Igyekszem mindig az itt és mostot írni, még akkor is, ha tudom, bizonyos szempontból rég aktualitását veszti a mondandóm, mire ezek a sorok nyomdába kerülnek. De persze, hogy lenne valaha is idejétmúlt információ, hogy azon szerencsés emberek közé tartozom, akik ennél a két ünnepnél középen vannak? És persze rettegek...
(A béta verzió jelentése: a széles nyilvánosság számára elérhető, de még csak tesztelésre szánt változat. Tehát lehetséges, hogy hibák találhatók benne. Leginkább helyesírási hibák.) Először talán helyezzük el a magyarokat a legendák, fentmaradt geszták történetei szerint. Most jön a hiszi-piszi rész: Noé az megvan? Olyasvalaki volt, mint a hiteles...
Mi történik itt? – gondolta a fiú.Semmi, csak a nagy üresség vette körül. Néha halk neszezést hallott, de nem tudta beazonosítani, mi az, honnan, kitől, mitől származik.Napok óta nem beszélt senkivel – nem is vágyott rá. Jólesett a csend, a mozdulatlanság. Tudta, hogy előbb-utóbb ki kell törnie ebből, csak...
(A Wesselényi szálló inspirálta) A Sziget egyik kifutója felújításra szorul ezért néhány Szigetlakót át kellett helyezni a farmról egy másik helyre. Nem mindenki bírja a vizet ezért voltak példányok, akik belefulladtak és nem sikerült átúszniuk egyik helyről a másikra. Ez a Sziget rendkívül gazdag ökoszisztémával rendelkezik, de az anyagi...
A Rákóczi út-Múzeum körút sarkán, az East-West Center előtt szokott lenni, mondja a kopottas, de meglepően tiszta ruházatú, gyér, gondosan fésült hajú és szakállú, meghatározhatatlan korú férfi. Hogy mit jelent a szokott lenni? Hát, hogy ott van, az az ő helye. Ha van Fedél Nélkül, azt árul, ha nincs,...
Ott ülsz egész nap az aluljáróban. Vizelni meg nagydolgozni fölkelsz, az aluljáró WC-jébe Józsi, a WC-s ember ingyen beenged. Rendes tőle. Amúgy 200 forint lenne, de 200 forint nagy pénz, abból két nosztalgiakiflit lehet venni, igaz, ahhoz el kell gyalogolni egy megállónyit a Pennyig. Az aluljáró pékségében már százötven...
Ecsetjét aranyba, vörösbe mártotta, az égi piktor épp alkonyt festett, ahogy a végtelen vászna megtelt színekkel, lassú, esti táncába kezdett. Az izzó égi parketten, úgy ropta fodros felhőruhában, mintha hullámok vernék a távol partjait, mintha angyalok lángoló szárnyait mosná, felszítva szemünkben, a múló nap, ördögi lángjait. Az aranyló fények...
kong a szív üres harang fekete mélyben ráncos rongydarab öltöm magamra ordító haragtól bűvös arcodat a tér merev kegyetlen félénkséggel nehezedik lassan bömbölő agyamra kong a szív üres a kamra éhezik a lét kezedből tépi ki érzésétekét korog a has az idő vas... az sem zabál keserűbbet bánod-e már,...
Mostanában ráér a perc, legalábbis nálam. De jó is lenne, de jó is lehetne. Hunyorogva nézek hátrafelé, előre még nem látok messze. Magányra magány, közte meg alig. Emléken megszáradt kéreg. De jó is lenne puha tegnapból merni. De jó is lehetne. Majd egyszer. Ha elérlek. 0
esik az eső – épp csak nem zuhog állok egy fa alatt törött képernyőjű tablet a kezemben minek csak egy kicsike szöglete mi még érzékeny ahol valamit még csinálni lehet igen igen komplex mód körülményesen – a szél fúj egy-egy rohama ide-oda rángat beleakaszkodva a dzsekibe s nem győzöm...
