522. szám Vers

Szent Márk tér

By
éjjel e forró
nyáron magányosan
a kezdetektől
mostanáig várom

kiontott vérem
megcsillanhat-e
ott arra valamiféle
kőoroszlánon

vagy már uncsizott
múlttá vált feledett
a reneszánsz a
barokk a köpönyeg

alól a tőr az éjben
csatornát átsikló
gondolában a csók

s hasonló ármányos
csalafintaságok

holdfény méreg
és bor hozzá
kísérőnek hűvös

hasak össze s
forrósodó vér

egybeolvadás és
egyszerre ütközet

míg itt havat söpör
kihalt tereken kopár

uccákon a szél

a falakból néhol
kimered egy-két

You may also like