403. szám Széppróza

Forgószínpad

By

Harangoznak! Hallod? Föléd hajol az idő, és te gőgicsélsz, és közben ízlelgeted az életet. Egy napon megkeresztelnek – már neved is van. Mindig éhes vagy, ha nem alszol és erőszakos. A vonat, amire felszálltál, egyre gyorsul. Botladozva, de már járni tanulsz. A játékaid nagy részét összetörted, pedig nem játék az élet. Újra harangoznak és te már óvodás vagy.
Nehezen illeszkedsz bele a társadalomba. Elkezdődik a harc a labdáért, a nagyobb szelet kenyérért. Becsöngetnek az első órára, ez már nem az óvoda. itt már számon kérnek. Délután már a másnapra készülsz. Komollyá válik a játék. Vakáció-szabadság, de milyen rövid.
Újra megkondul a harang, és te már újra a padban ülsz, egy másik osztályban. Óra alatt elmélázol, de szép szemei vannak a hosszú hajú, kis, barna lánynak. Eltelt újra egy év és a szilveszteri harangok szólnak. Szorít a tavalyi cipő, kevés a zsebpénz. pedig meg kellene nézni még egyszer az „Egy nyáron át táncolt” című svéd filmet. Megborzongsz, amikor a fürdési jelenetre gondolsz, csak ne lenne olyan szomorú a vége. meghal alány, és te támolyogva lépsz ki a moziból. Hát ilyen az élet? Megrázod magad, hisz már nyolcadikos vagy, és nagynak érzed magad.
Ősszel rájössz, hogy újra kicsi lettél a középiskolában. Kezdheted elölről, senki nem figyel rád. Egyre gyorsul az idő, de az a lány tényleg nagyon tetszik. Harangoznak, újra vakáció, de hova rohan az idő? Ennyi volt négy év? Könnyes a szemed, ballagó vén diák, tovább, tovább.
Harangoznak, és te újra törpe lettél, eg kiskatona. Ez már tényleg nem játék. Baleset a lőtéren. Megrendülsz. Hadgyakorlat és távollét. Kiválót lősz és kapsz öt nap eltávozást, ennek is vége. Számolod a napokat, végre letelik, és szokatlan a civil ruha.
Kezdheted elölről. Harangoznak, és te várod az első fizetést. Nehéz beosztani. Emberek tűnnek el, és újak jönnek  – forog a színpad. Évek tűnnek el a süllyesztőben. Rájössz, hogy öröm minden nap, és elkezdesz visszafelé nézni. Sárgulnak a régi fotók és szerelmes levelek. Az idő egyre gyorsabban hajtogatja a forgatókönyv lapjait.
Beülsz egy régi vendéglőbe és keresd a régi ízeket és hallgatod a zongoristát: „akácos út, ha végigmegyek rajtad én…”
Karácsony van, harangoznak, állsz a tükör előtt és könnyes lesz a szemed.

You may also like