Az utcai közlekedésben mankót használok. Jót tesz a mankónak. Épületen belül pihentetem, de mintaszerű lakótelepi ebtartó módjára az utcára mindig magammal viszem. Kell neki a mozgás.
Mindkettőnknek igazi tornagyakorlat egy hagyományos budapesti villamos lépcsőjére föllépnünk. Hogy miért nem állt az ujjaiba a görcs tervezőjének, amikor az első ceruzavonást megtette?! De valamiért hagyta a Teremtő alkotni, remélem azért, mert ilyen lépcsőfokokon gyalogol majd az égbe is. Persze százharminc évesen, mikor már kivillamosozta magát. Tudom, hogy gonosz vagyok, de jól esik. Ennyi kijár mindannyiunknak, akik bár már fel vannak mentve tornából, mégis muszáj közlekedniük a városban.
Egy szép tavaszi napon az Őrs vezér téren árultam az újságot, a hármas megállójában. A hármas vonalán járnak azok a villamosok, melyeknek az ajtajával együtt nyílik, a már sportember számára is épphogy használható lépcsője. A feltáruló lépcsőt kortól, nemtől, családi állapottól, napszaktól függetlenül mindenki szájtátva lesi, a többit hagyjuk.
Nem vették az újságot, pedig mondogattam én, hogy „segít is egyben”. A villamos csúcsidőben késett. Nagy tömeg a megállóban, újság sehova. Gondoltam odébbállok, az sem érdekelt, hogy a végre befutott villamos köbdeciméteres léptékkel zsúfolt volt. Sikerült egy bicska-mozdulat segítségével mankóstól feljutnom. Leülni lehetetlen volt, ahogy elesni is.
Csilingeltünk egy kicsit, azután jött egy megálló. Csodalépcső le. Aki bírt leszállt, páran gondolom csak azért maradtak, mert mondom, borzasztóan sokan voltunk, és nem fértek le. Én az ajtóban maradtam, mankóm a lépcső előtt támaszkodott, mondhatnám azt is, hogy lábatlankodott. Egy tíz év körüli kislány a felszállás esélyeit mérlegelte lent a megállóban, a lépcső előtt. Hirtelen döntött. Jobb kezével megmarkolta mankómat. A lépcső kapaszkodójának vélte!
Villámként suhant át rajtam a gondolat, ha kirántja a mankót, én lezúgok a villamosról, magammal rántok pár embert, és kislányostól „kicsi rakás nagyot csinál”-t adunk elő. Ránehezedtem hát mankómra mind a száz kilómmal, így csökkentve a katasztrófa beköveztének esélyét. Megúsztuk, de leizzadtam.
Arra gondoltam, hogy a segítségnyújtás igencsak relatív kategória. Segítségdeficitből egy megálló alatt képes lettem segítséget nyújtani egy mankóval.