Csodálatos emlék, ami örökké felragyog nekem, Örökké hálásan és szeretettel gondolok rád. Ami jóságot ébresztettél, tápláltál irántam. Átöleltél, kedves öleléseddel tartottál Az anyai szív, a szeretet, ahogy ezeket nyújtottad, Soha feledni nem tudom. Mint megannyi tündöklő fénysugár Kísérje áldott lépésedet, Te, aki nagyon sok szépet tettél értem. Kísérje örök...
talán fejér megye fészkesfehérvár fészkeskékvér beszkárt bkv bkk lóvasút lószar lófasz szegény az ország gazdag a szerelő na már most mi kell egy jó vagy akár rossz pettinghez??? EGY DARAB PET nem palack köztes európa eufémizmus kelet nyugat proli paraszt ennyi meg egy bambi lásd rákosi mátyás vorosilov út...
nincs barátom, se ellenségem, a város ölel éjjelente, vackom a Blaha Lujza téren, esőben fürdök négyhetente, gyalog járok, nem villamossal, így nem baszogat az ellenőr, nejlonbor asszony néhány csókkal, puha ágyat vet a lépcsőkből, műanyagpoharam sosem mohó, ha nem adtok, akkor köpjetek, csóró szívem hiszékeny holló, riadtan hall rókalépteket....
hat alma hahotázott a hatalmas körtefán mert eltévedtek és azt hitték hogy hazai pályán hahotáznak a’la Vilmos körte hogyha Villon még élne szlopálhatná a villi körtét ezerrel vagy tízezerrel ám az valójában semmit sem tesz mert ganz sicher hogy totál berúgna és akkor aztán a herceg csak nézne és...
Illatos csöndek közé rejtelek – már szunnyad földjében a nyár. Szemeid lelkemben pihennek, s míg halkan suttogok szívednek, a lámpa körül zúg egy kis bogár. A holdfény ma olyan, mint a zerge: szökken a dús lombok hegyén; az asztalon gyertyaláng füstje kígyózik tekergőn merengve, majd tovalibben az ég peremén....
Csalitban csicsergés, csattogás, csörgedező csermely csobogás, csonka cserfán cserfes csóka cserreg, csinos csitrik csapata cseveg. Csokrokat csinálnak csillagvirágból, csípéseket csalnak csalárd csalánból. Csiga csúszik csendesen csicsóka csúcsára, csöppnyi csipkebokron cserebogár csápja. Csabi csókolózik Csillával csónakban, cserkeszőlői csizmások, csókolom a csuhátok! 0
K. E. – nek Szeretlek akkor is, ha büdös a lábad. Szeretlek akkor is, hogy ha fáj! Szeretlek éjjel, szeretlek nappal, szeretlek olykor ezer haraggal. Szeretlek bátran, szeretlek félve, szeretlek mindig jobbat remélve. Szeretlek ébren, szeretlek alva, az észnek rajtam nincsen hatalma. Szeretlek akkor is, ha undok is vagy,...
752. szám
Interjú
Sztárinterjú
„A költő mindig kicsit máshova néz, mint a többiek.” – interjú Tóth Krisztinával
Tóth Krisztina költő, író érdeklődve figyeli az embereket és az élet dolgait. Érzékeny szemmel, sokkal többet és pontosabban lát, mint mások. Felfedez olyasmiket, amik az átlag szemlélő előtt titokban maradnak. Amikor verseit, novelláit, regényeit olvassuk, szavai, képei nyomán közelebb kerülhetünk másokhoz, de megsejthetünk valamit saját érzéseinkről, saját életünk titkairól...
tudom már, vagy tán' sejtem, miért is éljem rég elvesztett életem! tudom már... tudom, hogy kell, kell Mindenkinek néha-néha egy kis jó. tudom már, mért kék az ég, mért zöld a fű; ki a barát, ki az ellenség tudom már, miért kell élnem, tudom már, miért, kiért kell félnem....