Az idősödő férfi a vásárcsarnok árkádjánál álldogál a pirkadatot követő kora reggelen. Egy dobozos colát kortyolgat. – Én, kérem tisztelettel, United States of America-i colát iszom – jelenti ki fennhangon magában. Június hónap és hűvös, pár celsius fokkal kevesebb az átlagnál. Rágyújtana egy cigarettára, hát igen: ha volna. Mondhatni...
Nagy tisztelettel elküldöm Önöknek Frissen írt versemet, Kérem, hogy közöljék le, ha közlésre Önök szerint is érdemes. E sorokat Ludányi László töltötte meg, Az Úr X. esztendejének Y havában Egy szelet kenyérrel és vízzel a hasában, Mert éhgyomorra írni soha nem szokott… Szánalomra azonban nincsen semmi ok, Csak agyamban,...
read more
Likes
Míg távol voltál, hiányod járta át gyomromat, idegeimet, és petyhüdtséggel protestáló, lankadt péniszemet. Jelenléted immár zsibbaszt, és túlcsorduló vágy foglyaként, hiányod telíti életből létté szürkületem illanó csillámait. A nélkülözésben laksz, bodza-csatakos páratlanom, ott ágyazok neked – én hajléktalan – menhelyet, hetérát méltán illető szűztiszta fekhelyet. 2014 június 2. díj...
read more
Likes
Ronggyá olvasott ponyva ez a város. Elcsépelt történet, poénját unom. Nincsen már semmi, ami idefűzne, elvásott a béklyó, meghalt a húgom. Fásultan ásít rám a foghíjas környék. Az ínség mészkeresztet firkál kirakatra. Nincs sehol vevő, lassan már eladó se, rozsdapor szitál a redőnyről lakatra. Fáradt olaj csillan a tócsa...
read more
Likes
Nem én kerestem párom a véres pusztában és nem én találtam ki viharos éjszakákat amikről te meséltél nem én keltettem orkánt, mely öledbe fújja magam nem én jelentkeztem, hogy hű társad legyek és éjszakánként mint folyó szeljem testedet – napfelkeltét kortyolgatva, mely nem engem illet – és nem én...
read more
Likes
Nekem már gömbölyű a világ, mint égen a telihold, nem kábít szerelem, se bú, se bánat, nem várok örömöt, sem kalapos ördögöt, sütkérezem nap melegében, gyönyörködöm felhőtlen égben, ha jól számolom, van még negyven nyugdíjas évem, addig vígan élek, semmitől sem félek, nem izgat hiúság, sem múló szépség, szögletes...
read more
Likes
Interjú Mészáros Gyula lovasoktatóval, a Lóközpontú Ló és Lovas Kiképző Iskola alapítójával Talán sokan emlékeznek A suttogó című amerikai filmre, amelyben Robert Redford alakítja azt a különleges képességgel rendelkező címszereplőt, aki ért a lovak nyelvén, gyógyítja a nyughatatlan és kezelhetetlen állatokat. A suttogás módszere, a bizalmon és szereteten alapuló...
read more
Likes
A budapesti hidak gyönyörűen ívelték át az öreg Dunát. Melyikek is? Lánc-híd, Petőfi-híd, Erzsébet-híd, Margit-híd, lehet, hogy sokat kifelejtettem, de mindegyiket végigjártam. Elhatároztam, hogy meglátogatom a Gyenge-lelkek-hídját, abban is a Hajléktalanok uccáját. Különös nyár volt. Szinte nem volt tél, az emberek áldották istent, hogy nem kellett annyira fűteniük, vagy...
read more
Likes
Voltak pillanatok, amikor nagyon magányosnak érezte magát, pedig nem is volt egyedül. Legalábbis első ránézésre semmiképpen sem volt egyedül, és ennek ellenére…, és ennek ellenére ő mégis magányosnak érezte magát. Belülről teljesen üres volt, fakónak és íz nélkülinek érezte magát. Nem ízetlennek, hanem szó szerint íz nélkülinek. Üresnek, mint...
