Ha szóltam hozzád,
néha láthatatlannak
éreztem magam;
jobb esetben megigazítottad közben
a frufrud, vagy sminkeltél –
akkor tükörnek.
Volt, hogy órákig beszéltettél,
mint egy óvodás az apukáját.
Olyankor átröntgeneztél, szinte
éreztem a sugarakat.
Mire feleszméltem,
meglopva, kifacsarva dőltem le a kanapéra.
Tudod, az egészben mi a legszörnyűbb?
Egyáltalán nem voltam különb nálad.
2012 június, harmadik díj
