Talán hülye voltam. De már késő. Öledbe borítottam majdnem minden keservem és gyűlöletem, félő valami meghalt rég belőlem. Innen rövid ösvény az őrület s halál, amely talán mégiscsak megtalál valahogy egyszer; most hiába intesz. Lezser modorom látszat, ívbe feszül idegemben a tett s lenni akar; szivárvánnyá, szigorrá… ám hamar...
Ismerősből lesz A legtávolabbi A legidegenebb S vadidegen Oly távoli Kerül hozzád A legközelebb Ugye már Te sem Hiszel a mesékben? Tudod, a farkas is csak bemeszelte Szép a vége 0
read more
Likes
Van az úgy néha Hogy minden tönkremenni látszik És akkor kiderül az Ég Még a gomolyfelhők is Tele szájjal mosolyognak rád És eldőlve kacagnak Az arkangyalok Repesve az örömtől Mert boldoggá tehetik Néhány napod 0
read more
Likes
Jövőmben a jelenem, mögöttem a múltam Komolyabb az eszem, mert 18 elmúltam Komolyabb az élet is, komolyabb a pálya A múltban azért volt akkor szája Most látom, mert most már tudom, hogy mit csináltam Gyerek fejjel sok lehetetlent kívántam De, hogy itt az utam, így 50 felé A jövőm...
read more
Likes
Titkok tudói …miért hiszed, hogy a lét nagy titkát talán megfejthetem? Örök talánynak elég vagyok magamnak és ritkán lelem saját nyomomat; bús szamárnak nevezhetnének így, kutatónak nem: jobban bírom a mulatókat, a zajt, a bort, füstöt, ha a szakácsnak fülig ér szája, pecsétes sapkával, köténnyel tesz-vesz, míg a konyhában...
read more
Likes
Úgy tűnik, hogy úr lettem az ajtót nyitják előttem. Nyitják-zárják én csak megyek, úgy kéne, hogy boldog legyek, de az ablakunkon sajnos rács van, tizenhárman egy zárkában. Így hát nem is vagyok úr már. Az őr esténként a zárkába zár, Reggel fél öt, ébresztő van, hat órakor reggeli vár....
read more
Likes
Üldögél a padon, szeme a semmibe mered A halált kérlelte, hogy „nyújtsd már a kezed” Cigi egy szál se, kiürült a flaska A zsebe üres, a pénzét mind elbaszta Szorgos bacilusok csámcsogják a tüdőt A visszaszámlálón mérik már az időt. Valamit azért kellene csinálni Hogy a tepsi előtt, még...
read more
Likes
Jázmin tea az ablak mögött mintha havazna Dárfúr vére a sötétben nagylelkű éj a mészárlás visszhangja vörös fenyegető felhők két vihar találkozik pléhkrisztus a keresztútnál didergő komoly mosoly a köd nedves fala porba hull jázmin virul a lomha fenyőkön mintha havazna az ablakon innen jázmin tea (július hónap, harmadik...
read more
Likes
Szélfújta bulvárlap-darab (jómaga gyűrött és szakadt) tegnapi mosdatlan cikkeit fürödni viszi egy pocsolyába. O, hiúságok hiúsága! 0
read more
Likes
…miért kételkedsz verseimben s bennem, hogy bármiféle ember alkotás megőrizni képes téged? Megtettem amit tudok s bátran tovább folytatom, bár hitetlen vagyok. Nem hagyomány vezérli tollam s nem is szófosás: szeretlek. Csak ezt kifogásolhatod, hisz’ szidtalak, gyűlöltelek. Ma már szégyenkezem, mikor csak rád gondolok. S eszembe jutsz minden percben....
read more
Likes
Mit látunk, amikor utcán élő embert pillantunk meg a település egyik-másik pontján? Ápolatlan, a rosszabbnál is rosszabbul öltözött, elhanyagolt külsejű embereket. Embereket, akik elterülnek, elfekszenek az utcán, egy-egy kapualjban, aluljáróban, rongyaik közt, kemény papír derékaljon, cumójuk szanaszét, koszban, piszokban, saját szemetükben, olykor boros üveggel, bádog dobozokkal, ételmaradékokkal, göngyölegekkel körülvéve....
read more
Likes
Hiánycikk kereskedelem 1. rész – A szakma újszülöttje A pénz félelme A hiánycikk kereskedelmet megelőzte a világháború utáni feketepiac. Akkor még az alapvető, létfontosságú árucikkeket is az értékének a többszöröséért lehetett csak megkapni. Egy évtizeddel később a mezőgazdaság és az ipar előállított minden szükséges alapvető árucikket, így a kereskedelemben...
read more
Likes
Letelepedtem a helybeli „pénzért – szeszt” műintézmény sarokasztalánál a noteszommal felfegyverkezvén, mert hirtelen foglalkoztatni kezdett az a szociológiai probléma, hogy az emberek vajon miért járnak ide, illetve általában a kocsmába? Oknyomozó riportomat egy látásból régóta ismert, disztingvált külsejű, szemüveges úrral kezdtem, akivel így rögtön bizalmasabb viszonyba is kerültünk, hiszen...
read more
Likes
Az általam vezetett filmklubos csoportban, ami egyébként az önsegítést is szolgálja, felmerült a kérdés, hogy mi mindentől félünk? Döbbenetes válaszok hangzottak el, pl. félnek az utcán élő emberek a sötéttől. Mint kiderült, nem a naplemente utáni sötétségtől, vagy a közvilágítás hiányától, hanem attól, hogy olyankor teljesen önmagára marad az...
read more
Likes
Az augusztusi „Medárd” nemcsak árvizet okozott, de megroggyant a nyár is. Az ünnepre tervezett tűzijátékot eltakarták a nyúlgátakra rakott homokzsákok. a hosszabbodó éjszakák teliholdját körbeállják a tücsökmesét hallgató csillagok. Szól az ősi zene, siratva a Nyár búcsúzó, kertek alatti sétáját, a kíméletlenül ballagó Idő utcájában. Hullik a levél… Sajnálok...
read more
Likes
Egy különös szerelmes dallam motoszkál állandóan a fülemben: „a Donát úton nyílnak már az orgonák”. Párszor meghallgattam kedvesemmel régebben a kazettát, aztán szomorú aktualitása lett, elvesztettem őt, életem legnagyobb szerelmét, faképnél hagyott. Ki gondolta volna, hogy valamikor minden a múlté lesz, tekintetemmel végigsimítom az olcsó világos bútoraimat, még szegény...
read more
Likes
– Miért zárta kalitkába a macskát? – Büntetésből. Börtönre ítéltem. Megette szegény Pityerémet! – A papagáját? Hogyan történt? – Kinyitottam a kalitka ajtaját, had szellőzzön. – De hiszen az rácsból van. Könnyen átjárja a levegő. – Igen ám, de letakartam egy lepedővel, hogy ne ártson neki a fény. –...
read more
Likes
Nézz rám és vélekedj Nem lehet kételyed Az ember hogy lehet Meggyötört széteset Elázott hontalan Totál boldogtalan Tengödve napjain Vergödve kinjain Mélyen az iszapba Végleg kitagadva Emberi körökből Hiába dörömböl A bezárt ajtokon Se barát se rokon Se gyerek se család Minden roncs oly galád Rohadt ez az élet...
read more
Likes