnyelven – a legfontosabb dolgokat fogalmazza meg az életről és az emberi kapcsolatokról. Ezekről a dolgokról beszélgettünk, most a szavak nyelvén. Hogyan lett a filmkészítés a választott pályád? Akkor döntöttem el, amikor befejeztem az első játékfilmemet. Egészen addig nyitva tartottam a lehetőséget bármire. Úgy...
A délutáni harangszó ijedten húzódott az eső elől az árkádok alá, hol a féllábú koldus maga elé tette a kis kopott tányérját. Az erre közlekedők jól ismerték, mindennap ezen a helyen szokott várakozni egy kis alamizsna reményében. A február délutáni gyér forgalomban az öreg koldus egykedvűen nézte a mellette...
Hát, ha valamin hezitáltam életemben, hogy írjak-e róla, az az, amiről aztán úgy döntöttem, írok végül. Nem vagyok az a nagy megmondóember, nincs egy rahedli követőm, elég nyitott vagyok a világra és az emberekre és viszonylag gyakran osztom meg a gondolataimat itt és a facebookon is, van azonban egy...