A seregben szereztük a jogsit. Zoli bácsi nyugdíjas, szivarvéggel a szájában. Eme szivarvég sose égett. Hosszúplatós, benzines ZIL. Tudott. Zoli bácsi is, mint oktató. Egyik nap korai órában esik az ónos eső. Csak rutinpálya, reggeliidő. Fiúk (ketten voltunk), ha meek a közértbe hozzatok valami érdekeset. De csak lassan, nyugodtan!...
Komótosan haladt, hófehér szakálla rengeteg gubancként terült mellkasára, haja csigákban hullt vállára. Szabályos időközönként koppantott botjával a színes madarakkal teleszórt kövön. A kuka tetején meglátott egy szitát, nyele is volt, kezébe vette. „Hát téged miért dobtak ki?” – kérdezte, megnézte jobbról-balról, majd besüllyesztette hátizsákjába. Mostanában ezzel ment le a...
Harangoznak! Hallod? Föléd hajol az idő, és te gőgicsélsz, és közben ízlelgeted az életet. Egy napon megkeresztelnek – már neved is van. Mindig éhes vagy, ha nem alszol és erőszakos. A vonat, amire felszálltál, egyre gyorsul. Botladozva, de már járni tanulsz. A játékaid nagy részét összetörted, pedig nem játék...
Nem unod, hogy minden évben eljátszod ezt? A Te ajándékod legyen a legdrágább, a legszebb, így Te legyél a legfigyelmesebb, a legszeretőbb – ez a célod, nem? Lökdösődsz, rohansz, közben vitázol, keresel, kutatsz, s mit érsz el vele? A legtöbb üzlet tömegcikkel, bóvlival van tele. Te igazán tudod, hogy...
Egy megállóban sok mindent lehet. Lehet várni, türelmesen vagy türelmetlenül, óránkat percenként nézegetve; közös társalgási nevezőt teremtve azzal, hogy szidjuk az esőt, a későn jövő vagy éppen kimaradó járatot, lehet kényszeresen fecsegni lényegtelen dolgokról, lassan-lassan kerülgetve a lényeget, avagy rögtön rátérni: a nőt a megálló falához szorítani, szoknyáját felrántani,...
„Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok.” (Jak. 4:8) Közeledik a karácsony, a szeretet ünnepe. Ilyenkor mindenki jobban vágyik a szeretetre, a megértésre, a jó szóra. Szükséges a szegények és minden rászoruló embernek a segítség, ilyenkor nagyobb az adakozó kedv. „… mert a jókedvű adakozót szereti az isten” (II....
Pár nappal a születésnapom után ízlelgettem számban a félbenhagyott mondatokat,a ki nem mondott szavakat, s úgy tűnik mintha csak tegnap kezdtem volna el az életet… Egyedül vagyok… a szobámat őrjítő sötétség és csend tölti be. Érzem a magány torz vigyorát egész létemben… Gondolataim elkalandoznak, s elkezdem kisöpörni emlékeim közül...
háborús rege Ez a történet a nagy háború utáni még nagyobb háborúban játszódik a múlt század negyvenes éveiben a keleti fronton a tengelyhatalmak ellen küzdő szövetségesek közös harca keretében az emigráns francia kormány létrehozott egy repülőezredet amely jelképes segítséget nyújtott a vörös hadseregnek így került a nyeman folyó mellé...
(Tüdőszanatórium) A tél jégcsillogású – farkas fogsorán Füstölgő vad – tetemeknek látszanak innen a falvak! Hegyek görnyednek az égig Hátukon a hósörényű, lassan múló ítélet! Fák – szarvasagancs ágain Fönnakadt felhők! Minden dermedt Gyémánt metszet! S, lágyan dalba kezd Egy vértől – piros hegedű…! 0
nem karácsony. azt talán észrevenném, a fenyőillat naranccsal elkevert ízét a nyelvemen, felismerném a gyertyafényes, fülig izzadtsággal megtelt szobát, finom tapintását az ünnepi bútoroknak, akkor így lenne, akkor minden rendben, zakót a fogasra, piros sálat, kabátot fektetnénk az ágyra, majd egymást, talán énekelne is a választott, ha lenne, a...