read more
Likes
későnyári füll félig hajlandó halandó ajkak két ajtófélfa közt rebben a tüll – dobbanva nyíló ablakban félig dúdolón is fél-álmodó szemek a tükrök mélyén s a falak is mintha befelé nézőn kifelé dideregve álomképeik kutatva-keresve – visszaálmodja a tégla azt mikor még agyag volt madárlábak lépték s bogarak –...
read more
Likes
Ha Benned, hát bennem is: Szerezz! – habzsolj! – ördög pörög. Bizseregnek irigy gyöngyök A teltséget csak űzzük, űzzük, bizony, felfele fűzzük e gyöngysort a spirálba, fanyar siker-fonálra. Vedelj! Zabálj! Az a tied! – sziszeg. Befűz és már zúgó örvény tekereg immár Benned bizsereg: fura teltség, uncsi gyönyör, –...
read more
Likes
éjjel e forró nyáron magányosan a kezdetektől mostanáig várom kiontott vérem megcsillanhat-e ott arra valamiféle kőoroszlánon vagy már uncsizott múlttá vált feledett a reneszánsz a barokk a köpönyeg alól a tőr az éjben csatornát átsikló gondolában a csók s hasonló ármányos csalafintaságok holdfény méreg és bor hozzá kísérőnek hűvös...
read more
Likes
Országúti séta – forró aszfalt mezei préd-a róka nyulat evett… Meghal a szoba, kell az enyhülés dolgozik a Nap – a természetnek tett. Mondhatjuk mindig – „Ez így jó, úgy nem”. Dicsőségre vágyunk, félre lépünk. Szidjuk a sorsunkat, sőt verekszünk. Tudatlanul bizonyítjuk, keveset tettünk. Magunknak igazoljuk a bizonyságot. Nem...
read more
Likes
Lennék az ajtó, Amit kinyitsz. A kilincs, Amit érint kezed. Lennék egy forró éjszakán, Hűs párna, Melyre lehajtod fejed. Lennék az álmod, ébredésed, Jó irányod-és tévutad, Igazad s tévedésed. Lennék mosolyod, könnyed, Ábránd szívedben, elmédben a tudat, Azzá válnék, Kedves Tebenned, Amitől újra s újra Remény rügye fakad, S...
read more
Likes
se buddha se bódhiszattva ez a karcsú nyárfa biza sajna álmos és lusta lótusz csókja késik már ha egyáltalán valaha se buddha se bóddhiszattva fehér békebéka barlangja homályában a szerelem ördöge várja de sajna ez a karcsú nyárfa bár nyalka biza álmos és lusta 0
read more
Likes
Mondják, aki kíváncsi, hamar megöregszik, de erre most rácáfolunk. Eifert János nemzetközi szinten elismert művész, tapasztalt alkalmazott fotográfus. Egy baráti örömfotózás után indíttatásról, tehetségről és a társadalmi helyzetről beszélgettünk. Fotós, fotóművész, fényképész, fotográfus – melyik megszólítást preferálod, és miért? Egyszerűen Eifert János fotográfusként szoktam bemutatkozni. A rendszerváltás után bekerült...
read more
Likes
Az autó csendesen suhant a vaksötét éjszakában. A fiú a kormány mögött, az előttük lévő, fényszóró által megvilágított utat fürkészte a tekintetével. Hiába haladtak főúton, hajnali kettőkor szinte alig volt forgalom. Néha egy-egy szembe jövő autó vakító fényszórója húzott el mellettük. A légkondicionáló halk duruzsolásán és a motor tompa...
read more
Likes
Havas sötétbe hajlás, szavak, szavak, szavak Fentről, zöld, nagy remények. Arc voltál, szép, az is maradsz, nem jöttél ki elém zuhogó esőben. A nevem se, nemhogy a szemem színét. Nem loptad el, rájöttem közben, hogy én szórtam szét mindet 380 nap vagy lehet több. Meg is érdemeltem nem...
read more
Likes
Esős, bántó és a szokottnál is ködösebb volt ez a májusi nap. T.-nek semmi, de semmi kedve nem volt az utcára kimerészkedni, dolga sem sok akadt, barát sem hívta fröccsözni, akkor meg minek ugye. Nincs ereje magára kapni kopott kabátját, félretaposott cipőjét, hogy azon izguljon, mikor ugrik elő valamelyik...
read more
Likes