A Népszínház utcában Ültem egy padon; Körülöttem Portálok, büszke ablakok – Homályosak, vakok Világtalan mind, s fénytelen – Valami különös varázs: Felragyogtam, izztam, Mint kovács üllőjéről Kiröppenő parázs Égtem, tündököltem, És fényem szerteszórva Akkor és ott – Egy pillanatra – Majdnem Költő voltam. Részegen, csillogó szemmel Ültem a padon...
a dombtetőn a kis fenyves fehérbe öltözött kertünk végén a jegenye ősz szakállú óriás lett és odafent a szürke függöny mögött az angyalok főpróbát tartottak zümmögött a csend dudorászott a nyugalom emlékszel anyu akkoriban félévszázada milyen szépek voltak a karácsonyok ötven év úgy elszaladt mint gondtalan röpke gondolat Te...
tovább
Likes
Molnár Piroska a Nemzet Színésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Prima Primissima díjas, Arany Medál-életműdíjas, Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas színművésznő. Művészetét a szakma és az ország ezeken kívül még számtalan díjjal ismerte el a pályán töltött évtizedek alatt. Molnár Piroska 1968-ban lépett színre a Szegedi Nemzeti Színházban, azóta több nagyszerű...
tovább
Likes
Karácsonyi ének öleli a szobát, szénának illata a kisdednek jászlát. Ünnep hangulata lelkembe költözött, emberi hajlék is ma díszbe öltözött. Fenyőknek illata tereken is árad, üzenet van benne embernek, világnak. Béke és boldogság legyen az ünnepen, csillagfényként éljen emberi szíveken. A legszebb ajándék a szeretet legyen, türelem, megértés, boldogságot...
tovább
Likes
Fekszem a kórházban, csövek állnak ki belőlem, öt darab, egy az orromból, mint gyomor katéter, kettő a két kezemből, infúziók, egy a hasamból, ez a sebnedvek elvezetője, és zacskóban végződik, ami az ágytól jobbra a padlón fekszik. Az ötödik cső pont a legkedvesebb, legféltettebb szervemből jön ki, ágyról balra...
tovább
Likes
Huncut kis nevető szemed, törékeny kis termeted emlékeim ködén még reám mosolyog, kezed a kezembe, lelkem a lelkedbe vidám táncot rop. De nem értem, mi történt? Elmúlott a nyár, a napsütés, a vidám percek, helyette jött az esős ősz, s a betegség. Melyik boszorkány átkozott meg, kis Dorothym? Összekötöm...
tovább
Likes
Egyszer csak ragyogó napsütés vett körbe bennünket… Többen voltunk. Erre mondják, azt, hogy megszülettünk. Közülünk a legnagyobbra mondták, Ő a mi mamánk. Nem is értettem egy darabig, hogy ez mit jelent. Később, mikor már kinyílt a szemem (ugyanis először még nem bírtam a fényességet, és így nem is nagyon...
tovább
Likes
isten jó ha van nem lévén vagy keresgélve mindhiába mert elakadt a forgalomba’ az lenne ám a rejtvény megfejtve már helyére ülne az ember jobbján gyermekével aki a keresztségben az EGO- nevet ezt az öngyilkosságra sarkallót kapta mivel tudjuk jól: nomen est omen 2015 október, első díj 0
tovább
Likes
Már nem volt kiút a házból. A cselédlépcső fityegett csak, és a félárbocra vetődött zászló, egy szakadt női fehérnemű, a parti kegyhelyről menekülő Pénzváltó Emese maradéka. Annak előtte sokáig alkudoztak a pillangó könnyező keresztjére óvszeresek, zsebhokis vitézek, ezen a hajnalon senkise gondolt az ólálkodó mesterlövészre. Nyomorúságos ostorfény, riadt patkányosonás...
