– New York-i hajléktalanok látogatása egy pesti erdőben – A Város Mindenkié érdekvédelmi csoportban ismerkedtem meg pár erdőben élő hajléktalan társammal. Ők szívélyesen meghívták az érdekvédelmi tréningre érkező négy New York-i jogvédő vendégünket (a Picture the Homeless aktivistái) és a tréning más résztvevőit. A Fedél Nélkül kiemelt terjesztőivel együtt...
Hihetetlenül hosszú címet fogok most leírni. EQUAL közösségi kezdeményezés – „Híd a túlsó partra” – Új módszerek bemutatása a hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatási esélyeinek növelésére. A programzáró konferencián, melyet még 2008 végén rendeztek, több megmutatnivaló kezdeményezéssel is találkoztunk, utolsóként, de nem utolsósorban a Motiváció Alapítvány programjáról szólunk. Dávid Istvánnal,...
read more
Likes
– avagy hajléktalanok (is) takarítják a környező házakból kihordott szemetet – A Város Mindenkié csoport a Vöröskereszttel, a Fedél Nélküllel, a zöldekkel, a 18. kerületi kisebbségi önkormányzattal s jó pár civil önkéntessel ki vonult Kőbánya-Kispestre az erdőbe szemetet szedni. Eme esemény célja csupán az volt, hogy az ottani sok-sok...
read more
Likes
Érdemes már életünkben elgondolkodni azon, hogyan akarunk találkozni a halállal, mert különben már késő lesz… Akkor tanácsos halálunkat átgondolnunk, amikor valóban inspiráltak vagyunk, jó egészségben élünk, lazán fekszünk ágyunkban, és zenét hallgatunk… Valaki távozni készül, akit nagyon szeretünk. A halállal való szembenézés az élet talán legnehezebb, legfájdalmasabb feladata. A...
read more
Likes
Az énvesztés súlyos és jelentős traumát vált ki. A sikertelenség egy bizonyos foka megsemmisítő hatású. „Semmirekellő”, „sehonnani senkiházi” vagyok. Az ember teleologikus lény, céljai vannak, aköré szerveződik élete, mindennapi tevékenységei – még ha nem is mindig tudatosan. A célvesztés énvesztéssel jár. A fedél nélkülivé válás az életfolyam egyik kiemelkedő...
read more
Likes
Sötét van. Itt a garázsban, a dobozban, ahol lakunk, már régóta csak a sötétség van. Vannak társaim is itt. Egy szőke lány, Barbi a neve, egy öreg dörmögő medve, ö Maci, meg egy apró rózsaszín ló, Póni. Én a Bohóc vagyok. Régen, már nem tudom mennyi ideje, mikor ide...
read more
Likes
Élt valaha, réges-régen – talán a mesés Keleten, talán még azon is túl – egy szegény kőtörő. Ez az ember mindennap kijárt dolgozni a Nagy Gránitvörös Sziklákhoz; csákányával hatalmas kődarabokat fejtett ki belőle, aztán szamaras kordéjával beszállította a városba a köveket, hogy az emberek házakat építhessenek a szikladarabokból. Mivel...
read more
Likes
Nyolc éves unokámmal vasárnap este, lefekvés előtt még vidámkodtunk egy kicsit. A gyerkőc túlságosan is belelendült, addig ugrált az ágyamon, amíg lepottyant. Plattyant, mint a béka. Komoly hölgy, nem fakadt sírva, mint a kicsik, nem is engedte, hogy vigasztaljam. Dühében, bosszúból és a szomszédok életének keserítése céljából dalra fakadt,...
read more
Likes
Abban az időben, amikor történetem játszódik a Lágymányosi-öböl még nem volt átalakítva. Egy kedves, nyugodt kis zug volt a nagyváros rengetegében. Megszámlálhatatlan sok úszóház volt kikötve a parton, a BVSC kajakosai szelték az öböl csendes vizét, és tették próbára a horgászok idegeit. Estefelé az Aranyhal Étterem szolgáltatta a zenét,...
