631. szám Vers

Sodródásban

By

Otthontalan magányod
szeretetért reszket,
vad szelek tépáznak,
hideg eső áztatja a tested.

Én zuhanok – te távolodsz,
a lét lassan szétfolyik.
Talán lesz még, ki helyettünk
éli meg az álmok vágyait.

You may also like