K. E. – nek Szeretlek akkor is, ha büdös a lábad. Szeretlek akkor is, hogy ha fáj! Szeretlek éjjel, szeretlek nappal, szeretlek olykor ezer haraggal. Szeretlek bátran, szeretlek félve, szeretlek mindig jobbat remélve. Szeretlek ébren, szeretlek alva, az észnek rajtam nincsen hatalma. Szeretlek akkor is, ha undok is vagy, de szeretlek akkor is, hogy ha nem. Szeretlek télen, szeretlek nyáron, szeretlek, mint senkit e világon. Szeretlek kedves, szeretlek drága, szeretlek fekve, szeretlek állva. Szeretlek kérve, és kiabálva, magamat néha nagyon utálva. (Lábjegyzet: Persze nem büdös ám a lábad, ez csak egy olyan lírai, költői kép.)