737. szám Vers

Ha nincs mit várni

Akkor, igen. Akkor szakad meg valami. Többnyire. Ha nincs mire… ha nincs mire várni. Legyen az bármi: egy gyógyult seb, találkozás, tavasz, egy jobban kivilágított útszakasz, egy gesztus, egy meleg sapka az ember fején, vagy egy félkiló kenyér a kuka tetején. 0
post-image
737. szám Interjú Sztárinterjú

Németh Gábor: Regény, tészta, szamurájkard

Németh Gábor író, forgatókönyvíró, szerkesztő, dramaturg és egyetemi oktató. Rengeteg dologgal foglalkozik. „Nézelődik, ír, olvas, beszél.” Irodalom, képzőművészet, film- és fotóművészet vagy akár a foci, bármiről lenyűgözően tud írni, beszélgetni, műsort készíteni. Németh Gáborral a Bambi presszóban beszélgettünk.   Édesapja legendás sportújságíró volt. Ön pedig író, és újságíróként is...
737. szám Vers

Csokorba szedve

A lilaakácok esőfelhők, az esőfelhők lilaakácok. A tulipánok perzselő napsütések, a perzselő napsütések tulipánok. A vöröslő rózsák ígéretek, az ígéretek vöröslő rózsák. A díszes orchideák csúfos csalódások, a csúfos csalódások díszes orchideák.   Csokorba szedve szerelem-mámor, szerelem-mámor csokorba szedve.   2022 július, első díj 0
738. szám Vers

nyomtalan   addig maradjon a világ – nélkülem –   nyomottan   s tiszta lappal a következő nyolcas ciklusban   az első nap   (a hajnali nap- sugarak a kalap)   Dvorcsák Gábor (1955-2020) 0
738. szám Vers

Ásatag sivatag Úntatóút 1. Marad

Ne mérlegelj ne mérj legelj úgy több marad neked  a nyúl röpül és ördögül úszik hátán  a sas akár a sátán ordít egérke asszonykája  hasas a lepke fürdik tengernyi kádban kár hogy ruhátlanul maradt ne mérlegelj a szót a szádban darálja  macskaagy ne mérlegelj van még időd s szavad...
738. szám Széppróza

A vonaton

Régen szálltam fel rá. Az ablak előtt állva sok mindent láttam. A tél ködös függönyét félrehúzva tekintettem ki a tavaszi tájra. Hogy milyenek voltak ezek a tavaszok? Üdék, frissek és reménykeltők. A tavasz hintóját lovak híján a vonat húzta az ibolyákkal díszített állomások felé. A kisállomások kertjében már az...
738. szám Széppróza

Egy kis őszi hangulat. Sündörgő.

Az őszi nap már igencsak bágyadtan süt az almafák rég lehullott termésére. Szorgos méhecskék nyalakodnak a rothadó gyümölcsök kavalkádjában. Az egyik fa alól jóízű csámcsogás hallik. Két borostás alak költi el a megerjedt reggelijét, majd jóllakottan hemperednek egymás mellé. Bambuló szemekkel méregetik egymást, mígnem az egyik akadozva megszólal:  –...
738. szám Széppróza

Segítség, mankó!

Az utcai közlekedésben mankót használok. Jót tesz a mankónak. Épületen belül pihentetem, de mintaszerű lakótelepi ebtartó módjára az utcára mindig magammal viszem. Kell neki a mozgás. Mindkettőnknek igazi tornagyakorlat egy hagyományos budapesti villamos lépcsőjére föllépnünk. Hogy miért nem állt az ujjaiba a görcs tervezőjének, amikor az első ceruzavonást megtette?!...
738. szám Széppróza

„Kislány a zongoránál”

Éveken át rosszul aludtam. Talán nem kellett volna teli gyomorral lefeküdnöm, közvetlenül vacsora után. Mi tagadás, vannak nehezen emészthető dolgok… Érdekességképpen jegyzem meg, hogy akkoriban pont a betevőmért aggódtam. Mostanában erre nem panaszkodhatok. Tegnap mégis éhesen aludtam el. Testileg is, lelkileg is kimerülve ájultam a párnára. Álmodtam. Ha nem...
738. szám Vers

szétnyílunk

két fekete kutya fut együtt az avaros kerten át ősz van nyirkos hazugság a minden de főleg ez a délután vattacukorba gömbölyödünk mint lelkes anyaméhbe bele menekülünk egy utolsó forró lázas ölelésbe a levegőt szinte harapni lehet könnyeinket erőszakkal kaparjuk ki szemünk fagyott sarkából… egy rothadó levél kapálódzik tőlem...
738. szám Vers

Pillantás

Estefelé azt vettem észre Hogy szükségem lenne egy szemészre Mert furcsán közeledett a sötét Nem tudta elűzni a fényt   Világosban matattam tovább Hisz’ éjtelenség lepte el a szobát Nem tudtam, hogy lesz-e reggel Amikor valahová mennem kell   Előtte az alkony se köszönt És olyan kínzó volt a...
738. szám Vers

KÁLVÁRIA szonettkoszorú VII.

I.G.-nak   VII.   A mindenséged benne hallgatom, egy félmaréknyi létezés – semmim sincs, amit magaménak vallhatok!   Családom elveszett, nincsen senkim: önmagam állok önmagam mögött, életem mezsgye, pályám törött, nem is tudok segíteni senkin.   De nem adtál erőt a könnyekre: szándékod emelkedett harcossá bennem és lett fölöttem...