447. szám Vers

Nyugi, fiam!

Nyugi fiam! – le a kezekkel! – a húr vonói még kenetlenek. Én sosem a Nagy-Göncöllel kelek fel, de riadót is csak pirkadattal verek. Tartsd kezed a megfeszült gyeplőn, ne hidd, ha jogos már, szent a harag, s bár aratni nem akkor kell, ha megdől, levágni a termést zölden...
449. szám Beszámoló

Irány a Bánki-tó

A Város Mindenkié csoportot meghívták a szervezők, hogy tartsunk rendkívüli osztályfőnöki órát a fesztiválon. A szervezés folyamán még három programot kértek tőlünk: bemutatkozást más civil szervezetek és önkéntesek előtt, még egy rendkívüli osztályfőnöki órát egy nemzetközi csapatnak és egy kerekasztal beszélgetést a kormány kriminalizációs rendeleteiről a TASZ képviselőjével. Az...
450. szám Beszámoló

Anyátlan évszakok

  hát akkor mivégre mégis annyi elszánt csakazértis mutatványa isten csillag-távolába Lábnyomom pocsolyavíz tölti föl Ha egy pofont kapok, várok újra Hogyan, miért, kiért, meddig, miből Kérdezem dőlve a bádogpultra Az ötvenedik évem elején Mindennapos a ki ver meg hajsza A kabátomba kap a régi szél Borostám mögött, veszendő...
447. szám Vers

Rozsdásra őszülő fák

Gyantaforradás csöndjének a folyópart zörrenő nádja üzen: – rozsdára csorgót – Költött tavasszal a szárcsa! Fölfelé törő kopott fenyőkön   vörhenyes, kérget ráncoló hánccsá foszlott a múló idő, akác, s tölgy koszorúin rozsdállnak az őszi árnyak. – fogy a lomb, nőnek a házak – Nem társul Karácsonyillat a víz...
449. szám Beszámoló

Úszom az álomban

 úszom az álomban dobálnak hullámai oda s ide ha s amennyiben alszom mégis néha hozzámverődik a tested össze-összekoccannak fogaink csomózva állnak nyelveink egybe lebegnek egyik a másik fölött ide meg vissza lengve ringó szíveink nő felemel hintáztat az álom ingva keringek benned te bennem körbe-körbe mossuk egymás belsejét bársonyos...
449. szám Beszámoló

Dugóálom

Szürke, semmitmondó délután van, kalapom a fogason lógva érzi ma sem lesz különösebb dóga’. Ásít a csönd a félhomályban, nyakig unalomba beleporosodva sétabotom ül a szobasarokba’. Múlatom időm a végtelen semmibe, belefér, a: ki tudja mennyibe? Ábrándjaim sok-sok ölnyi láncon szaladgálnak, végüket alig-alig látom, barátságot kötve azért némi gonddal...
450. szám Beszámoló

Évszakok

  Lecsókolom szemöldöködről a hópihét, Bár magától is olvad, hisz tavasz van. Pergőbb az élet, lucsok csak itt-ott, S ha bele is lépsz, megszárad gyorsan. Miért is szebb a tavasz, mint az ősz ? Hányok az ócska szeteotipiáktól: Prímán tudok depi lenni a harminc plusztól, (Ha akkor jutok messze...
447. szám Vers

Hogy ki volt Gipsz Jakab?

Az élet tiszta hazugság. Hazudnak neked, hazudsz te is, hogy ki ne add magad hazudsz magadnak, hogy elhiggyék: – ez te vagy magad!  Aztán tükörbe nézel véletlenül egy idegen – aki szembekerül veled, rádöbbensz: – hisz Őt nem ismered!  E  levelet is törlöd, s megtagadsz: Gipsz Jakab – ki...
449. szám Beszámoló

Mozdulj!

