Minden ígéretem és igyekezetem ellenére nem tudok most sem vidámságról beszámolni. Ezt a naplót a korona árnyékában írom és nem olyan módon, ahogy arról kislány koromban ábrándoztam. Nagyon nem. De hát a korona szó jelentése mindannyiunk fejében átíródott. Nincs olyan család ma a világon, ahol ne aggódnának most a...
Demény a legismertebb „celEB”, véleményvezér és blogger. „Gazdi” Magos Judit könyvei – Demény – Most én ugatok és Demény – Kóbor kalandjaim – sokak legkedvesebb olvasmányai. Rajongótáborában kutyás és nem kutyás kétlábúak egyaránt megtalálhatók, mert derűt, humort és reményt hoz hétköznapjainkba. Deménnyel és Judittal személyesen most nem találkozhattunk. Az...
tovább
Likes
Szeretnénk meghívni Téged egy minden értelemben gerinces edzésre! Mikor? 2020. április 9., csütörtök, 18:00–19:00 Hol?: https://www.facebook.com/events/2610408335840078/ – a facebook eseménynél lesz majd az élő videó Biztos Te is szoktad látni őket, ahogy árusítják az újságot. A lap mellé mindig jár egy-két jó szó, mosoly és kedvesség is. Ha pedig...
tovább
Likes
Nincs ajtóm, Nincs hová belépned hozzám barátom, Sem ablakom, melyen át kilátsz, S amin az eső kintről kaparász Csendes vasárnap délutánon. Életem maga a megnyitott tér, S az eső a nyakamba csorgás – Palackba zárt tablettás boldogság segít, Ha rámtör a szorongás Falak nélküli sorsom szobáján Akárki megvetőn, közönnyel...
tovább
Likes
Kertvárosi csend. A fülledt éjszakában macskaléptű holdfény járkál a háztetőn. Olcsó bérű szoba. Idegen vaságyban testszagú, fals álmok gyűrött lepedőn. Riadt, egérszemű kushadó kis vágyak hajnaltól reszketőn el, – hazatalálnak. Még néhány perc haladék, s az óra nyersen üt: Kinek nincs otthona legyen jó – mindenütt! 0
tovább
Likes
Találtam egy szót. Úgy hevert előttem, mint ujjak közül elgurult forint. Nem kellett senkinek, én lehajoltam érte; eltettem, léptem, – s lám csak már megint! Összeraktam, mint a dominót. Illettek egymáshoz. Gyönyörködtem bennük, és ekkor, jaj! – váratlan nagyon játszani támadt kedvem, s gyűjteni. Zsebre tenni reszkető kezekkel, s...
tovább
Likes
Én úgy vagyok itt régóta, mint a tengeren a hullám, Véget nem érő borult napokon. Örökké fényben fürödnék, a napot szomjazom. Hiába. Tűrnöm kell, bár szenvedem nagyon, Míg a szürke égből egyre esőpermet hull rám. Hajókat hordott egykor hátam. Ma már csak emlék, Lefoszlott rólam rég a hiú hab,...
tovább
Likes
Valami más mindig, ami minden dolognál fontosabb. Előbb egy zsömlét kell megenni, hogy a gyomor ne legyen karcosabb. S csak aztán, aztán lehet szeretni múltat, jövőt. Vagy eltemetni. Előbb egy padra kell feküdni, ahol az álom fészkét megleled. Még előbb rongyokkal takarni megfáradt, fázós testedet. S csak aztán, aztán...
tovább
Likes
Elmúlt a nyár megint. Elmúlt – hogy újra fázni kelljen. Kis testem reszket s lassan aludni tér. Ma varjúhorda vonult át felettem: ”De kár!” Mondd kis tücsök: az életed mit ér? Örök túlélők! Ti könnyen szárnyra keltek, az ösztön hajt, a messzeség megélhetést ígér. De én bolond még mindig...
tovább
Likes
Egyszer a szikra, ki balgán nagyra vágyott, Kipattant az éltető, s ölelő lángkarokból. Felszállt a magasba. Ám a sötétben félni kezdett. Egyedül volt. Fázott. Végül megfagyott. A koromszemcsét a szél messzi elsodorta. Nem úgy azt, mit könnyelműn elhagyott. Már nem látta többé, hogy a tűz, amit lenézett, Nélküle is...
