Egy kislány szomorú története ráébreszt bennünket arra, hogy ne szégyelljünk segítséget kérni, ha bajban vagyunk, az őszinteség nagy erény. Megérthetjük, hogy miért legyünk önmagunk, továbbá azt, hogy mindig becsüljük meg, ami megadatik nekünk. Ha jól emlékszem úgy közel ötven éve történt, de ha visszagondolok rá, olyan, mintha tegnap lett...
Három tizenéves leányka üldögél a padon a Margit-szigeten, a Palatinus strand közelében. Fürdőruhában. Mellettük három hátizsák. Roppant csendesek, feszültek. Búsak. Búsuló bakfisok. Egyszer csak megszólal egyikük. – A fenébe is, már megint késnek. – Ja, már megint, mint mindig – nyögte a másik. – Én mindjárt az elején megmondtam,...
Valamikor régen még azt hittem, hogy az élet az valami jó. És esély valami még jobbra. Semmit sem tudtam még róla. Valami enyhe sejtésem volt, hogy anyám nem elégedett vele. Gyerekkoromtól láttam, hogy szedi a nyugtatókat, amit apám írt fel neki, hogy ne hisztizzen a női miatt. Apám főorvos...
Világosodik napunk az égen, egymáshoz kúszva a füvek alatt; a vágy varázsos bűvöletében, hogy áttüzesedjenek a falak. Míg bennünk az álmok kibomlanak, kimondva, amit egyikünk sem mert; szárnyas táncra hívva a lombokat, és megülve az örvénylő tengert. Nem mondva többet nemet a kedvre, mint akiket az undor fojtogat; egymást...
Emberes zsebek rejtenek csendesen keserves kereseteket, embertelen zsebesek metszve zsebeket, elemelnek keservesen keresetteket, kegyetlen zsebesek telve, tele zsebbel, zsebekbe keveset tesznek, egy-egy keserves keresetet, üvegzsebesek tesznek zsebre kegyetlen zsebeseket, ezzel nem keresve keveset, verhetetlen zsebesek szenvtelen tesznek zsebekbe, keresve üvegzsebes kegyeket, engedelmes zsebekbe, ezzel egyre kevesebbet helyeznek!? Lesznek seregekben...
az őszi nap utolsót pislantott a határ túloldalán lustán elterülő belorusz tájra amikor a varsói busz begördült a városka főterére a szálloda előtti teraszon néhány vendég iddogált kánkán a mongol csempész lecammogott a járműről ferde szemével ádást és tuhát kereste de a fiúk csavarogtak valamerre 2021 szeptember, 3. díj...
Befőttesüvegben egy szál rózsa, ok mindig van erre elegendő, miközben a Sors régóta adósa, a virág szépsége egyfajta csengő, hiszen élni akarása elfogyott mondatok mentén is jelez, tapossa a sarat, a mocsarat, de akkor is vágyik, mikor süppedez. A tisztaság nem pénzkérdés, egy döntés, egy dac csupán, és persze...
akkor már nem csak az évek hátrányát cipelted az én bajom jó pár stádiummal elmaradt a tiéd mellett csak egy bébiráknak tűnt (aztán persze később felnőtt) szóval én már-már gyógyulni látszottam tudva hogy sem nézni sem aludni nem lehet náladnál feladóbban és húztalak én is meg más is ezt...
Esőt küldünk az északiaknak a gyárvárosi alkat elfáradt a tűztől alvás előtt megszámolta madarait és levette szemét gonddal őrzött hegyeiről az égiekre gondolva nem álmodott semmit Esőt küldünk dél felé a kistermelők gyapjútakarót vesznek nagy párolgási felülettel rendelkező növények alá állnak és fenyőágacskákat forráznak a hajnali teához amit az...
Olybá tehetnéd E földet mint egy álomország Szétszabdalva láncaidat Mosolyoghatnál De te bedőlsz minden Vak dumának s a társadalom lomtalanításának Azután csak lesel a lesvonalról – pár napja itt még százezerszám voltunk Most meg hárman kérdezzük Hol marad a gól? 0
Nem akarom, hogy Isten kertjében miattam káromoljatok Az Ő neve hagyja el borgőzös szájatok Mikor fagyos földön nem fog csákánytok Alszik a föld, pihen Hagyjátok, sebet rajta ne ejtsetek Ne zúgjon értem rozsdás harang S kísérjen azt sem tudom ki, s honnan Keresztet vetni régen elfelejtettem Ostya íze szájamat...
el kellene már mondanom egyszer milyen érzés az mikor híznak szemedben a csillagok mikor tágulnak testedben az erek szeretkezéseink közben lobban szemeidre szerelmünk fénye öledben ring szerényen borostás arcom mikor elnyúlnak puhán a csúcs után tagjaid vérbő nedveid csorognak az égen s mint sárkányrepülő szállnak bennünk a nyugodt percek...
1. Járvány – nincs suli! Most hogy nem is láthatlak, nagyon hiányzol... * 2. Sokszor rádöbbent a szociológia realizumusa. * 3. Gyermek húzódik hegyikristály ész mögött. Szilárd egyensúly. * 4. Izzadt éjjelen markomban lüktet farkam. Arcod idézem. * 5. Átölel a vágy: úgy lennék a trófeád! De nem gyűjtögetsz.......
Bennem akkor is, mindig nyár lesz, ha megvénülve hangtalan sír a táj. Rozsdás avar fedi be a ligetet, hol az ős fák lombajai alatt, megzörren az ősz-idő. Fájdalmukban jajdulnak a hegyek, mezőkön megsárgulva, földekre borul a kalász. Deressé vált határban varjak kárálnak mert közeleg a tél. Szürke, ködös hajnalok...
Rég szerepelt egyházi személy Fedél Nélkül címlapon. Felkérhettünk volna erre az alkalomra egy püspököt, idős papot vagy egy ismert világi hívőt, minket azonban egy urbánus, hol megosztó, hol rajongott atya érdekelt, őt akarunk megkérdezni arról, merre induljunk, amikor a gödör közepén csücsülve nem látjuk a kiútat. És ő jött,...
Be kell látni végre: egyszer leszakad ez a mennyezet is! A vakolat már hónapok óta hull a szemembe, könnyeket csal ki, törölgetem, elnézek balra, a háztetők fölött, megbámulom a delelő bárányfelhőt, a céljavesztett postagalamb tiszeletköreit – Ez a galamb! Mióta már, hogy visszatér! Nem sejti még, hogy látom, figyelem,...
Ha apámék nem visznek el megkeresztelni Géza atyához, aki Sebes nagyanyám emlékei szerint nem sajnálta a szenteltvizet tőlem, szóval, ha azon a vasárnapon apám templom helyett inkább meccsre ment volna, a Dorog–Esztergom örök rangadóra, akkor harmincöt évvel később talán soha nem találkozom Taksony atyával, aki jelen pillanatban legalább annyira...
Én nem tudom, hogy mi az unalom, hogy unatkozom vagy nem unatkozom, amikor unom magam és unalmamban unos untalan azon untkodom, hogy nem tudom, mi az unalom, hogy unatkozom vagy nem unatkozom. Megjelent a szerző Ha felnövök, gyerek leszek c. kötetében. Keresse terjesztőinknél vagy szerkesztőségünkben 0