aranyló este csészénkben, bagolyszemű pipafüst száll ránk… ördög vonata fekete ikonosztáz fehér templomban árnyak a falon, rímet csókol menóránk, alszik a hold is… szikár fuvallat a tanhoz folyamodó emlékmély lélek pálmalevélen upanisad, táncoló avatár libben… boros menyegző asztalon fehér kenyér harminchárom év kőr dáma káró zafír hegyeket járó rádzsa-hű...
séta egy polgármesterben – vagy mesterpolgárban? ez egyik sem én azt hiszem – zöld levelek lengnek az ablak előtt hisz nyár van mégis mögöttük alattuk rőtül a levél a gally mert mindig perceg a guzsaly ide- oda száguld jó nagyokat ütve a vetélő vetve a nem látható lélek a...
tovább
Likes
A négyes úton várakoztunk. Tudtuk, hogy erre fognak jönni, Záhonynál lépték át a határt. Csak ez az álarc. Melegem van benne. Izzad a tenyerem, ahogy markolom a vasrudat. Mellettem Jenő áll. Látom, neki is melege van, pedig épp, hogy felkelt a nap. Jenő toporog. Ideges, szerintem ő sem bírja...
tovább
Likes
Ezt a cikket csak 12 éven aluliak felügyelete mellett szabad elolvasni! Köztudott, hogy Amerikában az 1800-as évek közepén terjedt el a marhatartás. És ahol volt marha, ott volt cowboy is. Ezek a fiúk egész nap terelték a marhákat, estére karámokba zárták az állatokat, és a tábortűz köré gyűltek. Majd...
tovább
Likes
– Üdvözlöm, kedves… – Maga csak ne üdvözüljön itt nekem, micsoda dolog ez, kérem! Szégyellje magát! – Bocsánat… – Nincs bocsánat, szégyellje magát! – Elnézést, mélyen tisztelt Íróvics úr. Először is nagyon köszönöm, hogy bokros teendői közepette szakított számomra időt, és hajlandó interjút adni lapunknak. Ígérem, gyorsan végzünk, majd...
tovább
Likes
mostanában egyre hűvösebbek a vágyaim és sajnos egyre szürkébbek az álmaim egyre lassabbak-tétovábbak a gondolataim úgy tűnik valami egészen apróra összetört bennem és szúrágta lett valaha szilaj harci kedvem lassan-lassan már csupán emlékeimben élek 2019. január, második díj +3
tovább
Likes
Szememre hályogként terül a szürkeség, Szürke falak fölött szürke, komor az ég. Szürke ruha fedi elszürkült bőrünket, Szürke érzés telíti szürkés szívünket. Szürke percek szürke órákká duzzadnak; Szürke órák szürke hajnalra virradnak. Szürke aszfaltot koptat szürke lépteink, Szürke napokra bomlik szürke éveink. Szürke itt minden, kívülről és belülről: Itt...
tovább
Likes
az elmúlás mérge már vérembe szivárog a Nagy Rozsdatemető istene és őre bűneim szögét már körmöm alá verte most rozsdapor szitál az ócska tetőre mely alatt meghúzhatom még magam pikkelyekben hámló emlékek, szokások alatt már széjjelmart vaslemez a lelkem csak a szívhegek sajognak érdesen; hiába mondták mindig mások nem...
tovább
Likes
Az álmok zöld és néma völgyét járom és nem tudom még, hogy merre térek holnap; érzéseim űznek, messzi elsodornak várva az estet; megnyugvásra vágyom. Hámló seb az alkony, mögötte éjnek kútja, a hold benne – hős, harcos végzet; vértje csillan; lázad, hogy haljon újra. Végtelen utakon új utak futnak...
tovább
Likes
Dvorcsák Gábornak A nagy űr, és a tétován szótlan papírlap a druszám, nehézségeim, úgy hullnak a fejemre vissza flottul; a lelkem tele van róva jelekkel, igen keszekuszán, benne a feszültség, akár számszeríjon a fölcsigázott húr. A földre talán túl későn, vagy talán túl korán jöttem, úgy szúr a fény,...
tovább
Likes
Elküldhetetlenül leküzdhetetlen elűzhetetlenségeim Sűrűn lakott racionalitásaimért elűztem ellenségim hadát Átmentve csak 2, azaz kettédadogtam vagy maradsz velem még és kibírod elhajlásaimat vagy rohanva távozol és viseled sorsodat 0
tovább
Likes
Kicsit szeress és nagyon kívánj a hold eltűnt ezen az éjszakán magányosak mind a csillagok kicsit szeress hiszen én itt vagyok ragyogó vörös láng a hajad betakarod fakó arcomat gyújtsd fel végre titkos fényemet mert szüntelen sötétség nem lehet üres tartály megsebzett szívem hogyan tölthetném tele a tied látod...
tovább
Likes
Nézd szobámat, a sok cső fel-alá fut, Vezetve a gázt, miként anyja a út, S nem kérdezem: rendben így van-e, Nézzük, lám miért? Máshogy is lehetne? Így vagyok Veled, egyetlen tövisem, Belém törtél, mérged átjáratva tetemen, Jótékony szer, hisz szerelem, Kérnélek, tiltakoznék, (Oldozz fel alóla engem!) Lettél, kit régen...
tovább
Likes
Ha tudnád, mennyire bánt, hogy olyan közömbösen néztem tegnap este Rád, talán megbocsájtanál. Ha tudnád, mennyi a gondom manapság, talán el tudnád hinni, egyetlen fegyverem gondjaim ellen: a közöny. A közöny, ami úgy belém csontosodott, mintha lelkem gerince volna. Mintha már élni sem tudnék nélküle. Ma már jól tudom,...
tovább
Likes
Száll a szél zörögnek a lombok hajbókol s táncol jó néhány levél átszűrődő a napfény és né fejjel lefelé felfele néző lábakkal aranyszálon lóg a pók a saját selymén légyért csorgó nyállal persze hogy álmodozón át átvillanva agyán távoli rokonai a párkák és a múzsák elmosódott emléke hajdani szövőszékes...
tovább
Likes
Úgy tesz, mint aki nincsen itt. Nem veszi be, vagy van neki, maga adagolja gyógyszereit. Nem eszik a többiekkel, de a részét – sok éheseknek –, senkinek sem ajánlja fel. Nem beszélget senkivel. Külön, és röviden telefonál. Különb s különb látogatóival cikcakkban a parkban sétál, tekintetével gesztikulál. Egyedül alszik...
tovább
Likes
Otthontalan magányod szeretetért reszket, vad szelek tépáznak, hideg eső áztatja a tested. Én zuhanok – te távolodsz, a lét lassan szétfolyik. Talán lesz még, ki helyettünk éli meg az álmok vágyait. 0
tovább
Likes
Hol fekete holdtól barna minden árnyék, koszos kartonpapírján koldus köhécsel, kutyája bökdösi „hagyj már, nagyon fáj még…” s gazdáján szeme a Hűség Zen-körével. Törpe toporog; undorral tojnak rá; csak négykézláb mászik: hátra néz térde, agresszíven üti földhöz poharát; márvány falakon kong az alkony mérge. S míg zsebre tett kézzel...
tovább
Likes
Meghitt csöndre int a Balaton, ha rohantál, megtorpansz partot érve, a lágy, simogató hullámoknak ellenállni nem tudva. Vadkacsa ring szelíden a vízen, Fiókája halk, esdő csirrogása hallik a békés csöndben. A nádasnál hattyúpár úszkál, de füttyödre nem jőnek, mert kenyeret nekik ma nem hoztál. A távolból sötét vitorlás közelít,...
tovább
Likes