  Jól folyik a szó, jól terjed a hang, jól esik minden – – hát menj és haladj! Mozdulj, mert érzel! Köpni könnyű! Menni sem olcsó, inkább egyszerű!                                 2011 augusztus, különdíj 0
447. szám Vers

Neved

Nevedre megremegek. A felhők mögött a Nap Ontja az időt. Elnémulok. A földön hangyák Vagy emberek. Te,kimondhatatlan. Ellen semmit se tehet. Seregek gyűlnek A végső harcra. Igazítsd léptem, Szavam. Szívem. A felhők alatt Fák,füvek. Csendesen haladok. Neked írok. A világ forog Szennyesen. Fogd kezem, Igazság. Haladjak Feléd. Békességed minden...
449. szám 602. szám 750. szám Vers

Levél

(Illési Béla Imréhez) Az igazat mondd! – így szól ránk a Költő. Komolyan int, jó lenne őt követni. De kérdem: van-e még, akit valóban érdekel, (hisz időközben eltelt néhány emberöltő) ha egy vers ma igaz ügyért perel? Az igazság is mennyit változott azóta! Hányszor váltott arcot, színt, ruhát! S...
447. szám Vers

Költészet szonettkoszorú – XII.

Költészet szonettkoszorú XII. Vad, darabos szavaid lenyesed, türelem szigeted lesz hol követed napodat; csakugyan magasan csavarog ma; nagy feladat köveit viseled s nehezen cipeled fel. Sok kalapos kritikus szimatol, dühödet lenyeled – nem baj; kidobod: tipikus matador – szavakon lovagol, ha lel valamit; megakad, lehajol, tapogat s – csomagol....
449. szám Beszámoló

Akár ki is nyithatod

  Az abszolút megszokott, mégis Zavarba ejtő tétovaságban Legalább készüljön el egy vers, – Mondod –, Csakugyan félálomban tengsz-lengsz. Amikor sima az út, Akkor túl középszerű, kényelmes. Ha pedig feltört, göröngyös, Olyankor földhöz vágod a kalapod, Maradsz. A minden oldalról átszűrődő Hangfoszlányokat felismered, Végigcsoszogva a folyosón Szeszeket kipárolgó férfiakkal...
448. szám Riport

A teljesítményére figyel – beszélgetés Menczer Tamással

Menczer Tamás, a Magyar Televízió és a Duna Televízió műsorvezetője végigkísérte a nyarunkat. Igaz, csak a tévé képernyőjéről, ahol  az m1 Balatoni Nyár című magazinműsorában szórakoztatott bennünket. A sportban, közéletben egyaránt otthonosan mozgó műsorvezetővel a nyárról, s őszi feladatairól beszélgettünk. Sokáig a sport volt a mindene, később azonban már...
448. szám Riport

Az aktivista -Interjú Bene Gézával

„A Fedél Nélkül terjesztő, nem bűnöző” – Milyen körülmények között születtél és nevelkedtét fel? – 1964-ben születtem Mátészalkán egy néggyermekes családba. Öt és fél éves koromban szívműtéten estem át. Ami az orvosok szerint azért volt fontos, hogy ne csak tizennyolc éves koromig éljek. Éppen ezért felmentettek a katonai szolgálat...
450. szám Riport

A művészet az egészségesek luxusa – Beszélgetés Harcos Bálinttal

                          Harcos Bálint 1976-ban született Budapesten. Eddig egy verseskötete (Összes) és egy regénye (Naiv Növény) jelent meg. Generációjának egyik legígéretesebb tehetsége. A fiatal szerzővel művészetről, irodalomról és 2006-ban megjelent regényéről Hományi Péter beszélgetett az Írók Boltjában. – Megkaptad az év legjobb első szépprózai kötetének járó Bródy-díjat a Naiv Növény...
448. szám Széppróza

Meleg melegben 

Jobb időt maga a teremtő sem teremthetett volna. Kicsit túlzásba is vitte. A Duna mint valami foszforeszkáló képzeletbeli célszalag szinte izzott, fel-fel csillámlott, fényözönnel veszett bele a végtelenségbe. A szállodasor ablakai mint megannyi kis méretű nap mélyvörös színben „világítottak”. Dolgozni, sétálni alig, képzelegni annál inkább lehetett. Arra gondoltam, hogy...