Régen szálltam fel rá. Az ablak előtt állva sok mindent láttam. A tél ködös függönyét félrehúzva tekintettem ki a tavaszi tájra. Hogy milyenek voltak ezek a tavaszok? Üdék, frissek és reménykeltők. A tavasz hintóját lovak híján a vonat húzta az ibolyákkal díszített állomások felé. A kisállomások kertjében már az aranyeső készült kibontani szirmait. Esténként a kis fülemüle fészekrakás előtt arról énekelt, hogy milyen csodás az élet. Zajos kaptárak lakói várták az akácfák illatát. Kakukkszó köszöntötte az orgonák májust köszöntő anyák napi szirmait. Az édesanyáknak átadott csokrokat a szeretet ölelte át. Derengő hajnalok bölcsőjéből kel fel a nap, hogy napnyugtáig ragyogjon a tavasz szénaillatú hintójára. – És a vonat és a szekér haladt tovább. A június kapuját kitárta a vakáció szabadság felé ballagó diákok előtt. A tavaszból született nyár megölelt mindenkit. Az esti harangszó után csendből fontak bölcsőt az álmoknak a csillagok. A rövid éjszakák után a harmat gyöngyszemei csillogtak. Aratók dolgoztak, hogy zsákba kerüljön a jövő évi kenyér alapja. Az augusztusi járaton már kezdett fáradni a nyár. Lassítva futott be a vonat a tücsökciripelős, bagolyhuhogós éjszakába. Csillagok néztek társaik után, akik lehullottak az égről. Tábortüzek gyúltak, lobogásuk fölött eltáncolt a búcsúzó nyár. A vonat egy iskolaudvar mellett haladt el. Ekkor szólalt meg a csengő, mert becsengettek. Pirosodó almáskertek mellett haladt a vonat tovább. A magasban vándorok kiáltottak le a szülőföldnek. Őszi vásári szekerek ballagtak a lovak után a poros úton hazafelé. Didergett a harmat, amikor magához ölelte a dér. A hulló levelek mondtak mesét a nyárról. Gyertyák lobogása nézett a múltba, öreg sírokon. A köd alagútjába futott be a vonat és közeledett a karácsony nevű állomás felé. Megállt a vonat és az utasok elindultak a havas úton hazafelé.
Likes
No Comments