628. szám Vers

A fény nyomában

Hogyha tudnád, látnád, érted mit szenvedek, lassan bevégezve minden egyes álmom; nem fogadnak be csak az idegen egek, ahol a másodat meg sose találom. Hogyha tudnád, látnád, lélekölő gyászom, hogy milyen keserű szívemben a bánat; miközben eltemetem az ifjúságom, elnémítva nótákat rebegő számat. Ha tudnád, hogy vágyom két kebled,...
628. szám Vers

Az atya

Az elmúló köszönt: Te nagyságos ragyogás. Dicső vagy A világon túl. Add, hogy Körülötted gyülekezzünk, Kezet nyújtsunk Egymásnak is. Hiszen Te vagy A megbocsátás, Irgalom: Szép megtérő alkalom. Mindent leteszek, Hogy beléd öltözzek. Könnyeid Idő s tér, Vércsöppek Egy kegyetlen világ falán. A Lélek vezéreljen Viharon át, Hogy Hozzád...
628. szám Vers

Itt bent

jólesik most e langymeleg a konyhai félhomályban a város odakünn maradt hát csend ül a lakásban halkan pattog a kihűlő sütő órában perceg a lassuló idő elemet kéne cserélni tán… futó fény simítja végig a friss meszelt falat míg halkan ballag a délután túlvagyok a lázon kávémat a gázon...
628. szám Vers

Mantra

Egy fészekaljnyi nyugalom és csend lakik itt belül. A gyors világ, a pillanat Szelíden hozzám csendesül. Jelen vagyok. Egy jel vagyok – fontos, hogy létezem; zöld fenyők tűlevél illatát szívja a lélegzetem. A nyugalom erőt ad át, áradó, friss patak. Egy jel vagyok: a létező letisztult, higgadt öntudat. megjelent...
629. szám Vers

Amikor még béka voltam

Amikor még béka voltam, valamikor tudtam úszni. Úszkáltam a béka-tóban, és nem kellett megtanulni. Egyszerűen tudtam úszni. Úszkáltam a béka-tóban. Néha-néha még álmomban úszkálok a béka-tóban. Zöld vagyok, levelibéka. Napnak-Holdnak ivadéka. Egyszerűen tudok úszni. Álmomban a béka-tóban. Valamikor tudtam úszni, mért kell újra megtanulni. Mért nem tudom, amit tudtam....
629. szám Vers

Mondhatod

Mondhatod, mennyi minden nem érdekel, hogy a vonatfütty a füled mellett megy el. Van, amit hinni lehet, a legtöbbet nem. A magadba fordulásod neked úgy felel, hogy hazug önámításoddal könnyebben menj el a tennivalók, a gondok mellett, hogy nem érdekel soha semmilyen kezdet, hogy úgy fogadj el jónak mindent,...
629. szám Vers

Falak árnyékában

Falak vesznek körül távol a világtól, Hiába is várod a napot, nem látod. Lázong a lelked, de csak emlékekben él, Szállni szeretne, messze vígan, könnyedén. Saját magad rabja vagy a sziklák között, Kizársz mindent és a magány lesz börtönöd. Erőd nincs váltani, nem bízol magadban, Elszállnak az évek, míg...
629. szám 643. szám Vers

Vándorlás

Ne várd meg, amíg elmegyek, ritkuló hangú reggelen pironkodó fák árnyékában egyszer csak nem leszek. Zajongás virul akkor is, kiabál a rigó a lombkoronán, lovak ügetnek, hajts kocsis, hajts, tele a borospohár! Kiáltod lazán, de senkié a határ, csak a csend felel, a semmi nesz, fizesd ki a révészt,...
629. szám Vers

Nőmtelenül, nemtelenül

A művészet a természet félresikerült tükörképe. Szeged, Tábor u. 5. Pécsi Geodézia Temesvári a főnök, vagy ki már, – a franc tudja! Rád emlékezem, Ilona Kalapodra, kellemes mély hangodra Bütykös, bölcs, hosszú ujjadra. Szereted a szép női lábakat, – mindenki súgta, de nem volt részedről egyszerű leszbiq, Nőd hűn...
629. szám Vers