read more
Likes
Reggel, a szokásos reggeli teendők után beleült kedvenc csokibarna bársonyfoteljébe, lehunyta a szemét és elmerengett az élet dolgain. Férje, akivel együtt öregedett meg – ilyenkor már sakkozott a barátaival és kortársaival a téren, vagy csak kvíz-kérdésekkel bombázták egymást. Régi, összeszokott banda volt a férje társasága. De nyitottak voltak a...
read more
Likes
Réka Te égő ékkő drága hő dús hűs folyó – ha ringatnál… költőszelídí tő tó egyetlen való létem értelme mo solyod lelkem élelme szere tett félelme… egész álma – cirógatná álló nap ülve fekve állva Hogy még élek csak Neked hála (jó, jó, tudom) – akkor is így érzem...
read more
Likes
Hajam fehéredik, de már ősz a szakáll, Rám minden állítás valóban rám talál. Termetem termetes, szúrós tekintetem, Ha tollamat fogom, nem remeg a kezem. Orromon okulár, lábam papucsomban, Ezt sem gondoltam én, még legénykoromban. Tollamból a méreg keserűen serceg, Asztalomban a szú gúnydalokat perceg. Írok minden éjjel, legépelem nappal,...
read more
Likes
Mélabús üzenet felhőknek, az égnek, ha felszállnak tőlem, ott fent semmit nem érnek. Bolyonganak vaktában szomorú gondolataim, ott fent nem állnak meg az ég falain. Egyedül bóklásznak árván, csak a szívemben érzem, hogy az űrben gondolnak rám. Messzi utazás nyomja terhemet, szabadnak nem érzem, ez nyomja lelkemet. Csillagporos gondolat...
read more
Likes
Fáradtan menetelnek az órák, Belezuhannak az álmos estbe! Egy koszos bokor Vérszínű levelei, dühtől remegve – mert minden arra járó kutya lehugyozza – hogy az „anyjának keserve”. Szétporlanak a Nap sugarai az utcán Amott tenyérből jósol egy kis cigánylány. Két napja nem mosakodott ő se, Szegénység lesz a szemfedője?...
read more
Likes
Mintha sivatagban ébrednék, szomjazom, szám száraz, verejték csordul ajkamon lassan kinyitnám szemem, de a nap még nem engedi, csak játszik velem s melegíti lágyan hideg arcomat! Lassan felhangosodik a világ, egyre nagyobb a zaj ráébredek, megint ugyanott vagyok ahol eddig voltam, egy padon ülve tollal kezemben reszkető kézzel keresem ...
read more
Likes
A verseimhez menekültem, nem volt már semmi más, ami a lelket tartsa bennem. A héten kicsit elsüllyedtem, fertőmbe merültem, kapálóztam, eleveztem; talán sikerül talpon maradnom, olyan embert őriznem, akiről azt mondják, – tisztességes. Bár még minden kétséges, kavarognak az emlékek, tekeregnek a lehetőségek. A válaszút kanyarának bedőltem: Előttem az...
read more
Likes
Vegyél fel álarcot! Te látod majd a világot, de rejtve maradsz – nem látnak mások. Takar az álarcod! Plasztik szájjal nevetve mondod: – Na mi van emberek, csodálkozni se tudtok? Csak egy álarcot láttok. Ha tudnátok milyen grimaszt vágok! Torzra görbülne a szátok. Bizony álarcot hordok, mert ti inkább...
read more
Likes
Nem volt más Mint önmagát ámító hiú remény Melyet a váratlan felkavart szenvedély táplált Kizökkentve megszokott mindennapjaimból Gondolataimba kivédhetetlen, nesztelenül behatolt Megzabolázhatatlan örvénylenek Emlékeim a jelenben Még nem fogva fel Ingoványra tévedtek Melyből most nehézkesen Hömpölyögve Erőtlen menekülnének...
read more
Likes
Toporgó tánc az egész, kőléptű dicső zavarban piramist építő hajlam. Tégla téglára, fugába mész. Rögbe hullt láng: .. csenevész, másoktól hőt elorozva pénzen ég hatalmi posztja. Tégla téglára, fugába mész. Semmibe markol a kéz, spiritusz fáklya alá dől, itt marad földszagú körből Tégla téglára, fugába mész. Dörömböl, hull a...
read more
Likes