398. szám Vers

Félreértés

By

Nem volt más
    Mint önmagát ámító hiú remény
        Melyet a váratlan felkavart szenvedély táplált
            Kizökkentve megszokott mindennapjaimból
                Gondolataimba kivédhetetlen, nesztelenül behatolt

    Megzabolázhatatlan örvénylenek
         Emlékeim a jelenben
              Még nem fogva fel
                   Ingoványra tévedtek
                        Melyből most nehézkesen

         Hömpölyögve
              Erőtlen menekülnének
                   Még Rád néznek
                        Kérdően…
                             Ám tagadólag int, némán, szemed
                                 Leplezetlen rosszallással engem
                                      Dorgálnak tekintetükkel
                                          Megértem

You may also like