Heted hét

aranyló este csészénkben, bagolyszemű pipafüst száll ránk… ördög vonata fekete ikonosztáz fehér templomban árnyak a falon, rímet csókol menóránk, alszik a hold is… szikár fuvallat a tanhoz folyamodó emlékmély lélek pálmalevélen upanisad, táncoló avatár libben… boros menyegző asztalon fehér kenyér harminchárom év kőr dáma káró zafír hegyeket járó rádzsa-hű...
629. szám Vers

Hommage to Karinthy – is…

séta egy polgármesterben – vagy mesterpolgárban? ez egyik sem én azt hiszem – zöld levelek lengnek az ablak előtt hisz nyár van mégis mögöttük alattuk rőtül a levél a gally mert mindig perceg a guzsaly ide- oda száguld jó nagyokat ütve a vetélő vetve a nem látható lélek a...
658. szám Széppróza

Eljött a hajnal

A négyes úton várakoztunk. Tudtuk, hogy erre fognak jönni, Záhonynál lépték át a határt. Csak ez az álarc. Melegem van benne. Izzad a tenyerem, ahogy markolom a vasrudat. Mellettem Jenő áll. Látom, neki is melege van, pedig épp, hogy felkelt a nap. Jenő toporog. Ideges, szerintem ő sem bírja...
656. szám Széppróza

Szexrodeó

Ezt a cikket csak 12 éven aluliak felügyelete mellett szabad elolvasni! Köztudott, hogy Amerikában az 1800-as évek közepén terjedt el a marhatartás. És ahol volt marha, ott volt cowboy is. Ezek a fiúk egész nap terelték a marhákat, estére karámokba zárták az állatokat, és a tábortűz köré gyűltek. Majd...
651. szám Széppróza

Nehéz eset

– Üdvözlöm, kedves… – Maga csak ne üdvözüljön itt nekem, micsoda dolog ez, kérem! Szégyellje magát! – Bocsánat… – Nincs bocsánat, szégyellje magát! – Elnézést, mélyen tisztelt Íróvics úr. Először is nagyon köszönöm, hogy bokros teendői közepette szakított számomra időt, és hajlandó interjút adni lapunknak. Ígérem, gyorsan végzünk, majd...
644. szám Vers

Öregszem

mostanában egyre hűvösebbek a vágyaim és sajnos egyre szürkébbek az álmaim egyre lassabbak-tétovábbak a gondolataim úgy tűnik valami egészen apróra összetört bennem és szúrágta lett valaha szilaj harci kedvem lassan-lassan már csupán emlékeimben élek 2019. január, második díj +3
630. szám Vers

Cinema

bár kamerád egyre forog pár snitt lesz csupán a lét elméd hiába vágja meg újra az utólag megmókolt eposzt már csak a te mozid játssza – egy üres nézőtér előtt. 0
630. szám Vers

Szürkeség

Szememre hályogként terül a szürkeség, Szürke falak fölött szürke, komor az ég. Szürke ruha fedi elszürkült bőrünket, Szürke érzés telíti szürkés szívünket. Szürke percek szürke órákká duzzadnak; Szürke órák szürke hajnalra virradnak. Szürke aszfaltot koptat szürke lépteink, Szürke napokra bomlik szürke éveink. Szürke itt minden, kívülről és belülről: Itt...
630. szám Vers

Roncstelep

az elmúlás mérge már vérembe szivárog a Nagy Rozsdatemető istene és őre bűneim szögét már körmöm alá verte most rozsdapor szitál az ócska tetőre mely alatt meghúzhatom még magam pikkelyekben hámló emlékek, szokások alatt már széjjelmart vaslemez a lelkem csak a szívhegek sajognak érdesen; hiába mondták mindig mások nem...
630. szám Vers

Belső világ szonettkoszorú I. Az éj

Az álmok zöld és néma völgyét járom és nem tudom még, hogy merre térek holnap; érzéseim űznek, messzi elsodornak várva az estet; megnyugvásra vágyom. Hámló seb az alkony, mögötte éjnek kútja, a hold benne – hős, harcos végzet; vértje csillan; lázad, hogy haljon újra. Végtelen utakon új utak futnak...