– avagy hajléktalanok (is) takarítják a környező házakból kihordott szemetet –
A Város Mindenkié csoport a Vöröskereszttel, a Fedél Nélküllel, a zöldekkel, a 18. kerületi kisebbségi önkormányzattal s jó pár civil önkéntessel ki vonult Kőbánya-Kispestre az erdőbe szemetet szedni. Eme esemény célja csupán az volt, hogy az ottani sok-sok szemetet eltüntessük. Vasárnap reggel 9 órakor jó néhányan már meg is érkeztünk maszkokkal kesztyűkel s nagyon sok zsákkal. Vittünk élelmet, s a közösségi házban készíthettünk magunknak szendvicseket. A Vöröskereszttől kaptunk szerszámokat s nagy lelkesedéssel nekiállt ki-ki, a maga erejéhez méltón.
Sajnos én a betegségem miatt csak a szendvicskészítésben tudtam részt venni. Meg a vízhordásban. Na meg mivel elég rikkancs vagyok, így én kiabáltam, ha valami volt (pl.: kész a szendvics, van finom kávé, stb.). A szemét egyre csak gyűlt s gyűlt. A város mindenkié csoport egyik legidősebb tagja, Borika a betegsége ellenére is kilenctől ötig szorgoskodott, sok fiatal nem bírta úgy a tempót, mint Ő. Én, azóta még jobban Tisztelem Őt, s le a kalappal előtte. Sajnos a konténer csak nem érkezett meg, így zsákokba szedtük a szemetet, persze rendre elfogytak a zsákok, gyakran mentünk venni újakat.
A közelben éltek hajléktalan embere, akik főztek a csapatnak paprikás krumplit, így én körbe kiabáltam, hogy ebéd s legalább egy kis szusszanásnyi időre leült a csapat. A szendvicseket csak kutyafuttában ették meg. Én azért mindenkit elláttam sok-sok vízzel s kávéval, 2 litert főztem még reggel, így jutott mindenkinek többször is. Kb. du. 2-töl elkezdtek hazaszállingózni az emberek, azért a többség még kitartó volt.
Volt két kis tanuló hölgy is, akik a felhívást az interneten olvasták, s Dunakesziről jöttek el segíteni. Nagyon jó érzés, hogy nem csak Budapestiek mozdultak meg. E két hölggyel Gyula elbeszélgetett a Fedél Nélkül iskolai programjáról, ami abból áll, hogy iskolákba elmegy egy szociális munkás és egy hajléktalan, s mesélnek a fiataloknaka hajléktalanságról, az érintett elmeséli élettörténetét, hogy mit is csinál jelen pillanatban. Erre azért is szükség van mert sok fiatal azt hiszi, minden hajléktalan ember iszík . Pedig csak kb. a 40%. A hölgyek örömmel fogadták, érdekesnek tartották, a munka alatt is megismerkedtek hajléktalan emberekkel s látták, hogy nem ittak alkoholt.
Délután öt órakkor hagytuk abba a szemétszedést s ekkorra már közel 500 zsák s még annyi talicska hulladék gyűlt, úgy saccoljuk, 120-140 köbméter szemét került ki az erdőből.
Fáradtan, de elégedetten vonultunk hazafelé s büszkék voltunk magunkra, hogy tettünk a környezetünkért. Az akció folytatódni fog, mivel rengeteg szemét maradt így is az erdőben.
És tartok tőle, azóta is került új.
