Giorgio Pressburgernek, Karsai Gábornak, Li Zhen Árpádnak, Macedóniai Nagy Sándornak, valamint Iványi Gábornak és Pecze Mariannak. ...rég kerestem a kör végét: nem találtam, így – átvágtam... Fokról-fokra, fogról-fogra tudni vélem, mégsem értem: létezik a tér és idő s mihez mérten létezik? Miért kellett megszületnem ha nincs mennyország s nincs pokol? Mi az anyag, ki az isten? Félig teli – félig üres? Mi az üres, mi a semmi? Mi a teli, mi a minden? Minden vágyam csak naraka, halál és újjászületés? Soha sem szűnő lüktetés: Káli istennő kacaja? Agyag vagyok, vagy csak edény? Edény is vagyok és anyag? Mitől lesz zen ami hanyag? Hogyan létezik görbe tér? Mért válik az idő térré? Mi a mérték s mitől mennyi? Születés és halál – semmi? Két végpont közt mi lesz vérré? Bármi pénzre váltott időm hogy érik meg az életem? S méltatlanul telt éveket miért szépít meg az idő? ...miért mondta aki mondta: véges minden s minden – semmi... ...belső kozmosszá kell lenni és önmagad szilárd pontja. Hová tartok, mire jutok: mért várna a lótusz szirma? Mi az Iszlám, Krisztus, Krisna? Prána volnék? Mindig bukok: csak azt érzem – ami nincsen, tudom, hogy a létem véges s talán értem, miért félek megsejteni: Buddha – minden...