Dvorcsák Gábornak A nagy űr, és a tétován szótlan papírlap a druszám, nehézségeim, úgy hullnak a fejemre vissza flottul; a lelkem tele van róva jelekkel, igen keszekuszán, benne a feszültség, akár számszeríjon a fölcsigázott húr. A földre talán túl későn, vagy talán túl korán jöttem, úgy szúr a fény,...
Elküldhetetlenül leküzdhetetlen elűzhetetlenségeim Sűrűn lakott racionalitásaimért elűztem ellenségim hadát Átmentve csak 2, azaz kettédadogtam vagy maradsz velem még és kibírod elhajlásaimat vagy rohanva távozol és viseled sorsodat 0
read more
Likes
Kicsit szeress és nagyon kívánj a hold eltűnt ezen az éjszakán magányosak mind a csillagok kicsit szeress hiszen én itt vagyok ragyogó vörös láng a hajad betakarod fakó arcomat gyújtsd fel végre titkos fényemet mert szüntelen sötétség nem lehet üres tartály megsebzett szívem hogyan tölthetném tele a tied látod...
read more
Likes
Nézd szobámat, a sok cső fel-alá fut, Vezetve a gázt, miként anyja a út, S nem kérdezem: rendben így van-e, Nézzük, lám miért? Máshogy is lehetne? Így vagyok Veled, egyetlen tövisem, Belém törtél, mérged átjáratva tetemen, Jótékony szer, hisz szerelem, Kérnélek, tiltakoznék, (Oldozz fel alóla engem!) Lettél, kit régen...
read more
Likes
Ha tudnád, mennyire bánt, hogy olyan közömbösen néztem tegnap este Rád, talán megbocsájtanál. Ha tudnád, mennyi a gondom manapság, talán el tudnád hinni, egyetlen fegyverem gondjaim ellen: a közöny. A közöny, ami úgy belém csontosodott, mintha lelkem gerince volna. Mintha már élni sem tudnék nélküle. Ma már jól tudom,...
read more
Likes
Száll a szél zörögnek a lombok hajbókol s táncol jó néhány levél átszűrődő a napfény és né fejjel lefelé felfele néző lábakkal aranyszálon lóg a pók a saját selymén légyért csorgó nyállal persze hogy álmodozón át átvillanva agyán távoli rokonai a párkák és a múzsák elmosódott emléke hajdani szövőszékes...
read more
Likes
Úgy tesz, mint aki nincsen itt. Nem veszi be, vagy van neki, maga adagolja gyógyszereit. Nem eszik a többiekkel, de a részét – sok éheseknek –, senkinek sem ajánlja fel. Nem beszélget senkivel. Külön, és röviden telefonál. Különb s különb látogatóival cikcakkban a parkban sétál, tekintetével gesztikulál. Egyedül alszik...
read more
Likes
Otthontalan magányod szeretetért reszket, vad szelek tépáznak, hideg eső áztatja a tested. Én zuhanok – te távolodsz, a lét lassan szétfolyik. Talán lesz még, ki helyettünk éli meg az álmok vágyait. 0
read more
Likes
Hol fekete holdtól barna minden árnyék, koszos kartonpapírján koldus köhécsel, kutyája bökdösi „hagyj már, nagyon fáj még…” s gazdáján szeme a Hűség Zen-körével. Törpe toporog; undorral tojnak rá; csak négykézláb mászik: hátra néz térde, agresszíven üti földhöz poharát; márvány falakon kong az alkony mérge. S míg zsebre tett kézzel...
read more
Likes
Meghitt csöndre int a Balaton, ha rohantál, megtorpansz partot érve, a lágy, simogató hullámoknak ellenállni nem tudva. Vadkacsa ring szelíden a vízen, Fiókája halk, esdő csirrogása hallik a békés csöndben. A nádasnál hattyúpár úszkál, de füttyödre nem jőnek, mert kenyeret nekik ma nem hoztál. A távolból sötét vitorlás közelít,...
