Jaj, gerlék, óh, ti gerlék, milyen vidáman vagytok, hajnalban köszöntitek szerelmesen a Napot. Énekeltek, mintha még mindig kikelet lenne, pedig az ősz múlik már, és a zord tél fenyeget. Kertünkben falevelek hullanak szép csendesen, ti ezzel mit sem törődtök, énekeltek szelíden. S énrám ugyan mi vár még? Hallgatom a dalotok, keserű a reményem: talán lesz még tavaszom.
Likes
No Comments