438. szám Széppróza

Nőtincsi kirándulás

A Város Mindenkié csoport tagjai úgy döntöttek időről időre ellátogatnak valakihez, pl. egy csoporttársukhoz és  közben kirándulnak. Egy ilyen szeretet-program kapcsán kerestünk önkéntes sofőrt s hála Istennek jelentkezett István, hogy elvisz pár embert. Így indult a kis csapat fele busszal, fele kocsival Nőtincsre egy régi tagunkat, terjesztőtársamat meglátogatni, aki...
436. szám Vers

Csövesek

Rongyaimba burkolózva ballagok, Gyötör az éhség, és én csak kacagok. Patkányok rágják húsomat, Belém mar, aztán elszalad. Megosztom mással a semmimet, Erősítem a hitemet. De miben bízhatok, mondd, miben? Mikor csalódtam mindenkiben. Apám nem volt, anyám eldobott, Az élet csak pofozott. Átkozódnom kéne, de nem teszem, Az „életet” így...
438. szám Vers

Polemizálás

Nem értem az embereket Mint a kutya ha megveszett Vicsorítva gyilkos szemmel Dühös sötét komor kedvvel Marják egymást szüntelen És ez mindig büntetlen Elnéznek a fejek felett Tovább ez már így nem mehet Gyerek megöli az apját Feldarabolja az anyját Feleség gyilkolja férjét Gyülülettel és a mérgét Rázudítja a...
436. szám Vers

Február

A nyár az ősz és a tél csontvázai vad vitustáncot járnak itt már köröskörül sodornak erre-arra rángat ma minden és mint vitorláshajó ha az űróceánon a gerinc micsoda mélységek fölött száguld a magasabb dimenziórendszer- rész szelet szféra megképezhetetlenül iszonyú magasságai alatt sodródom álmaimban tehetetlenül képzelődések vágyak és szerelmek következtében...
438. szám Vers

Este a kanonok úrnál

Mise után vacsora Gazdagon terített asztal Belül az igei szegénység, Kívül a test és a vér vigasztal. Olyan vagyok, mint a meszelt sírok Kívül tiszta és fehér Belül csak csontok vannak, Miket a porladó idő majd elér. 0
438. szám Vers

Gnomen est omen

Ellentétes vágyak között egymás ellen ide oda átellenben – vér csorog a kereszten – jéghideg s tűzforró ágyak kátyúk és ágyúk mindenféle ténykedések húzások rángató irányok tájak s kint az űr vízmély vásznon ránc vibráló festékcsík mi beletűr toll s papír fölös szó szaporán két három szoprán alt s...
437. szám Széppróza

Kétszeresen árva

  Kedves Hallgatók! Aki nem várta meg az előadás végét, ami bevallom, roppant unalmas szokott lenni, az most lemarad egy történetről. A reggeli kávézás közben elevenedett fel bennem, s gondoltam, miért ne oszthatnám meg Önökkel? Nagyon-nagyon régen történt. Önök Kedveseim, még gondolatban sem léteztek és a szüleik is legfeljebb...
438. szám Vers

Nyugdíjas ünnep

Május elseje, a nyugdíjasnak nem ünnepe. Éli tovább szegény életét, közömbös az ünnep, közömbös a hét. Ténfereg és nem találja helyét, eszi a mindennapi kenyerét. Szomorúan nézi üres tenyerét, és eszi a mindennapi megszokott csupasz kenyerét. Húsra nem, vagy ritkán jut, a nyugdíjból úgy sem fut. Éli szerény életét,...
437. szám Vers

Elvágyódsz. El

Ha már szeretteid Sárgult fényképekről megmerevedve, – Akár őslénytani leletek – Maradtak, S a valamikori barátok, Ha ugyan (mi e szó?) voltak, Családjukkal bíbelődnek, Míg egykori szerelmeid Jeggyűrűkkel ujjaikon gépelik Blogjaikba mindennapjaikat; Ha már szennyes, nyűtt s kopott Kabátodat húzza alá az örvény, A híd korlátjába félmeztelenül kapaszkodsz, És...
438. szám Vers

Sorsra rogyva

Emlékező Radnóti Miklósra „A fákra felfutott a szürkület… …s mi élünk itt tovább, – de nélküled.” Csecsemő fölsír, majd mély csönd terem: vajúdó arca sápadt-vértelen, – életet életért az áldozat – őrangyal fogta a pártodat, baba arcodon vérpír a festék alvadtan lepte testvéred testét, társsá szegődött örök árnyalak vádol:...
437. szám Vers

I believe

I believe elszáll szomor szemed csodája s csak egy keserű ajak maradsz mint egy szál gyászoló rózsa szája – én megszűnök – te kétségbeesésbe ragadsz… Jajj hogy nem vagyok több partod mellett a télnél: nyár létemre annak látsz, bár belém van zárva a tavasz s erőst a tél felé...
437. szám Vers

Gátlás nélkül

Amit tudott, vitt a vihar. Tehette, mert nem volt gátja. Szitaháló,nem akadály, földet, lelket bánat szántja. Ami maradt,kukacrágta. Férgekből is terem elég. Elmerengsz a délibábon, s az is tépve terül eléd. 0
437. szám Vers

Élj a mának

Élj a mának, Dőlj a fának, Erőt meríts belőle, Mert reményt kapsz Tőle…… Bízd magad a fákra, S lobog benned, mint a fáklya, Ha hiszel benne, hogy a kéreg, Erő, kitartás……– nem féreg! A fa, bármilyen légyen, Ha Te vagy, az nem szégyen…… …..erősnek lenni, mert kell!!! – –...
437. szám Vers

Költészet III. Szonettkoszorú

Vágyad a napra tekint s ha elérheted: egy vagy az éjjel érzed a ritmusokat, de a homlokod izzad; a vérrel képedet elmaszatolja kezed s lehidalna a kedved:   szertelenül sorakoznak a verssorok: éled a lába; gyáva ki engedi lógni s akárhogyan illeti segged, persze a talpa felével, elásva –...
437. szám Vers

Barikaszámláló

  Barika, bárány, birka, bürge, Tündér álom, légy ma fürge! Éjfél elmúlt … jár az óra, Fel kell kelnem virradóra. Oly hosszúak a napok! Elaludnék … nem tudok. Juhocskáim éji réten, Egydem, begyedem, hárman, négyen, Nem aludtam még a héten Eleget, csak keveset… Álmodni úgy szeretek! Falovat, hintót, lépes...
436. szám Széppróza

Álmatlanul

Az unalomtól és a véget nem érő esőtől kimerülten nyúltam végig az ágyamon, de nem jött álom a szememre. Töltöttem egy pohár tejet és kimentem az udvarra rágyújtani egy cigire. A lakónegyed sárgás fényben fürdött, a hold teljesen átáztatta a hűvös éjszakát. Ültem a sötétben és figyelemmel hallgattam az...
437. szám Vers

Szeretet

  Sok tartozásom van melyet megadok de egyet melyet megfizetni nem lehet az a szülői szeretet. Szerettem egy lányt szívből igazán S mindent megtettem, hogy boldog legyen. De ő hűtlen volt, s elhagyott. Én összetörten járom utamon, Iszom, s csavargom mivel fáj a nagy fájdalom. Ő azóta boldog s...