tovább
Likes
(ars poetica) Az én versem ne legyen soha magasztos eszméket kergető, lihegő, se jól fésült, divatos. Felszínes, ostoba. Járjon a földön, ne legyen egekbe törő faragott szóképek katedrálisa. S ne legyen a bálvány-perc számára állított díszes rímoltár előtt motyogott ködös, zsolozsmás metafóra-ima. De legyen, mint a vak kosárfonó látó...
tovább
Likes
Újsághír: „Az orvostudomány újabb sikere: néhány nappal ezelőtt sor került az első műszív műtéti beültetésére. A kicsiny gépezet egyelőre hibátlanul képes együttműködni az emberi szervezettel, és tökéletesen ellátja a szív keringető funkcióit.” Mielőtt a kalapjáért nyúlt volna, még egyszer megnézte magát az előszobatükörben. Mint mindig, most is igen alaposan....
tovább
Likes
Hegyek homlokán a bérc, a messzeség, a csúcsok fölött átkélő, büszke ég. A patakkal elfutó pillanat, a nyár, egy kiálló gyökérbe botló napsugár. Lombok között a fészekalj-csacsogás, a szárnyassá pelyhező tág térre ocsúdás. Őz lábnyom. Bokrok tövén az ösvény rejteke, szívdobbanás, élet-csend, a tölgyek éneke. * Hegyek homlokán a...
tovább
Likes
A fejes káposzta acsarog a tökre: Ütődött vagy komám! Az maradsz örökre! Lököttnek talált ki téged a teremtés, Kobakod, ha van is, nem fő az, csak termés! Ámde nézd az enyém! Csudájára járnak: Legkerekebb feje széles e világnak! Az asszonynépség is csak miattam áll sorba, Becézik buksimat, úgy kerül...
tovább
Likes
Délibáb csupán, mi más is lehetne?Már nem tudtam többé a szememnek hinni:a forró aszfalt reszkető ködénfiatal, szőke lány sietett felém.A lomha lépcső restellt talpához érni.Repült a lány. Én néztem ámultan, bután,az olvadó aszfaltba gyökerezve. Maga az ifjúság jött vele felémtán húszévnyi hetyke, s romlatlan üdeséggel.Búzavirágkék szemét rám emelte, –elhagyott...
tovább
Likes
Kopottas hangszer. A billentyűzeten átfázott kolduskéz tétováz. Csak néhány akkord zokog fel fájdalmas, vesztesen: az ég tavába csobbanó fohász. Az aggastyán hallgatja döbbent, csendesen. Tehetetlenül tördeli két kezét. Elrejti arcát. Ember ne lássa meg könnyezni nincstelen istenét. Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében. 0
tovább
Likes
Naspolya nem töri fel szám, kertem csendjétől idegen a harsány szó, s a szívet melegítő gyermekkacagás. Színtelen élek, mint mind, ki csalódott, élete íve is egyre hanyatló, – már csak a lejtő, s várja, hogy eljő a körmeszakadt zuhanás. Fogytán az erőm, s e vérző alkonyi órán szemem sugarából,...
tovább
Likes
(néhány sor a Szózathoz) Szeretek itt élni, ahol bölcsőm ringott, s élni itt szeretnék, – csak jobban egy fokkal, mint arrébb, pár sarokkal. Ide születtem. Itt áld, ver az Isten, s úgy röghöz kötődtem, – koporsómra koppan, ha szórják majd, marokkal. Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében....
tovább
Likes
Isten! – ha vagy, ne válaszolj, bár mégis, újra kérdezem: mért adsz erőt, s mért átkozol, hogy élni, bírni, tűrni kell? Csak nézz le rám, és láthatod, nem élet ez, csak létezem. Veled öregszem, jó Uram. No nézd: ezernyi ránc homlokomon, és úgy érzem, magamra hagysz, nem kísérsz már...
tovább
Likes
(a „Vagyunk” egyesület megalakulására.) Alibi vers. Egy dal, – magamnak. Ez hozhat tán egy csöpp nyugalmat, amit pár szó, egy dallam adhat. Tőlem, nekem, s azoknak, akik meghallgatnak. A várost járom, üres zsebekkel, fáradt, kedvetlen. Éber szemmel a szépet keresve bármi ellen, ha gondjaim szemben, sereggel. Elágazás. Itt döntenem...
tovább
Likes