tovább
Likes
Advent. S az ünnep előtti nagy csendben a tél nem várt ajándékkal érkezett. A szürkeségből, – ami lehetne tán az ég fent, hó hullott a városra hideg, fehéren. Széllel jött. Bántóan, keményen, és esett, szünet nélkül esett. Belepte lassan a háztetőket, elfedett járdákat, utcákat, tereket. A zord idő jeges...
tovább
Likes
Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak és kórházi dolgozónak. Előhang XIV. Ha sokat buktál, a kólát potyába adják, hogy a dupla duplán dukál, lassacskán rátalál saját nyomára a játszmába ájult orángután. Sokat mocorog. Szorong? Morog, mozog, hagyná a...
tovább
Likes
Későőszi szél rázza a száraz ágakat megint; a nyáron megnyurgult cserszömörce üstökét két kézzel cibálja. Hideg telet jósol macskánk hosszú szőre és a kertben élő mókus gyarapodó hája. Most minden élő túlélésre játszik, tartalékol, spájzol, aggódva remél; ki tudja, mit forgat vasderes fejében a jégcsapszakállú büszke vén. 0
tovább
Likes
Pogány Judit Kossuth-díjas, Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társaságának örökös tagja. 2015. november 1-én ünnepelhettük, hogy kerek ötven esztendeje van a pályán. Ezalatt az idő alatt rengeteg csodálatos, és nagy szerepet játszott el színpadon és filmvásznon, számos mesefigurát személyesített meg felejthetetlenül. Nemzedékek nőttek fel a kis Vukon...
tovább
Likes
Szeretek örömöt adni és nagyon szeretek kapni is. Milyen ideális alkalom erre a karácsony! Lenne. Lenne? Ha lehetne, mi is lenne jó? Elmondjam? Mondjuk hogy van egy picike lakásom, illetve lakásunk. A párommal meg a gyerekemmel. Van már adventi koszorúnk december elején és – bárminő felnőttek is vagyunk –...
tovább
Likes
Balesetek előfordulnak az ember életében. Van, akinél már a születése is ide sorolható, hiszen a baleset tág fogalom. Sokan hajlamosak arra, hogy minden rossz történésért másokat hibáztassanak. Bukás az iskolában, családi gondok, hajléktalanság. Nem dicsekvésből mondom, de én nem vagyok ilyen, sőt, a születésemet is csak gyári...
tovább
Likes
Egyszer volt, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren is túl a kerek erdő szélén éldegélt Postás Péter, a cserebogár. Egy napon hatalmas megtiszteltetés érte Pétert, királyi levelet kellett kézbesítenie. Az erdő királya a levelet barátjának, Maci Lacinak küldte, hogy meghívja délutáni teára a palotába. Péter annyira izgatott volt...
tovább
Likes
Dalt vártatok tőlem, Könnyedet, Amire táncolni tudtok, Összebújva szerelmesen, Mit sem számítva, ki írta meg… Verset vártatok, Csak szép legyen, Pajkos , fűtött erotikával, Forró vágyszavakkal fűszerezve. Miért? Mért? Miért? Ha bennem nincsen! Szerettem én is oly áhítattal… A Gellért hegy tetején, Összeért ajkam az Ő ajkával,...
tovább
Likes
Holdbéli tájon üldögélek, s lóbálom a lábam- bim-bam, bim-bam. Nem találom a kezed, a derekad, a szemed. Kivezényelt tücskök ciri- ciri-ciri-ciripelnek csöndet a sivatag oázisában. Kút volt az öled, és kimer- telek-telek-telek. Holdbéli tájon üldögélek és lóbálom a lábad- bim-bad, bim-bam. 2015 Szeptember, 1. díj 0
tovább
Likes
Májusi eső – aranyat ér. Ólom ég alatt siket a tér, májusi eső – lassuló lázak, vizet vedelnek roskadó házak. Dohos kín kutat szelíd szobákban, nyavalyák, éhkopp – szakadt ruhákban, avas kenyérrel vívnak a gyomrok, tanulság nincs, csak fonnyadó sorsok. 2015.05.25. 0
tovább
Likes