1. B.agóhiten élő nyakas paraszt, A.kiért nem zeng harang, sem malaszt, S.em a lova nem nyerít rá olykor, A.mint kicsivel is többet kortyolt… 2. B.akafántos vén kos, A.b ovo nem fontos S.alabakter csonka A.nagramma csonkja. 3. B.etyár élet, két picula, vad kaland, A.bsztinensnek betegség, ha torka nagy… S.ommás szégyen...
Bezártság, összezártság önmagammal Ráérően, türelmesen egymagamban. A dzsumbujban íratlan törvény Cigarettafüst, idióta önértékelésem Kivénhedni látszik, stílusosan fejezem ki magamat én Csöbörből vödörbe kerültem Kavarog a gyomrom, hányinger, cseng a fülem A pusztulásnak bűze átjár. Családom, édesanyám, szüleim – itt élnem-halnom kell. A hideg ágyon számoljam a napot és feljegyezzem....
Válasz vagyok a kérdésre, Sebtapasz egy vérzésre. De lehetnék tudatlanság, Vagy egy pallos, ami kettévág. Varázsló vagyok, csábító, Ajánlatokkal kábító. Elbűvölő szépséggel, Játszadozom a népséggel. A kiszikkadt agyat megtöltöm, Felnyitom a lélekbörtönt. Az pedig majd messze száll, Én meg lelövöm szép madarát. Kárt teszek vagy gyógyítok, Inspirálok vagy bénítok....
A sötét alagútnak, ahova most nézek falán gyöngyházszín derengnek hűvös neonfények. A sín görbületére most éles fény vetül; s én elindulok szembe, végleg egyedül. 0
Várakozás a télre a hóra A jóra a szépre a szóra Várakozás a hitre a fényre A gyógyító segítő kézre Várakozás barátra társra Az önzetlen gondoskodásra Várakozás a békére a csendre A világot átfogó rendre Mindig várakozunk valamire valakire A várakozás marad A várakozás a mi ügyünk Várakozás szerelemre...
Fúj a szél, mintha milliárd emlék szúrna Fáj a tél, a boldogság elmúlt újra. lesz-e még tavasz? A Jóisten tudja, Furcsa magányom egy vadgalamb búgja. Sírok most a szélben, bánom, amit tettem Nem tudom, hogy rossz miért is lettem Isten ellenére roszz útra tértem Szeretni akartam, tettem nem is...
Fél, de remél. Nonkonformista, mégis megalkuvó – Látszatot tagad, ám a lényeg marad: azt hiszi ő más. de a muszáj rányomja bélyegét, megkötözi két kezét, s közössé tesz különbséget, embereket így eggyé vesz, egy kalap alá, mindenkit egy Nap alá. Hiába a Nagy Változatosság, még a Kénytelenség önrabszolgaság. 0
Befutottunk az erdőbe, A fényből a sötétségbe, Ugye, csak én érzem úgy, tán Sosem lehet már ugyanúgy– Mint rég? Oly szép álomra talált szemem, Majdhogynem visszahozta hitem, És akkor hirtelen ott találtam, Magam egy üres szobában, Kérdéseim bőven akadnak még! Vissza-vissza!–Ha túl sűrű a köd, Vissza-vissza!– A hátunk mögött...
Mikor Jóistenünk; – örök hála neki. Teremtését a földre terjeszté ki, embert is teremtett; – nem sokat, de többet. Rétet is teremtett; – tágasat, szép zöldet. Látta a teremtés túlságosan zöld lett, ráadást teremtett; – mégpedig a möggyet. Legyen az embernek mindörökre áldás, csőben sült pulykához nagyon finom mártás....
Kényszer szülte írások, Úgy érzem, hogy dadogok. Ha verset akarsz olvasni, Régieket kell keresni. Leírtak ők már mindent, Kiaknáztak minden kincset. József Attila, Petőfi, ők igen, Ők tudtak verset írni. Minden leírtak már, Nyomort és szépet, Te csak ápolhatod Az értékes emléket. Nincs új téma, mit Szebben leírnál, De...