read more
Likes
A vágy, ha útra kél, mint kis patak, cserfelve fut, rohan, bár néha megtörik fehér kövek között, míg habjain a fények kergetőznek. Nem tudja még, hogy mennyi mélység várja, ketté szakadva új utat keres, talán homokba vész, vagy bő vizű folyóvá nő, és zúgva hömpölyög. Légy hát folyó, kicsiny...
read more
Likes
Lecsókolom szemöldöködről a hópihét, Bár magától is olvad, hisz tavasz van. Pergőbb az élet, lucsok csak itt-ott, S ha bele is lépsz, megszárad gyorsan. Miért is szebb a tavasz, mint az ősz ? Hányok az ócska sztereotípiáktól: Prímán tudok depi lenni a harminc plusztól, (Ha akkor jutok messze a...
read more
Likes
Szétkenődő tintapacák Bevésődött hosszú ránc Rönkből kinőtt gyenge faág Megújuló vén románc Összekulcsolódó kezek Körbe járó kerge ész Mestered, vagy bábod leszek Eldönteni nem nehéz Gondolatok végszavára Motoszkáló zaj felel Képzelet a vágy tanára Melyik úton enged el Árhullám lett pille testünk Eggyé váló két folyó Torkolatot hol keressünk...
read more
Likes
Azt mondják, minden sikeres férfi mögött áll egy nő. Hát, ez biztos. De én inkább arra szavaznék, hogy minden siker mögött ott áll a szürke eminenciás, aki ugyanazt talán még jobban tudja, mint a sikeres, csak rosszabb a fényképarca. Jereváni hírek… 1953. május utolsó napjaiban rettenetes időjárás volt arrafelé....
read more
Likes
Szín-ház? – én abban lakom… s páran voltak utána – meg a holtak remegőn reszketeg félholt színek és zsibbadt kakaó… míg és mint Casanova a hintóba fogva lábain vasalatlan a patkó s kifordított kesztyűvé vált a világ és az üres könyvtárban a könyvekből jövő esdeklő kiáltás – hát így...
read more
Likes
amikor bolyongó léptekkel megyek aláhullott vállal mint vert emberek nem hinnéd miért is hinnéd olyankor érzem magam néha a fejem fölött is vagyok sebzett tüdőm a szárnyam s már elhagyhatnám magányos őrhelyem mit őrizzek mit vigyázzak csorba fegyveremmel? az álmot? a tudattalan testet? kínlódó szavainkat kötözze így az elme?...
read more
Likes
ide figyelj Balázs ez aztán hatalmas blamázs összetévesztetted a két holdat Európát Iónak mondtad Jupiter ezért téged majd szörnyen megfedd de meg ám butuska kis komám bambulod a csillagokat és máris csillagásznak képzeled magad elfelejtetted hogy Jupiter isten és bolyongó míg Európa és Ió csupán csak hold rabszolgája bolygójának...
read more
Likes
málha nélkül járni könnyen már ha élek megköszönjem kőből rakni sírt anyámnak misét hallani vasárnap hajat mosni körmöt vágni hálóingem gombolászni négy fal között ágyra dőlni drágább könnyet mint a kölni ébresztgetni a gyermeket kit föl csak a teste nevelt imádkozni evés előtt hogy a kenyér adjon erőt félretenni...
read more
Likes
Fáj a fény és dideregve megyek én magam ölelve át mint síró kisgyerek, kit vernek és kilöknek egy téli éjjelen az utcára s űzött szemmel messze néz és szemem előtt elsuhant a jövő: mostohagyerek – mind mostoha a sorsa, váltig küzd és fárad, mindenki tapossa: adós életével kötözik röghöz....
read more
Likes
Pára csapódik szürke macskakőre a tér padjai nedvesen fénylenek, magamat fázósan összehúzva nézem, hogy húznak el az emberek padom előtt sietve, gyanakodva, meggyorsítják mind a léptüket… tempójukat egyként diktálja dolguk és az átkozott rossz lelkiismeret. Bár a sóderral felszórt sivár téren mégis megáll mind, ki éppen arra jár… Vár...
read more
Likes